A kertészkedés legelső tavaszi fejezete, amely a vetésekkel kezdődik, a múlt héten lezárult. Ugyanis a kifent kapával már nem sorokat húztam az elvetendő magoknak, hanem a gazokat vagdaltam ki, és gyökereket szedegettem. A növénykék kelése elég takaros volt. Retekből, hagymából, fejes salátából már a magunkét esszük egy hete, a többi vetemény is takarosan kel úgy nagyjából.
Zöldhagyma:
Retek:
A retekkel és annak bolháival kapcsolatban egy érdekes megfigyelést tettem. A retekágyás oda került, ahol évről-évre az önelvető körömvirágok egy foltban mindig kihajtanak. A sorközökből a körömvirág palánta nagyságú növényeit kiszedtem, de a retek között bőven maradt így is, de csak a nyolcméteres sor egyik végén. Ahol megmaradtak a körömvirágok, ott a retkek így néznek ki:
Egy méterrel odébb sokkal ramatyabb a helyzet: bolharágta lyukak, köztük köztük alapos szemrevételezés után szemmel láthatóan vígan kotol a kártevő:
Olyan éles a két ágyásfél fejlődése közt a különbség, hogy először azt hittem, véletlen valamilyen más fajtát ültettem ide, mert a 8 méteres ágyásban van másféle retek is.
Tényleg igaz, hogy a rovarok a növényeket az illatukról ismerik fel. Tavaly a bolhás posztban írtam arról a módszerről, amely szerint átható szagú növények vizes kivonatainak kipermetezése mintegy „lefedi” a bolháknak mesés illatot, így nem találnak rá a növényre. Nálam a kuszán kinövő körömvirág tette meg ezt a szívességet- mint annyi más növénynek. Jövőre a telepítés ennek megfelelően úgy történik, hogy a retek magját a körömvirágéval keverten ültetem ki! A retkeket úgyis kiesszük, az ágyásból lehet majd virágot palántázni, a bolhákkal meg nem kell vacakolni.
Még egy érdekes hármaspárost tudok szemléltetni: ez a tavaly októberben, januárban és márciusban elvetett mák triója.
Az őszi mák már a negyven centis magasság felé ballag:
A januári olyan tizenöt centis:
A márciusi meg éppen kilátszik a földből. Zöld párhuzamosok, amik nem találkoznak a végtelenben:
A borsóból idén sokkal többet vetettem,mint tavaly. Inlandirra hallgatva idén újra visszahoztam a termesztésbe a Rajnai törpét, nos, az lett a legszebb, virágzás előtt áll.
Tuti sikerről azonban nem számolhatok be, mert a négy parcellából kettő elég hiányosan kelt, igaz abban más fajták voltak. Az egyiket felkapáltam, a helyére kiültettem egy seregellet brokkolipalántát,
és a Zömök paradicsomból párat.
(Idén a palántáim is különbre sikerültek, mint tavaly).
A palántaágyásokat vastagon mulcsoztam kőrisfafűrészpor és fűnyesedék keverékével.
A másik borsóágyást anyuci ültette, kilométeres sorközökkel. Mivel a kelés gyenge, a tábla félig-meddig üres. Úgy gondoltam, azt fogom csinálni, hogy az egymástól eléggé távol levő, amúgy se túl masszív bokrocskák közeibe zellert, hagymát, és földicserkót palántázok. Mire a borsó leterem, addigra a többiek pont erőre kapnak, csak ésszel kell művelni a földet, nem kitaposni meg kivagdalni a palántákat figyelmetlenségből. A föld állandóan takarva és művelve lesz így, nem pár csoffadozó növény, körülötte dús gaztenger.
Mire meg elpalántáztam, addigra az időjósok a hét második felére gyenge talajmenti fagyokat ígérnek... Pedig olyan jó áztató eső jött, ideális a palántázáshoz. Várnom kellett volna talán? Most reménykedek, hogy talán nem lesz ezzel gond, a paradicsom elvileg egy-két fokos mínuszt elvisel, de vajon a földicserkó?
És még egypár érdekesség.
Ez egy olyan növény, aminek a magját „fitnesz bab” néven vettem. Hogy mitől fitnesz, azt nem tudom, talán én leszek fittebb a babevéstől vagy a sok kapálástól, vagy azért futott ezen a fantázianéven, mert a fajtatulajdonságaként a hidegtűrést és a márciusi vethetőséget jelölték meg? Előírásszerűen elvetettem, ma így néz ki:
Nagyobb, mint a borsó, szépen fejlődik. Azonban ez a „fitnesz” mivolt nem hagyott nyugodni. Kutakodtam, miféle növény lehet ez, és végül kiderítettem, hogy nem más, mint közönséges nagymagvú lóbab; a felhasználása ugyanaz, mint a közönséges babé, csak sokkal korábban terem már. Hédi azt mondta, hogy valahol olvasta, ez a növény nagy tetűfogó, de szerencsére még egyet se láttam rajta, igaz, kötözőhagymával van összeültetve.
Karalábét is palántáztam már, szintén mulcsban van.
A salátafélék kellemes színű duettet alkotnak, miután hatalmas ügyességgel összekutyultam a vetőmagokat.
A céklaágyás kialakításánál megint megvillantottam veleszületett képességemet a bénázásra, ugyanis az ágyás kialakításánál amikor az ágyásszegélyt megcsináltam, véletlenül felkotortam a csírázó magokat. Ettől azonban még kikeltek. Ez az úgynevezett gyűrűs cékla.
A sárgarépa is kikelt,
de a petrezselyem még a földben kushad, ugyanígy a krumpli is.
Egy pár sort még mindenféleképpen írnom kell az átteleltetett zöldségfélék pillanatnyi állapotáról, bár már kiveséztem a termesztési tapasztalataimat.
Az áttelelő kel most kezd fejbe menni.
A saláta megfejesedett, ez az utolsó még életben levő pár darab egyike, a többi a gyomrunkba vándorolt.
A spenót lassan magszárba megy. Bár jó sokat leettünk róla, még jó lenne pár adag a friss levelekből. Így az előbújó magszárak hegyét lecsipegettem, talán visszaállnak így még "levél" üzemmódba a tövek.
Végül két virágkép:
a kelő legényfogók:
és a virágba ment eper.
Meglehetősen sok tennivaló van ilyenkor, és most a fő feladat a gazolás meg a palántázás. Lassan felfeszíthetjük a hálót a Húsvét-szigeteki szobor totemoszlopsorunkra, csak az oszlopok alját diszkréten beborító gazt kell eltakarítani. Lassan vethetem a másodjára, a borsó helyére kipalántázandó káposztafélék magjait. A tökféléket is el kell ültetni, s még csemegekukoricára is szükség lesz.
Méltó befejezést nem tudok találni ehhez a poszthoz, így inkább idevágok egy linket falusi viccekkel. Jó mulatást! :-)
Ági, képzeld, ültettem tépősalátát, eddig nem volt nyoma, most jelentek meg ez egy centis kis levelek, de már tele van lyukakkal, meg bolhával. Biztos, hogy bolha, mert le akartam szedegetni,és elugrottak a dögök.
VálaszTörlésa körömvirág mag vetéssel már elkéstem, mivel tudnám meglocsolni, elriasztani őket? Az állandó nedvesen tartás nálam nem játszik...