Újra itt a fitoftóra!

Idén a paradicsomok növekedésének indulása több volt, mint ígéretes. Rengeteg fajta, szép nagy házi palánták, nagy műgonddal elkészített kordon, azon tetszetősen felfelé törekvő, és szép gömbölyűn növekvő termések, eső a kellő pillanatban, és jó meleg. Sokkal ígéretesebb, mint a tavalyi nyirkos hűvösség.

Minden nagyon tökéletesnek tűnt - már túl tökéletesnek! - amikor -úgy két héttel ezelőtt - felfedeztem az első barna foltokat a leveleken és a szárakon, és a beteg terméseket is.

És -atyavilág - korábban, mint tavaly, ami egy nyilvánvalóan rothadásteli év volt.

Valahogy azonban "hangoltam" a dologra... Idén nem töltöttem el hosszú órákat rézdrótozással, mint korábban. Azt tapasztaltam, hogy lehetséges, hogy valamit ér, de a védettséghez ez kevés, legfeljebb késlelteti a fertőzés kialakulását. Arra is rá kellett jönnöm, hogy rothadásmentes év nem lesz. Számolnom kell azzal, hogy augusztus derekára mindenféle hókuszpókusz dacára bármit tesz az ember, megjelenik a betegség.

Sok ismerősömet faggattam, hogy nála is tarol-e a kór. Van, ahol egy darab beteg paradicsom nincs, de a szomszéd kertben - az én paradicsomjaimtól három méterre - a földön rohadozik a teljes termés, szórva maga körül a kórokozókat. Szóval egy fertőzőforrás közelében elég nehéz egészségesen tartani az állományomat.

Azonban ez nem ok arra, hogy letegyek a paradicsomról! Idén afféle "megfigyelő védekezést" terveltem ki. Az alábbi paradicsomfajtákat ültettem: Kecskeméti Jubileum, Zömök, Roma VF, Black Krim, Great White, Malinowy Ozerowsky, Bursztyn, Yellow Goldfish, Wild Peru, Kumato,

Golden Königin, Belgian Pink Giant, és házilag szedett magból koktélparadicsom, Erdélyi ökörszív, tigriscsíkos. Mindent kiültettem, volt, amit a kordonhoz, más részét szétszórva a kertben, karóhoz kötve.

Sajnos a betegség megjelenése után sok növény azonnal tönkrement. Úgy figyeltem meg, hogy azok a fajták, amelyek nagyobb, vékony héjú, főleg piros terméseket hoztak, lényegesen hamarabb megbetegedtek, gyakorlatilag napok alatt úgy rohadtak el, ahogy voltak. Így tönkrement a Kecskeméti jubileum, a Great White, a Belgian Pink Giant. Valamivel jobban tartotta magát a Kumato, a Malinowy és a Bursztyn. Viszont van egypár fajta, amely - a beteg részek, termések eltávolítása és kéthetenkénti rezes permetezés mellett valamelyest tartja magát. Érdekes, ezek majdnem mind kisebbfajta, vastagabb héjú, gyakran nem piros, és nem gömbölyű termésű paradicsomok! Ilyen a két sárga: a kedvencem, a Golden Königin, és tesóm kedvence, a Yellow Goldfish.

Bírja még permetlé mellett a Roma VF és a Zömök. A házi koktélban se kellett csalódnom,

és a Black Krim is tartja magát. Termései nem feketék, hanem valami bordós-zöld színben játszanak.

A sikersztori egyébként a Zömök. Korai és determinált. Kis bokrain a termések már egy hónapja pirosodnak: előbb termett, minthogy a fitoftóra kitört volna. Sok is lett rajta. Igaz, hogy van nála ízesebb is, de az mind megrohadt! Nem is a rohadás volt a fő betegsége, hanem a levelei megsárgultak, és fura pöttyök alakultak ki rajtuk. Mint kiderült, a szeptóriás levélfoltosság jelent meg rajta. Ettől azonban a termések nem lettek betegek. Mostanra- mivel korai fajta - már letermőben van.

A növényvédelmi stratégiám annak kifigyelésén túl, hogy melyik fajta bírja jobban, a következőképpen alakult:

Drót helyett a rezes permetlé előírásszerű használatát helyeztem előtérbe. Viszont a szomszéd néni ötletét se találtam elvetendőnek, aki azt mondta, hogy ő mindig lombtrágyát permetez ki a paradicsomokra, ha megjelenik a rohadás, hogy jobban bírják a betegséget. Ennek megfelelően kevertem én is a permetlevet. Használtam Champion 50 WP-t (ez egy kontakt szer), aztán ahogy a fitoftóra máshol is megjelent, ez a környék vetőmagboltjaiban hiánycikk lett. A boltosnéni Kocide-ot adott, s ez talán még jobb is lett. Ugyanaz a hatóanyag nagyjából, mégis ez utóbbi mintha jobban oldódott volna! A Champion sokszor a legkülönfélébb keverési módozatoknál is rosszul elegyedett a vízzel, és a permetlé eleje túl híg volt, a tartály alján meg túl tömény lett a permetezés végére az oldat.

Az alábbi boszorkánykotyvalékot készítettem tehát: az előírásnak megfelelő mennyiségű Kocide, hozzá Volldünger, és 5 literenként 2 darab mokkacukor - szomszédnéni mondta, hogy ez jó gyorsmegkötő helyett, mert ragad! A permetezés előtt az összes szóbajöhető ép termést leszedtem - egy jó nagy vödörrel lett. A beteg terméseket, leveleket, menthetetlen töveket mind feltépkedtem, és elvittem a vesztőhelyre elégetni. Kigazoltam, leleveleztem és nagy műgonddal permeteztem a fürtöket. És most megállt egy kicsit a betegség, kegyelmet kaptunk. Az időjárás is megfelelő, nem nyirkos, bár a hajnali harmat még kövér cseppekben lóg a bogyókon reggelente. A napközbeni meleg pedig szépen érleli a gömböcöket. Érdemes volt tehát dolgozni vele, megmaradt a termés.

Az első vödörből elkészítettem Andi elévülhetetlen érdemeket szerzett ketchupjét, de mivel megint részben sárga, illetve fehér paradicsomot használtam hozzá, idén nem sárga lett a szósz, hanem valami pónirózsaszínnel elegy narancsos tónusú. Tesóm a pizzagyártásnak esett neki, ő ehhez a Yellow Goldfishet tartotta a legmegfelelőbbnek.

Azt hiszem, ez a permetezéssel kombinált fajtaválogatás hatékonyabb, mint a rézdrótozás, bár még így is pengeélen táncolunk a termesztés sikerét illetően: jöjjön egy esősebb nap, és már kezdődik az újabb betegséghullám. Addig azonban élvezzük az ízeket, esszük rendületlenül, és örömködhetek: igen, néha nekem is sikerülhet!