A Kertvárosi és az Őslakos

A következő történet szereplői kitaláltak, mindennemű hasonlóság konkrét személyekhez természetesen csak a véletlen műve. Egyszer volt, hol nem volt, egy kertvárosiasodó falu egyik új utcájában sekicsi-senagy, átlagos házat épített magának egy falubeli pár. Az apuka őstermelő volt, az anyuka pedig ügyeskezű, növényeket szerető asszonyka, így hamarosan mutatós kertecske vette körül a házat, sok örökzölddel, amelyek egyelőre alig arasznyiak voltak. Eltelt pár esztendő, s mire a két gyerek a kiskamaszkorhoz közeledett, a kertecske csinos, árnyas, profi kinézetű udvarrá vált, dicsérték is sokan érte a családot. Aztán az utcában lassan elkeltek az üres telkek, s a szemköztit megvette egy kertvárosi pár. Hamarosan műmediterrán villa és háromméteres téglakerítés takarta el a Dunát kísérő nyárfaerdőre néző kilátást. Beköltöztek az újak, s igyekeztek szuperkedvesek lenni a szomszédsághoz, ehhez jó apropót adott kislányuk születése. 

Ahogy az az ilyen utcákban lenni szokott, az emberek figyelnek egymásra. A figyelés elképedt leséssé változott, amikor megjelent a kertépítő cég felmatricázott furgonja és elkezdte betelepíteni a mediterrán villa környékét. Tekercses pázsit és sok örökzöld. Véletlenül majdnem pont olyanok, mint az Őslakosoké, csak kapásból felnőtt méretben. Hamarosan fenyőerdő környékezte a villát. Utolsó simításként egy spirálformára nyírt tuját biggyesztett a kertépítők főnöke a bejárathoz, majd bement tárgyalni mediterránékhoz. A bennszülött szomszédság fejében csendben kattogni kezdett a pénztárgép, fogadások születtek az összeg hat-vagy hétszámjegyű mivoltát illetőleg.

Másnap a történet elején említett átlagos család feje körülnézett a teraszán, kiválasztott egyet a dézsás tujái közül, drótsablont készített és elővette a nyíróalkalmatosságait, estére az ő bejáratánál is ott tetszelgett a csináld-magad spiráltuja.Új szomszédja véletlenül sem hozta szóba a kert témáját. Viszonyukban látszólag maradt minden a régiben, csak a szuperbarátságosság árnyalata csúszott el egy picit. Az őslakosné ezentúl sokkal több barátságos kérdést tett fel, alkalmat adva mediterránnénak, hogy dicsekedhessen. Majd az őslakosné őslakos barátnéi köre utcasarkon vagy tejeskávé mellett mosolyogva tárgyalta ki a hallottakat.

Az elképedés aztán megintcsak feltűnt a bennszülöttek szemében, amikor bakonyi ácsok furgonja kanyarodott be a szomszédékhoz. Játszóteret készítettek az akkor tízhónapos, talpacskáin már úgy-ahogy megálló kislányuk számára. A fából készült vár ormai szépen kirajzolódtak a téglakerítés felett. A falu népe ilyet még nem látott, pedig uniós pénzből akkoriban stafírozták ki, nem is szűkmarkúan, az óvoda udvarát. Őslakos barátunk felesége ezt überelhetetlennek ítélve alaposan megdicsérte az építményt. Mediterránné büszkén fogadta a bókot, mondván, valami szórakozás kell az egyszem leánykának, hiszen nem lehet vele bírni, olyan rossz. A gyermek ebből mit sem értve mosolygott a szomszédasszonyra hellókittis babakocsija hellókittis kistakarója alól, miközben hellókittis kocsicipőjét kecsesen pakolta fel a babakocsi karfájára.

Átlagosné megint kapott valami témát, amit nyelvére tűzhetett barátnéi körében. Mediterránné talán most már észrevett némi zajt a kommunikáció mézözönében, mindenesetre amikor a köszönés után elindult útjára, az járt a fejében, milyen klassz is, hogy ő és az ő életstílusa mintát adhat, példát mutathat a bennszülötteknek :-)