„Kétszerelmes páár, mindigegyütt jááár, egytányérból esznek, mindigösszevesznek!” –kántáltuk, csúfolva kicsi korunkban egymást, ha éppen egyikünk az oviban hosszabb ideig játszott a fiúkkal, mint amíg másikunk elképzelte… Ez jutott eszembe, amikor tegnap rápislogtam az etetőre. Majdnem minden madár párban vonult fel, három pár feketerigó – itt a városban belőlük sokkal több van, mint odahaza – két pár csuszka, két kékcinege ( hogy ők aztán párban voltak-e vagy sem, nem tudom), és a gerlepár.
Lehet, hogy valamelyikőtök nem rajong ezekért a jövevényekért. Bevallom, én se vagyok valami nagy galambrajongó. Templom mellett lakunk, a toronyban tömérdek galamb tanyázik, a galambpiszok és az állandóan hulló tollak, tojáshéjak, alkalmanként döglött szárnyasok nem keltenek bennem túlzott rajongást a fajta iránt. Mégis kedvelem ezeket a szürke kis gerléket; nekem a tavasz kezdetét jelenti, ha meghallom a jellegzetes búgásukat.
Van valami természetes romantika abban, hogy szinte mindig párban, együtt röpülnek. Tényleg elég gyakoriak, sok helyen látni őket, mégis szívesen olvastam az életükről. Különösen hogy sógoromtól karácsonyra kaptam egy gyönyörű, hatalmas madárhatározót. Írója Peter Hayman és Rob Hume, címe: Madarak.
Nem hasonlít egyik eddigi madárhatározómra sem: a Szárazföldi madarak kevésbé „képes”, a Schmidt Egon féle Madárlexikonnál rövidebbek a leírások, nem olyan sztorizós, mint a jó öreg Brehm, viszont kiváló képanyaggal rendelkezik a madarak könnyű felismeréséhez.
Ezt mondja róluk:
Nagy, hosszú farkú madár, kis feje és rövid lába miatt jellegzetesen finom küllemű gerle, széles szárnyait repüléskor behajlítja. Elég világos, kevéssé kontrasztos,a szárnyán kívül sötétebb, belül lágyabb szürke szín, a farkán alul széles, fehéres szalag van.
Hosszúság: 31-33 cm
Szárnyfesztáv:47-55 cm
Tömeg: 150-220 g
Helyzet: stabil
Ez a hétköznapinak látszó, közelről azonban csinos, finom külsejű gerle egyike Európa legfigyelemreméltóbb madarainak. Az 1930-as években a Közel-Keletről vonult észak és nyugat felé, néhány évtized alatt egész Európát átszelve, a Brit- szigeteket az 1950-es években érte el. Hihetetlen terjeszkedése az 1970-es években többé-kevésbé megállt, mára azonban egyike az Egyesült Királyság leggyakoribb madarainak. Skandinávia és Spanyolország jó részén nem él.
Táplálkozás
A balkáni gerle terjeszkedését és térhódítását nagyban segítették baromfiudvarok, tanyák, istállók, vasúti rakodók és szeszfőzdék környékén fellelhető, elhullajtott magvak. Ezeken a helyeken egyre kevesebb az elejtett gabonaszem, a városban tyúkokat tartó emberek száma is csökkent, a balkáni gerle ezért egyre gyakrabban táplálkozik kertekben, parkokban, legelőkön. Sokféle apró rovart és növényi részt elfogyaszt, néhol a madáretetőket is látogatja. Városi parkokban és kertekben különösen szelíd, könnyen megközelíthető madarak.
Udvarlás és hang
Udvarlásának legjellegzetesebb eleme a meredek felrepülés, majd hosszú, lapos köröző siklás. Ez átmehet a párok folyamatos, kétségbeesett hanggal kísért kergetőzésébe. Jól ismert a hangja: erős, tompa elég gyors hármas búgás. A második szótag hangsúlyos, a harmadik elharapott: ku-KÚÚ- kuk. Az izgatott hímek felfújt torokkal, egész testükkel hajbókolva kiabálnak. Repüléskor gyakran hallatják nazális, néha érdes kwurr hangjukat.
Fészkelés
Gyatra, galambra jellemző fészkét vékony ágakból rakja, általában sűrű fenyőfára vagy bozótba. Két tiszta fehér tojásán csupán 14-16 napig kotlik. A fióka 17-18 naposan röpképes.
Vonulás
A fő elterjedési területtől északra és nyugatra néhány madár felbukkanhat, a zömük azonban állandó. A balkáni gerle terjeszkedésének valódi oka nem ismert, hiszen bár a meglévő táplálék tette lehetővé a térhódítást, ez a táplálékforrás évszázadokig megvolt anélkül, hogy a balkáni gerle kihasználta volna.
Ez mindent elmond, mit tegyek hozzá? Talán két dolgot.
Nagymamánk húgának férje a Viharsarokból telepesként került erre a vidékre, ahol földet osztottak neki – a lecsapolt Hanság szikes pusztaságán. Ő mesélte nekem, amikor kicsi voltam, feléjük úgy tartották, ez a madár a börtönben sínylődő rabok búsítására került a világra. Mert nem elég ugye, hogy a börtön ablakába soha nem süt be a nap. Még ez a madár is odaszáll, de nem a szegény rabok szabadulására, mint a páva. Azt dúdolja folyton az ott sínylődő rabnak: „Kitöltöd! Kitöltöd!” mármint hogy a büntetést. A szabadból jött madár csak növeli a rabok bánatát, hiszen még az is azt mondja, hogy nem szabadulhatnak korábban!
A másik: most lestem ki az etetőre: a két rabbúsító jóllakva, boldogan ücsörög a faágon az etető mellet, pont egymás tollait igazgatják, halkan turbékolnak, az egyik még a szárnyát is suhogtatta. Hajtsam el őket, mert a mag másoknak lett szánva? Inkább gyönyörködök az édelgésükben. Hiába van köd és mínusz két fok, nekik már tombol a szerelmetes tavasz.
Én kedvelem őket, a templomi harang elcsúfítása ellenére is. Miért, hát belőlük sem a manók hordják ki, nem igaz? De nagyon szépek tudnak lenni, a balkáni gerle is a maga szürkeségét megtörő fekete csíkjával. A postagalambok meg... az külön csoda.
VálaszTörlésA galambokat én is nagyon utálom, a Móricz Zsigmond körtérnél laktam, megkeserítették az életemet, az biztos. Rosszabbak, mint a patkányok.
VálaszTörlésViszont ott az egyik ház kis odújában lakott egy kis ragadozómadár is, na az rendet rakott köztük. Fóleg, amikor fiókái voltak, ott szitált a házak fölött, a galambok nem nagyon röpködtek meg parádéztak.
De a gerléket kifejezetten kedvelem én is, a szemben levő akácfán lakik egy gerlepár, tegnap is boldogan kufircoltak.
Hát, itt is tombol a romantika! De valami ragadozómadár-féle is itt kószál a környéken. Sok errefele a balkáni gerle, de csak ez az egy pár éli a mindennapjait az én kis etetőmnél, a többségük a szembe szomszéd tyúkudvarában kosztol, és ott a kiszáradt diófán tanyázik. Valami rablómadár ott állandóan hajtja őket, de hogy miféle, azt közelről még nem volt szerencsém látni.
VálaszTörlésNálunk sok a gerle...15 nagy fenyőmön 15 fészek...egy főnökkel.. :)))) Még nincs udvarlási szezon mifelénk...csak enni és inni jönnek a menzára.. :)))))
VálaszTörlésA kiserdőben nálunk is 5-6 pár tanyázik, velük semmi bajom, de a városi és templomteteji sz@rógalambokat én is utálom. A fehér díszgalambok viszont elbűvölőek.
VálaszTörlésÉn imádom őket!Nálunk viszonyleg kevés van, mert a falu ezen része fiatal, kevés az idős fa ahol fészkelni tudnának. A házunk előtt van két nagy 20 éves smaragdtuja, abban szoktak fészkelni, de nem minden évben. Szeretem a hangját, és am ikor meghallom, nekem is az igazi tavaszt jelenti. Sajnos ez a hirtelen felmelegedés megzavarta őket, mert a hét elején már halottam őket a buszmegállóban. Az én etetőmre sosem szállnak ide.
VálaszTörlés:( :(