Csodálatos tavaszi reggel

Ez a posztcím enyhén szólva nyálas és ömlengős, de máshogy nem tudom körülírni a mai reggel hangulatát. Háromnegyed hétkor roszogtam hátra a kertbe. A tegnapi 11 milliméteres, zivatarral, majd egy hatalmas szivárvánnyal érkező esőt mára verőfényes pirkadat követte, bár a levegőben nagy párapamatok gomolyogtak.

Ez a tegnapi májusi eső igazán aranyat ért mindennek; de nemcsak a haszonnövényeknek. Esküszöm, a gazok is legalább két centit nőttek a langyos, nedves éjszakában… Viszont jópár kerti vetemény tényleg félelmetesen beindult.

Például kikelt a háló mellett az a Megyer fajtájú uborka, amit már két hete lágyan locsolgattam, és hétfőn akartam felkapálni a helyét, hogy újravessem…

Ugyanígy elkezdett csírázni az a bab, ami már szintén körülbelül két hete kotlott a földben.

A kis Sárpo Miráim is szinte hiánytalanul kikeltek, csak kicsit lassabban, mint a szomszédságé. Nagyon emiatt nem idegeskedtem, mert a leírásában szerepelt a későiség és a lassú kelés, de az odabámulók már levonták a tanulságot: kapáljam fel, mert kidöglött… Milyen jó, hogy nem hallgattam rájuk! Közben elkezdtem kipucolgatni a bakhátak közét, és felfedeztem az első krumplibogarakat. Mivel nem volt kedvem, hogy még vegyszert is bevessek, se most, se máskor, gumikesztyűs kézzel olyan gyengéd masszázsban részesítettem a kedves kitinpáncélosokat, hogy még a belük is kijött… A levelek fonákára ragasztott sárga petecsomókat Nyunyi kapirgálta le. Így mondhatom, igazán bio módon védekezünk a kedves bogár ellen. Ott van a legtöbb dög egyenlőre, ahol tavaly is ugyanez volt, és minden teli van árvakelésű krumplihajtásokkal.

A paradicsomoknak csak körülbelül a felét sikerült kiültetnem idő hiányában, és kiültetlenek még a paprikapalánták is. Sovány vigasz, hogy a kiültetett palánták közt van már bimbós is.

Sőt, szégyen-gyalázat, de brokkoli-és hagymapalánták is kuksolnak a ládákban. Kabakosok közül is még csak cukkinit vetettem, meg patisszon kelt a tavaly földbe rohadt termésekből.

Idén azonban dinnye is lesz, jó meleg helyet néztem ki neki. Ja és sütőtökből háromféle, hogy Andrisnak bőven jusson. Ezeket azonban nemes egyszerűséggel csak a ganédombba fogom belevetni, illetve belepalántázni.

Kedvenc zöldborsóim már ilyen kis hüvelyecskéket növeltek. Tavaly ilyenkor semmi se volt a borsó ehhez képest. Jó, hogy hallgattam InLandirra, és „rehabilitáltam” a kertben a Rajnai törpe borsót!

Még két érdekesség:

Ez a „fitnesz bab”-ként vásárolt nagymagvú lóbab. Meghökkentően gyorsan és nagyra nőtt, már virágzik. Ezt a növényt, ha tényleg finom, mindenféleképpen be kell vonnom jövőre a vetési tervbe, mert elég korai ültetéssel elképzelhető, hogy még ezen az éghajlaton is kétszeresen megteremhet: egyszer korai fejtőbabnak, nyár eleji vetéssel pedig őszre zöldbabnak!

Ha valami értelmeset tapasztalok a termelésével kapcsolatban, azt úgyis megírom. A virágai érdekes fehér-fekete kockásak, és rengeteg van belőle egy-egy tövön. Nagy reményeket fűzök hozzá, bár tényleg vonzza a tetveket a növény.

Másik: nagy öröm ért, ugyanis a megfagyott levelű földicseresznyék elkezdtek hajtani a jó melegben! Még az is, amiből csak a csóré szár maradt meg, helyes, bokros formát öltött, bár még elég kicsi. Nem tudom, mire számítsak, mert az a cimborám, aki a termesztési tippeket adta, azt mondta, akkorára nő meg, mint a paradicsomfa, és karóznom kell majd. Ehhez képest eléggé csünevészek, de ki tudja? Mindenesetre a későbbiekre vonatkozóan a kiültetéssel kapcsolatban a tanulságot levontam.

A karalábék jobbak, mint tavaly, de tesóm karalábéjai mellett esélytelenek, fogalmam sincs, tesókám mit művel velük, mert kapálni csak néha szokta, öntözés semmi, és kétszer akkorák! És még én akartam bő nagylelkűséggel ajánlgatni neki a csodás karalábépalántáimat! Röhög a vakbelem saját magamon.

Bődület mennyiségű feladat van. A gazok mennyisége már katasztrófaközeli állapotokat sejtet, nem lehet eleget gazolni, itt a kertész is eme jeles feladatot végzi a petrezselymesben.

A petrezselyem állaga a munka után sokat javult... :-)

A kukorica megfelelően kikelt, bár a kelés körüli időpontban jöttek a talajmenti fagyok. Ennek megfelelően egy darabig sárguldozott, aztán a napon összekapta magát. Megrotáltuk, de meg se látszik, ugyanolyan gazos, mint volt. Na jó, a közébe ültetett törökbab azért javít az összképen. A csemegekukorica is alakul, de még vetni akarok belőle.

Sajnos a talaj már elkezdett megkeményedni, összetömődni, az agyagszemcsék összetapadnak, így a föld porhanyítása, mulccsal puhán tartása is fontos, még jó, hogy már jobbacskán akad fűnyesedék, amit erre a célra használhatok.

Amit már fogyasztunk rendesen, az a saláta, hagyma, retek, spenót, és a tavalyi kelkáposztából is szeretnék szedni már a jövő héten!

Palántáznivalóm tömérdek van; a palánták idén sokkal „émettebbek” (ezt mondja mama olyan dolgokra, amik beérettek, kiformáltak, helyénvalóak), szép zöldek. Hédivel osztozunk rajtuk, s ültethetem ki. Az émettséget a korábbi vetésnek, a heti egyszeri laza palántatápozásnak, az ablakpárkány helyett a fűtőtesten való csíráztatásnak, huzamos ideig tartó edzésnek tudom be. A szálalva vetettek most így néznek ki:

A vetnivalók is hegyben állnak, el se kezdem sorolni, mi minden, mert csak felidegesítem magam rajta.

Ui: tegnap gyurgyalagot láttam, így kénytelen leszek kimenni a rétre madárleselkedni, remélem valami még szebb képpel szolgálhatok hamarosan!