Tisztára kényszermunka

Jó tesómnak! Boldogan ír a szépről és jóról, amíg én nyelvemet lógatom a tűző napon… Június ezen hetének kerti állapota a korábbi években augusztus körül szokott feltűnni.
A kert földje már mostanra betonkemény lett, gazokkal teli. Az áprilisi lezser sarabolgatásoknak rég vége. A talaj a sok eső miatt valami elképesztően megtömődött, a tápanyagok kimosódtak, szürke lett, hatalmas repedésekkel. A sok víztől az agyagszemek összeragadtak, a tavaszi porhanyósság már a múlté. Milyen nosztalgiával gondolok azokra a napokra, amikor lágy és omlós volt a talaj, és tízcentis horoló kapával két óra alatt a fél kertet ki lehetett „végezni”, bőven volt idő vetni-palántázni!
A gazok hatalmasra nőttek, mivel nem lehetett rálépni a földre, csúszott, mint a kutyagumi, ragadt. Mára a kertészkedés édes terhe kínzó muszájként van jelen: rohamosan nőnek a paréjok, acatok, perjék, paprikagyamok, tömődött a föld, ha nem rendezzük azonnal a helyzetet, alig lesz termés!
Napi öt órát töltünk ketten együtt anyucival a kertben, hogy a földet porhanyóssá tegyük és az esőzés alatt kapitálisra megnőtt gazokat kiirtsuk, a füvet lenyírjuk., vessünk, a kukoricát kifattyazzuk stb… A horoló kapa helyett csak a háromszögletű, hegyes kapa volt használható, kifenve, mert a másik fajta bele se ment a földbe.
Szinte nosztalgiával gondoltam arra az időszakra (olyan tizenöt-húsz éve volt, uramisten!) amikor még kukoricásunk is volt, az általában két, az ólban vígan röfögő „konnektort” táplálandó. Amikor ott hétszám kapáltunk, fattyaztunk, az tiszta leányálom volt ehhez képest. Ott a földet kukoricasarabolóval, lóval megjáratták kapálás előtt, és így a sorközökben nem volt gaz. A kukoricaföldön is tűzött a nap, sok volt a szúnyog, de a föld puha volt, csak a fattyakat kellett kitördelni és a maradék gazokat kitépkedni. Egész nap kapáltunk, és én még (szegény mártír!) Hédi helyett is. (Ő szülőileg ki volt tiltva a kukoricásból, mert pocsék munkát végzett. Ha kigyomlálta rendesen a sort, meghagyta a fattyúhajtásokat. Ha fattyazott, bennhagyta a gazt, vagy kivagdosta a legszebben fejlett kukoricákat. Később meg kitalált kamu szöveggel, például hogy érettségire tanul, elvonult a barátnőjével a zátonyi strandra… )A lényeg: még az egész napos kukoricázás a határban sem volt olyan kimerítő, mint a negyedakkora kert napi pár órás művelése. Izomból kell újratörni a földet, hogy a hantokat felőrölhessük, és legereblyézhessük a sorközöket. Első körben csak ilyen nagy, félökölnyi rögökké tudjuk felaprítani az összeállt talajt, a smarniszerű morzsássághoz ennél jóval több munka kell:
(A kidöglött gazok talajon maradt mennyiségéből következtetni lehet az ágyások ősvilági dzsungelhez hasonló állapotára…)
A kapálástól megfájdult izmok regenerálódását nem serkenti a harmincfokos meleg, sem szikkadozó belvizekből és pocsolyákból termő szúnyogok zümmögő alkonyi felhői…
Önsajnáltatás ide vagy oda: a munkát el kell végezni. Szegény növényi gyökerek bizonyára csak úgy fuldokolnak a tömör földben, a felszínen meg a gazok nyomorgatják őket.
Összességében azonban szép a kert. A sok esőnek komoly haszonélvezői is voltak, mint például a zeller:

A három hete - a záporok szünetében - kiültetett kisujjnyi palántákról már a múlt héten tudtunk a levesbe szedni.

A még április végén elpalántázott paradicsomnak volt ideje megerősödni a sok eső előtt, most szép – szebb, mint a szomszédok melegházi palántái – robusztus, és virágzik. A palántás hagymák is összekapták magukat: és a sárgarépa is takaros falatokkal járult hozzá a heti ebédekhez.
Az esőben a mák nagyra nőtt, a melegben pedig megszülettek az első bimbók. Majdnem derékig érnek nekem már a növények. Nagyon, nagyon sok munka lesz még, amíg tiszta, nagyjából gazmentes és kellően morzsás lesz a kert földje. Ezzel a munkatempóval körülbelül a jövő hét közepére fejezzük be a kapálást. Addig semmihez se akarok fogni, sem palántázáshoz, sem vetéshez. Tisztuljon ki a terep, hadd lássam, hol van hely, utána jöhet táp, mulcs, a végén pedig a betelepítés. Sok és fárasztó munka, de a feltakarított sorok látványa kellemes, sikerélményt nyújtó. A gyommentes, porhanyósított részeken a növények szinte nyújtóznak a napfényben. Pár kép, ahol látható a gazos és gazmentes rész közti különbség hagymában: és kukoricában:
Ezek a képduettek engem valami fogyókúrás vagy hajnövesztő szer reklámjára emlékeztetnek: százkilós dodva nő, kopasz muki a csodaszerhasználat előtt, gebbencs álszexi pipi és rokkerloboncú pacák a csodaszerhasználat után… Na jó, nem hasonlítom a kapálást holmi csodaszerhez, de biztos, hogy a sok munkát kellemesen sok terméssel hálálják meg a növények!