Kerti és természetjáró kalandok

Érdemtelen öröm

2 megjegyzés
Érdemtelen öröm ért minket, vagyis inkább tesómékat. Az öröm: madárkákkal telt meg az ereszalja. Érdemtelenség meg azért, mert tél végén sóhajtoztunk, hogy így a madárbarát kert, meg úgy a madárbarát kert, csinálunk madárodút stb... végül semmit sem tettünk érte. Mi nem csaltuk őket, mégis megjelentek hívás nélkül, nagy örömünkre. Ismert, elég gyakori madárka ez, a házi rozsdafarkú. Hogy ki ő, és hogyan él, mit csinál, nézzük meg Schmidt Egon Madárlexikonjában.
"Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Veréb nagyságú, karcsú, jellegzetes mozgású madár, hossza 14 cm. A hím fejtetője, tarkója és háta sötét hamuszürke, homloka, fejoldala torka és begye fekete, hasoldala szürke. Szárnyán fehér tükör látszik, farcsíkja, felső farkfedői és a két középső kivételével faroktollai rozsdavörösek." "A tojó barnásszürke, hastájéka világosabb. Szárnytükre nincs, faroktollai mint a hímé. ""A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de valamivel sötétebbek és pettyezettek."" Első vedlésük után még nem kapják meg az öreg hímekre jellemző színezetet, ezért gyakran láthatunk éneklő, tehát „hímként viselkedő”, de színezetükben a tojókra emlékeztető madarakat. A rozsdafarkúakra jellemző, hogy gyakran bókolnak és faroktollaikat sűrűn rezegtetik. A hím reszelős énekét mindig valami kiugró pontról, kémény sarkáról („kéményseprőmadár”), tv-antennáról, háztetőről hallatja. Előszeretettel énekel napfelkelte előtt és az alkonyati órákban. A városban élők hangját napközben a forgalom zaja elnyomja, jelenlétükről a legkönnyebb a hajnali órákban meggyőződni. Európában a középső és déli tájakon fészkel, Magyarországon gyakori madár. Kőfejtőkben, városokban, falvakban, szőlőhegyeken, romépületeken egyaránt megtaláljuk. Vonuló, a Földközi-tenger medencéjében telel. Az első, többnyire hím példányok márciusban érkeznek a költőhelyekre, ősszel, szeptember-októberben vonul, de mindig maradnak későbbre maradók, sőt egy-egy példány át is telel."
Nekem a tavasz születéséhez hozzátartozik a rozsdafarkú reszelős éneke. Előbb itt vannak, mint fecskéék. Valószínű, hogy a közelben máshol is fészkelnek. Egy hím uralja tesómék házatáját, a szembeszomszédjuk háza tetejéről. Egy másik a kertszomszéd házán, a tetőn lévő áttört acél kereszt tetején hallatja csikorgó-csipogós hangját. A harmadik pedig vagy a szomszéd tetőantennáján, vagy pedig a kerítésoszlopokon tanyázik minálunk. Ezek a törzshelyeik. Tavalyelőtt nekünk is voltak kismadaraink, a melléképület egyik keresztgerendáján raktak fészket!
"A párok általában évente kétszer, kivételesen háromszor költenek. Több esetben megfigyelték, hogy a hím két tojóval tartott párkapcsolatot. "
(hihihi, nekem erről rögtön a szakállas vicc jutott eszembe: hogy ti. mi a bigámia hátulütője? Két anyós!)
" A revírt a hím foglalja el és énekével igyekszik a néhány nappal később érkező tojók közül egyet magához csalogatni. Az öreg madarak általában a korábbi költőhelyre térnek vissza. A párok kialakulása után a tojó választ fészekhelyet. Egyedül épít, fali üregben, sziklahasadékban , épületek gerendái között, üres füstifecskefészekben."
Itt a fészekhely nem áprilisban, hanem a hónap elején készült el, talán a másodszori költés zajlott le benne? Jani pelust szegelt a kismadarak mellé, mert a fészek pontosan a teraszajtó felett van, és bizony azok a fekete gombócok elkezdtek hullani éppen az ajtó elé. Dorka a szállongó kismadarak látványától eleinte tiszta ideg volt, mára azonban lenyugodott, nem akarja levadászni őket. A rozsdafarkúak is rájöttek szerintem, hogy ez a macska inkább megeszi a tejes rizsát, sőt még a kutyatápot is, mint őket, a tojó két méterre ugrál tőle.
"A munka többnyire 6-8 napig tart, a fészek anyaga növényi szálak, vékony gyökerek, száraz levelek, moha, a csészét szőrrel, tollakkal, gyapjúszálakkal béleli. Az áprilisban lerakott többnyire 5 fehér tojás méretei 19X14 mm. A tojó egyedül kotlik. Néha elhagyja a fészkét, hogy táplálékot keressen, de néhány perc múlva újra visszatér. A fiókák az időjárás alakulásától függően 12-17 nap alatt kelnek ki. A tojó eleinte melengeti őket, a hím hordja a táplálékot, később már mindketten etetnek, legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az első napokban átlagosan 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget."
Szinte egész nap lehetett hallani a fiókák kunyeráló csiripelését.
"A fiatal rozsdafarkúak 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, zavarás esetén ez az idő rövidebb is lehet. Eleinte csak nagyon gyengén repülnek, egyenként rejtőznek el a környéken, a szülők tovább etetik őket."
Szegények tényleg olyan kis esetlenkék. Tavalyelőtt láttam egy repülni tanuló kicsit, a Hédiékkel szembeni háztetőn. A tető élét célozta be a kismadár, de nem boldogult. Egyszer sikerült elcsípnie a tető csücskét, de szegényem "gatyaféken" hamarosan az ereszcsatornába csúszott. Aztán hamarosan egész jól belejött, bár még egy-két szánkázás volt, de csepp létére sem adta fel!
"A fiatalok jelzőhangokkal tudatják hollétüket."
Itt a kismadár tesómék kis fáskamrájában rejtőzött el. Csórikámnak kicsit még pállott a szája, és tátog, de sajnos még egy pókocskát se tudtam volna adni neki, végül eléggé ügyetlenül, ijedten kiröppent az ajtónyíláson. Remélem nem zavartam meg a jó nyugodt helyét, és visszatér majd, többet nem háborgatom. Megható, hogy az anyamadár egészen vad cserregéssel ugrált a félig nyitott fáskamra ajtaja előtt, hogy magára vonja a figyelmemet, és ne vegyem észre a kicsit. Persze ettől a gyanúsan nagy csirikolástól jöttem rá, hogy itt van valamelyik növendék a közelben, és a fáskamrában a sötétben meg is láttam. Jól kiválasztották a helyet. A fáskamra teli van bogarakkal, a fiatalok egy kicsit saját szakállukra is vadászgathatnak, a hasábok és a gyújtósnak összeszedett kéregcsíkok közt bujkálhatnak.
"Az öreg madarak gyakran már akkor új költésbe kezdenek, amikor az első költés fiataljai még nem önállók. Ilyenkor a hím eteti őket, és néha messzire a revír határain túlra vezeti a családot. A fiatalok önállósodása után azonban visszatér, és eteti a következő fészekaljat is.
A házi rozsdafarkú részben lesből, valamely vártán ülve vadászik és kapja föl a földön mozgó rovarokat, de eredménnyel kergeti őket a levegőben is. A városi, magas háztetőkön élő párok az egész költési szezonban odafent tartózkodnak, a tetőkön és a levegőben vadásznak,
fali zugban fészkelnek, a csatornákban összegyűlt vizet isszák, abban fürdenek." "Nagyon sok pókot, emellett rovarokat is esznek, a késő őszig kitartó példányok bogyókat (pl. gyalogbodza) is rendszeresen fogyasztanak. Az áttelelők elsősorban szintén bogyókkal élnek. "
Bizonyára nem kell sokat keresgélnünk sem városban, sem vidéken, hogy megfigyeljük ezt a kis madarat. Ahol meghalljuk a hangját, egypár percen belül bizonyára megpillantjuk a jellegzetesen vörös farkúhímet és tojót, kis szerencsével magát a fészket is. Elég csak jól körülnézni, és lehet, hogy mindegyikünk megtalálja a maga "érdemtelen örömét" - csivogó madárkák alakjában.

2 megjegyzés :

  1. Annyira édesek! Hozzátartoznak a házhoz! Amikor kikeltek, először azt hittem, tücskök ciripelnek, de aztán látva az anyamadarat, rájöttem mi zajlik a fejünk fölött.
    Okos az anyamadár, jól választotta meg a fészek helyét, a jégesős viharban is teljes biztonságban voltak a kicsinyek.
    Egyébként fehéret is bogyóznak.

    VálaszTörlés
  2. A fiókák a lépcső alatti kis fáskamrátokban bujkálnak már, kirepültek.

    VálaszTörlés