Május dereka

Május derekán járunk. Épp az imént nézegettem, hogy tavaly ilyenkor miket írogattam. Akkor a sok eső jelentette a kertben a problémát. Idén azonban más időjárási gond jött elő, a hideg.

Mifelénk már hosszú évek óta nem fagyott május elején, bár emlékszem, hogy egyszer volt mínusz 7 fok is ilyenkor; akkor minden tönkrement: az újszülött gyümölcsök, a hidegre kicsit érzékenyebb növények. Ettől függetlenül tavaly – mert a szomszéd néni felbiztatott , tegyük hozzá – már április derekán kiültettem a paradicsompalántákat. Bár a hosszas hűvös – esős időbe belefutottunk, fagy nem volt, úgyhogy gyorsan fejlődésnek indultak.

Idén a huzamos ideje tartó kellemesen langyos tavaszi időt ideálisnak találtam a palánták korai kiültetéséhez. Neki is álltam. Még az a szerencse, hogy túl sok időm nem volt ezzel foglalkozni, csak egy sort ültettem ki a paradicsomokból: azokat, amelyek már nagyon kilógtak az edényükből. Nagy buzgalmamban kiültettem még a földicseresznyéket is. Úgy tűnt, hogy szépen begyökeresednek, ekkor az időjósok elkezdték rebesgetni az éjjeli fagyot. Azonnal lóhalálában hátranyargaltam a kertbe, fűrészporból meg fűnyesedékből jó meleg kabátot raktam a földicserkók meg a paradicsomok köré, és reménykedtem a legjobbakban.

Egy – két nap után szemléztem. A paradicsomnak azok a levelei, amelyek nem kaptak tökéletes takarást, megfagytak. A hajtáscsúcsok aránylag épnek tűnnek. A földicseresznye azonban elég pocsékul festett. A 15 tőből olyan 5 élte túl első ránézésre a fagyot. Rögtön fel is akartam első mérgemben kapálni, de nem volt rá időm. Tegnap esti bámészkodásom során azonban láttam, hogy még néhány növénykénél bár a levelek megperzselődve lefagytak, a hajtáscsúcsok hegyei valahogy megmaradtak, és apró kis zöld levélkéket hajtanak. Így a 15-ből megmaradt olyan tíz cserkó, én meg gazdagabb lettem egy tapasztalattal a kiültetést illetően… Mindenesetre kíváncsian várom a további fejlődést. A paradicsomon annyira nem búsulok, van még belőle egy sereggel.

Különben a sok gaztól eltekintve egészen tűrhetően néz ki minden. A salátát, spenótot buzgón esszük, újhagymában sem szűkölködünk, bár a retek már kezd kifogyni. Most kezd fejbe menni az áttelelő kelkáposzta is. A többi vetemény már kellemesen zsendül. A borsó virágzik, a nyári saláták is kikeltek, a sárgarépa mindkét fajtája kihajtott, az április elején kiültetett karalábé-és brokkolipalánták is kezdenek magukhoz térni. Dédelgetett Sárpo Miráim is kelnek, de nagyon lassan. Igaz, a leírásban is szerepelt, hogy erre számítsunk, de hogy ennyire? A másik krumplifajta régen előbújt, már a bogarak is rágják… J

Mivel tavaly egy rakás krumplidarab a földben maradt, ezek közül sok kihajtott, minden teli van árvakelésű krumplikkal. Néha az ilyeneket meg szoktuk hagyni, mert gyorsabban hajtanak, és sokszor találtunk alattuk már egész korán újkrumplit. Idén viszont nem kegyelmezek nekik, mindet kivagdaltam. Ott teremjen a krumpli, ahova ültettük.

Égi csoda, de idén a petrezselyem is kikelt, köztük a Hanácká, amely elvileg lisztharmatmentes. A virágok is bújnak, a kukorica is kikelt. A közeibe már belevetettük az aktuális idei évi törökbab adagot. Ezen kívül tegnap vetettem még uborkát, fehér gyöngybabot – ezt már évek óta nincs a kertben, pedig nagyon szeretem - , és kipalántáztam a paradicsomok felét. Idén nincs karózgatás, a háló mellé ültettem az összeset.

Bár ma esős az idő, hideg nincs, így a talaj nedvessége jó segítség nekik a csírázáshoz.

A lóbab is bimbózik már. A cukkinik, patisszonok is kikeltek, a tavaly földbe rohadtak magjai is előjöttek. A zeller felét is kipalántáztam, a másik fele a paradicsomok társaságában fog fejlődni mint védőnövény.

Sok tennivalóm lesz még a kerttel a napokban. Ott a rengeteg palántáznivaló, el kell még vetnem a dinnyeféléket. Az a gyanúm, hogy a háló is kevés lesz, még szükséges lesz pár méter, hogy minden elférjen. Vetnem kell még virágmagokat, hagymát magnak, és hát mulcsozni, gazolni, gazolni…Jövő héten részletesen beszámolok minderről.

Amiről már régebben nem írtam: a Magyar Házi Gazdaszszony tennivalóiról! Így lapozzunk bele újra Nagyváthy Szabó János könyvébe, és olvassuk, mit tanácsol nekünk Szala Megye táblabírája:

„Pünkösd (Május) Hava

1.)A’ hoszszabb napokon, a’ varrás könnyebb, és szaporább. Errenézve a’ Gazdaszszony a’ maga, Férje, Gyermekei és Cselédje szükségére fejér ruhákat szabjon, ’s a’ Fejértselédetis külömbféle ruhák’ varrásával foglalja el.

2.) A’ Kertben a’ gaz még jobban, és hamarább gyarapodik, mint a’ Kertivetemények; tehát, a’kik nem varranak azokat a’ gyomlálásra kel azonnal hajtani, mihelyt a’ föld megázván, a’ füvet gyökerestől ki lehet szakasztani.

3.) Ezen Hónap végénn a’ Lent, és Kendermagot igyekezzék a’ Gazdaszszony jó sürűen elvettetni; mert mentől sűrűbben kelnek:annál vékonyabbak lesznek a’ szálak Egy holdba négy köböl magot szokás hinteni, ’s a’ tyúk ganajnak ezen földeken lehet legjobb hasznát venni.

4.) Most az idő még gyakran változván, a’ pokafijakat különös gonddal kel nevelni; külömben az illyenkor jönni szokott hideg eső, szelek elölik őket, ha kint felejtjük: sőt annál tsendesebb eső verje is illyenkor meg őket, igen veszedelmes: azért is előre fedél alá kell őket hajtani.

5.) A’ mi baromfi, és egyéb állat megdöglik a’ háznál: a Gazdaszszony azt a kertbe vitesse, és a’ fák allyába, ha nagyobbak felvagdalva ásassa el. Külömben a’ kutyák ezen szoknak a’ baromfi evésre.

6.) Sok tavaszszal nagy ezen Hónapban a’ szárazság: tehát előre kell gondoskodni, és a’ kert öntözésére, vagy az esővizet szükség hordóra szedni, vagy ha ez elfogy, kút-vizet hordatni, és estvénként a’ veteményeket megöntöztetni: a konyhaöblítékis igen kövérít, ha a’ Kert földje azzal megöntöztetik: de nem ott, a’hol valami vetemény van: mert ennek árt.

7.)Már ezen időben a’ Kukoritza, Fokhagyma, Borsó, és idejénvaló Káposzta palánta jó néven veszik, ha töveik környékét a’ tselédek megporhálják, és hordóbavaló Fejes, és Kelkáposzta, Karaláb, és Zeller plántákatis raknak, ’s a’ sürűen vetett vereshagymát kiszedik, és elplántálják. Tzukorborsót, télre való ugorkát, és későbbi salátát ismét kell vetni.

8.)A’ Dohánytis most van az ideje, hogy a’ kövér, és porhanyó földbe elplántáljuk.

9.)Illyenkor a’ ház körül mind a’ moslék, és savó, mind a’ szőlőkben, és Kertben, és kerítések mellett a ’ tsorboka, tsalán ’s a’t. szaporodván, sertéseket szokás a hidlásra vetni, és szüretre bőrös petsenyének való süldőket javítani kezdeni.

10.) Ha a’ Fejértseléd rá ér: jól tselekszi a’ Gazdaszszony, ha őket a’ szőlő kötésre, és búza gyomlálásra is fordítja.

11.)Ha a’ Szeder, vagy Eperfa már gyenge leveleket hajt, a’ Selyembogár tojásokat ki kell keletni, és ezek’ tenyésztetésével a’ gazdaságot előmozdítani.

12.) Ezen Hónapban már a’ parlagi rozsa, gyöngyvirág virítanak; azértis etzetnek, és viznek valót szedetni kell; mint szinte a’ bodzafa virágját, székfüvet,(Camillen) és búza virágotis megszedeti a’ gondos Gazdaszszony több féle házi hasznaiért, és jó helyre félreteszi.

13.) A’ tehenek fejéséből ezen Hónapban legnagyobb a’ haszon; azértis a’ fejőedényeket tisztíttatni, és a’ fazékakat kifőzni, gondjának tartsa a’ Gazdaszszony, ’s azon igyekezzék, hogy télre, és pénzrevaló vajat most gyűjtsön; még pedig elegendő fű van a mezőn, addig válaszszael a’ borjúkatis az annyoktól. Igy nem esdeklenek a’ téj után, ’s felis veszik magokat.

14.) Hogy a’ tehenek annál jobban tejezzenek: különös gondnak kell rájok lenni, és mentől inkább nevekedik a hőség, annálinkább nem kell múlatni őket reggelenként megittatni, és estvéreis; megvakartatni, szájjokat kimosatni, és sót nyalatni vélek minden Szombaton itatás után.

15.) A’ Vászonfejérítést továbbis kell folytatni, és ha az megszáradván, ismét megöntöztetik, ’s éjjelre is, ha az udvar kerített, a’ karókon kint hagyatik, annál hamarább megfejéredik.

16.)sok Esztendőkben igen rövid az ősz, és hideg; azért jobb a tavalyi magvas kendert most eláztatni, eltöretni, és meggyarattatni, felényi munkástis megkiméll ezzel a’ Gazdaszszony, és szebb a szála.

17.) A’ tavaszi áradások a’ halászatot segítvén, a’ Gazdaszszony Pontyokat szárazt, és füstöl a’ téli szükségre sok helyenn.

18.) Ha a’ télre való Fejes-káposzta palántát Pünkösd tájban elraktuk: tizennégy nap múlva meg kell porhálni; de kifoldozni negyed napra bátran lehet.

Hát nem kevés dolga van a mi Gazdaszszonyunknak!

Egy dologról nem feledkezhetünk meg: száz olvasónk van. Köszönjük az érdeklődésüket, köszönjük a sok kommentet, és reméljük, mindig tudunk valami érdekességgel szolgálni számotokra!

És egy apró hír: az egyik sufnink vastag gerendáján megtelepedett a rozsdafarkú. A fiókák a héten keltek ki, tüneményesen aranyosak!