Megint a mákról

Nemrég szüreteltük le a mákokat. A gubók közt voltak kicsik, nagyok, közepesek, mindenfélék. S ebben van valami érdekes? Hiszen tavaly is ugyanilyenek voltak, és akkor ezt már kiveséztem egyszer. Igen ám, de akkor csak a tavaszi mákkal kapcsolatos tapasztalataimat írtam le. Idén és a múlt évben azonban már három ütemben vetettem: egy adagot ősszel, egyet januárban, egyet meg kora tavasszal. És mivel a mák nevelgetésének mindennapi részleteivel nem valami sok könyv meg netes oldal foglalkozik, megosztom a tapasztalataimat

Az első vetési turnus tehát tavaly ősszel, valahogy október-november táján volt. Az ágyást tesómnál alakítottam ki, ahol nem kellett kiszántástól tartani. A föld az őszi esők miatt tisztára sárgalacsinos volt, alig tudtam takarni a magot, olyan sekély ágyásba voltam kénytelen vetni. Pedig sógorom lelkesen fel is ásta hozzá a földet, hogy puhább legyent. Az elvetett magok igen hamar kikeltek, még arra is volt idő, hogy kiritkítsam a sort. A kis mákok decemberre olyan ujjnyiak lettek. Nem takartam őket télre, csak kíváncsian lestem, hogyan fejlődnek. A hidegtől mintha beragadtak volna a földbe, de nem fagytak meg, sem nem rohadtak, csak szolidan meghúzták magukat az évelőágy árnyékában.

Tavasszal meg mint a bolondgomba, nőni kezdtek, még egyszer ki kellett ritkítani a végleges távolságra, tövenként tíz centire. Márciusban már vagy harminc centi magasak voltak.

Április végén kezdtek nyílni. Fehér virágra számítottam, ehelyett csodás, bíborszín-fekete virágok fejlődtek a nagy, eleinte fejnehezen bókoló bimbókból.

Jó korán – beérett, tesóm a helyét már régen feltörte másodvetésnek. A lényeg azonban a termés! Teljesen beigazolódott, hogy az ősszel vetett mák virágai még azelőtt kinyílnak, hogy a máktokbarkók, ezek a főgonoszok rajzani kezdenének, és ellenállhatatlan ingert éreznének, hogy összeböködjék, összetojják, telepetézzék a gubókat, amik így csak kukacot teremnek. Alig volt egypár hibás gubó. Azt nem tudom, hogy tesóm kifejtette-e azóta a mákot, de a gubójában így is jól eláll. Andrist láttam zörgőzni egyik nap egy jó naggyal zörgőzni, szóval a jó termés mellett az alternatív felhasználási lehetőségeket is megtaláltuk…

A második kört januárban, egy enyhébb téli napon vetettem el, zöldborsóval együtt, ezt is tesóm kertjében. A talaj a mélyben még fagyott volt, de a teteje művelhető, csak egy kicsit ragancsos. A fagy és a kemény föld ellenére ez is hamar csírázni kezdett. Egyszer ritkítottam, aztán csak békén hagytam. Március legelején olyan 10-15 centisek voltak a kis növénykék.

Sógorom gaznak nézte, és nekiesett a kapával. Egy fél sort még sikerült megmentenem előle, de minek? Májusra inkább valami mákbarkó-tenyésztelepnek nevezhettem volna ki, mint normális kerti ágyásnak.

Egy darabot nem lehetett a gubókból leszedni, mind teli volt kukaccal.

A harmadik ágyást már a saját kertünkben alakítottam ki. Ide márciusban hintettem el a magokat két nyolcméteres ágyásba. A tapasztalatom a tavalyiéhoz hasonló: gyors csírázás, ritkítás kell, kapálás, aztán hadd nőjön. Júniusban kezdett virágozni.

Volt rajtuk barkó, de nem több, mint tavaly: magyarul: a gubók nagy része tűrhető, de van köztük beteg is. Szóval teljesen átlagos képet nyújt, de mindösszességében mégiscsak lehangolót az őszi mákéhoz képest.

Az is probléma volt, hogy nem egyeltem kétszer, csak egyszer. Március végén már ilyen kefesűrű, végtelenbe vezető párhuzamos jellegű sorokba ment át az egész vetés.

Így a növények eléggé elaprózódtak, a terméseik sem túl nagyok. Az altanulság az, hogy ezt az aránylag nagyra megnövő terményt szívfájdalom nélkül ki lehet egyelni, és eleve jó ritkásan kell vetni. Az egyeléskor kitépett növények kiváló mulcsanyagot adnak.

A főtanulság meg az, hogy kár a tavaszi mákkal kezdeni. Akármilyen vegyi anyaggal, biomódszerrel, sziromleszedéssel, hintőporozással próbáljuk megfékezni a barkókat, nem megy. Csak úgy lehet legyőzni őket,ha versenyt futunk velük időben: ősszel kell vetnünk.

Az őszi mák magja minden vetőmagboltban kapható, egy zacskóban irdatlan adag van, s csak egyszer kell megvenni. A későbbi években a termésből félretett egy-két szép mákfej bőven ellát minket vetőmaggal. A fajta neve Zeno.

Van azonban olyan kertészkedő is, aki ősszel is csak közönséges mákmagot vet, hisz a mák nagyok igénytelen, áttelel. Így a tavasziból őszit lehet csinálni. Tesóm vetett már bolti edd-meg mákból is, korrekt termést kapott.

Az őszi mák vetése szeptember közepétől október közepéig lehetséges, így még van egy bő hónapunk, hogy kinézzük a helyét a kertben. Én is kisasoltam már egy kellemes parcellát, amin per pillanat még letermőfélben levő csemegekukorica ácsorog. Ezt a kis területet kivonom majd a szántás alól. Két sort tervezek, abból pont kijön az a mákmennyiség, ami nekünk egy évre elég.

És hogy miért propagálom ennyire a mákozást? Minden gyanúsítgatást megelőzve nem alkaloidizálva bemákolni akarok, hanem a gyomromat szeretném kényeztetni elsőosztályú mákos tésztával, kaláccsal, mákos sós sajtos rúddal. Sajnos a boltokban, közforgalomban kapható mákok 99 %-a nem megfelelő helyen tárolt, kínai, avas, szemetes. Különösen az előre ledarált máktöltelék undorítóan csípős ízű. Sokan azért utálják a mákos dolgokat, mert még nem ettek szerintem idei, megfelelően tisztított, frissen darált mákból készült édességeket. Igaz, jó minőségű mák kapható a piacokon, kilónként minimum 1500 forintos áron… Ezért is biztatom minden olvasónkat: ha tényleg jót szeretne enni, akkor próbálkozzon meg ezzel az amúgy igen egészséges olajos maggal, biztosan nem bánja meg. Én mindenféleképpen vetni fogom idén ősszel is!