Nyunyi már három éve rendületlenül biciklizik. A pótkerekektől azonban csak mostanra sikerült megválnia. Mivel az ovi nagycsoportjában rendszeresek a biciklikirándulások (szeptembertől ő is nagycsoportos lesz), gyakorolnunk kell a pótkerékmentes kerékpározást, a fékezést és magát a KRESZ-t. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni megtanulni a gyerekeknek már csak saját érdekükben sem.Szerencsére azonban a világ boldogabbik felén élünk, kerékpárút áll rendelkezésünkre, hogy azon nyomulhassunk. Nyunyi nagyon élvezi ezeket az edzéseket, és ezekre a pár kilométerekre fel is szerelkezik. A pénteki tekeréshez (esőszüneti órában)összepakolt negyed kiló háztartási kekszet, öt deka vitaminos szőlőcukrot, fél liter vizet, biciklikulcsot, a bukszámból az aprót (hátha fagyizunk is), a telefonomat és természetesen a kedvencét, a fényképezőgépet. A képek meglehetős részét is ő készítette.
Észre is vette, hogy az egész világ kékben – lilában fürdik. Kék volt az ég, távolban még viharosan sötétkék felhők az ég szegélyén, és minden teli kék-lila virágokkal. A vihar és a jégverés nem tett nekik túl jót, szegények eléggé kifeküdtek, de a színpompán ez mit sem rontott.
A ligeti zsályákból rengeteg volt.A kicsi, kedves tarka koronafürt is nagy darabokat lepett be.
Nagy darabok vannak a határban facéliával bevetve. Nagyon szépek ezek a lila virágmezők, messziről illatoznak, teli méhekkel. A távolban kaptárak is voltak. Idén igen sok helyen látni a facéliamezőket, állítólag a gazdákkal szerződésben termeltetik vetőmagnak a növényeket valami külföldi agrármultik. De attól még elragadó a lila-kék táj.
A hagymások lassan elnyílnak. Utolsó virágait bontja a fekete hagyma és az üstökös gyöngyike.
Ezzel szemben a kertészek által annyira imádott acat most kezd virágozni, és a bókoló bogáncs is nyílik.
A fekete nadálytő már két hónapja rendíthetetlenül tartja a frontot az út szegélyén.
A gabonatáblák szélén már kivirágzott a kedves kék szarkaláb, és a vastövű imola is kibontotta a szirmait. Nekik most indul még csak a szezon, teli van minden növény bimbókkal.
Kék ég alatt kék virágok… hej,de romantikus. Csak az ég színe ne kezdett volna lilába hajlani. Az estével együtt jöttek az egyre sötétebb felhők. Még egy gyors fotó az égről, alig értünk haza, és már surrogva zuhogott az eső újra. Aprócska, de kellemes kirándulás volt: megmutatta nekünk június ragyogó kékjét és liláit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla ...
-
Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a...
-
Otelló szőlő Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját ker...
Az a legjobb, ahogy gumicsizmában berongyol, piros a kimelegedett pofija, ugrál örömében és hadarja, hadarja, mit látott, bogarakat, madarakat...
VálaszTörlésA vastövű imolám már bimbós a rózsák közt, fotó nemsokára.
VálaszTörlésNagyon kedvesek ezek az útszéli vadvirágok, órákat lehet köztük bogarászni. Köszi, tesó.
Pedig pár kép még így is elszállt.
VálaszTörlés