Kerti és természetjáró kalandok

Nyáreleji idő

2 megjegyzés
Már megint csak a semmit ragozom, amikor a heti kerti eseményekről írok, hiszen akinek csak a legcsekélykébb méretű kertje van, az is tudja, hogy a május az első szüreteken kívül a munkák tengerét hordozza. Vetés, palántázás, öntözés, gazolás, kapálás, ritkítás, mulcsozás, permetezés… kihagytam valamit? Mindez megvolt a heti repertoárban, nagyon részletekbe menően nem fogok rágcsálni rajtuk.

Vetni dinnyét vetettem, de nem apróztam el, egyenesen a ganédomb közepébe, az egy pont megfelelő hely a számára.

A palántázás terén a paprikák kiültetésében jeleskedtem. Ez a művelet egybeesett a mák ritkításával meg a mulcsolással: a kiritkított máknövényekkel azonnal takartam a paprikák talaját.

A kukoricát is muszáj volt kiritkítani, aztán meg megkapálni, ezt anyuci precízen elvégezte. A kelés elég jó, még majd fattyazni kell.

Öntözni is kellett a palántákat, a paprikákat, paradicsomokat, de nagyon jó, hogy ebbe a műveletbe a hétvégi több mint 10 mm eső alaposan besegített.

A kapálás és a gazolás egész héten ment, nincs is olyan rész, amelyet ne kellene állandóan tisztogatni, rettenetes nagy a gaz, szinte nem is lehet a végére érni.

Ilyenkor van emellett az az időszak, amikor a Gazdaszszony hátraroszog a kertbe, és mindig talál magának valami érdekeset, felfedez valami újdonságot.

Például azt, hogy érik az eper.

Meg hogy lehet már dézsmálni a zöldborsót. A hagyma pedig erdőbe ment át. Majd a sűrejét kiesszük, akkor lesz helye a többinek, hogy fejlődjön.

A cukkini méretes lapukat eresztett,

A sárgarépa pedig formás sort mutatott, miután kikotortam a húszcentis gazból.

Néhány érdekes dolog még: a Sub Arctic Plenty paradicsom már virágzik, pedig nálam még nem fordult elő olyan, hogy májusban termést sejtető virágokat hozzon bármely fajta paradicsom.

Mint megírtam, kétféle krumplink van. A petecsomókat, bogarakat egyforma "masszázsban" részesítettük a kapálás során. A kiflikrumpli most így néz ki:

A levelek színén - fonákán meglehetősen sok ronda lárva, nem is értem, honnan jöhetett elő ennyi, amikor leszedtük a petéket?

A Sárpo Mira meg így fest:

Rendben, a kép alapos tanulmányozása során felfedezhető egy darab krumplibogár-ülep, de ez nem az az agyonrágott, összekakált lombozat. Mondjuk ha én krumplibogár lennék, tutira én is a kiflikrumplira nyomulnék. Annak a hajtásai szaftosabbaknak, lágyabbaknak, zsengébbeknek tűnnek, a Sárpo Mira pedig eléggé kemény, szőrös levelű. Ebből azonban messzemenő következtetéseket nem vonok le, még soká van krumpliszedés, majd akkor kihirdethetem a csodás tapasztalataimat.

Ha már a krumpli-rokonságnál tartunk, vessünk egy pillantást a földicserkóra. A melegtől gyors fejlődésnek indult. A termesztési tapasztalattal rendelkező ismerősöm mondta, arra számítsak, hogy nagyon magas lesz, karózni kell majd. Ehhez képest vízszintben terjeszkedik.

Két kiveszettnek hitt növény is magától visszatért. Tavaly vetés nélkül még elég sok korianderünk volt, de idén már nyomát se láttam. Ma reggel azonban bóklászás közben felfedeztem néhány tövet, már virágban:

Az édeskömény ugyanígy visszatért. A nagy tövek kifagytak, de magról néhány növényke elő tudott bújni, ezeket féltve dédelgetem, szükség lesz a leveleikre, ha Andris már komolyabb adag pépecskéket bevág!

Egyenlőre ennyit röviden. Igazából nem szeretném közszemlére tenni a számomra minősíthetetlenül kinéző gaztengert, a kuszaságot, az összevissza csoportosított növényeket. Majd ha egy kicsit kisebb lesz a rumli, részletesebben írok. Addig azonban a kertben bujkálok kapával a kezemben blogolás helyett, most annak van itt az ideje.

2 megjegyzés :

  1. Szépek a cukkinik, amit nekem vetettél.

    VálaszTörlés
  2. A sárgák nekem is pofásan néznek ki, a zöldek kevésbé. A tavalyi ganéba rohadt magokból különb kelt ki, mint a nagy műgonddal elvetettekből.

    VálaszTörlés