2012. május 19., szombat

Kéregmulcs házilag és a lábatlan gyík

Vannak olyan kerti hulladékok, amelyeket nem szívesen dobnánk valamiért a komposztra, de azért ettől még házilag sokféleképpen hasznosíthatjuk ezeket az anyagokat. A mi kertünkben ilyenek a tűzifa feldolgozásakor keletkező kéregdarabok, a gyümölcsfák, cserjék metszéskor leeső ágai és az olasznád szárai. Tudom, a komposzt meg dombágyás is lehetne a megoldás, de ezek az anyagok túl lassan korhadnak, a kertünk pedig elég sok friss komposztra éhes. Mást kellett kitalálnunk. 

Ágak, nádak
A metszésből kikerülő ágak nyáron a bográcsban rotyogó pörkölt, paprikáskrumpli, stb.  alatt végzik, a hamujuk megy a hamukupacra. Begyújtósnak is használhatók szárazon, csak időt kell szánni a feldarabolásukra.

Az olasznádnak még nincs meg a végső helye a kertben. Kis tó mellett lenne igazán mutatós, de a kerti tó létesítése  még a jövő zenéje. Egyelőre a komposztot árnyékolja. 3-4 méteres szárait decemberben vágjuk le ágvágóval. Ez a nagy tömegű nyers, szilárd és nehezen korhadó növényi anyag már nehezebb dió: próbáltunk gyújtóst készíteni belőle - nem volt jó. Aztán egy  virágboltban megláttam, hogy "bambusz" néven, virágkaróként száz forintért adják darabját. Innen nem volt megállás, paradicsom- és babkaró, a teraszon pedig rafiával megkötve  növényfuttató létra készült belőle a golgotavirágok számára. Egy-két éves kinti használat után már megroggyan annyira, hogy a nyári szezon alatt elég jól lebomlik a komposztban. 

Kéregmulcs házilag
A fentieknél azonban összehasonlíthatatlanul több durva növényi anyag keletkezik a tűzifa kezelése során. Mi is azok közé a családok közé tartozunk, akik fával fűtünk. Nemrég hozattuk meg a jövő télre való tűzifát és Jani neki is állt felkuglizni, hasogatni, mint mindig (paraszt fitnesz). Dicséretes a szorgalom, hogy a fa a mi kezünk közt száradjon ki normálisan a következő fűtési szezon kezdetéig, hiszen a tüzépes faanyag általában nyers, rosszul ég, nehezen gyullad, füstöl. A házi fafeldolgozásnak azonban sok olyan mellékterméke van, amely ezidáig bizony kisebb-nagyobb halmokban ott hevert rendetlenül az udvaron, szóval nehezen találta meg a szerepét a kert-udvar rendjében. 
A fűrészporral viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen az jó takaróanyaga a fagyérzékenyebb növényeknek, például a rózsának. Arra is volt példa, hogy házi füstöléshez elkérte valamelyik utcabelink. A fatörzsek felvágása, hasogatása közben azonban sok leeső kéregdarab keletkezik, ezeket eddig kupacba hordtuk és vártunk, hátha felszívódik. Nem tette. Most azonban kitaláltam valamit. 
Az előző bejegyzésben már írtam, mennyire beindultam a mulcsozástól. Amikor a neten anyagot kerestem, csőstül jöttek a kéregmulcsos oldalak, színezett, aprított és jó drága portékát kínálva. Nekünk az udvarunkon pedig ott áll kupacban a kissé durvább, de természetes, kezeletlen kéreg! Ezzel ugyanígy lehetne mulcsozni! A feladat nem bonyolultabb, mint bármely más kerti rendrakás, azonban nem gondolom, hogy ez a Barbie-lányok számára a leginkább testhezálló munka: gereblye, villa, lapát és talicska kell hozzá. Persze könnyebb, ha a lelkes segítők is közreműködnek.
A durvább kéregdarabokat kézzel és kisbaltával hasogattam össze és egy rusztikus, de száz százalékban természetes takaróréteg lett az eredmény.

A már teljesen kifejlődött évelők közt könnyű volt a terítés. Bízom benne, hogy az előkert agyagos talajának szerkezetén jócskán tud javítani.


Lábatlan gyík
A munka közben azonban rá kellett döbbennem, nem túl környezetbarát, ha csupa rend a kertünk. A kéregkupacok feltakarítása közben egyszer csak megláttam egy tekergőző óriási gilisztát, aminek gyíkfeje volt. A zavarásra halottnak tettette magát (addig tartott ez az állapot, amíg berobogtam a fényképezőgépért), majd amikor megnyugodott, villámgyorsan eltűnt a farakás alatt ez a rejtőzködő kis hüllő. 



Gyermekkorom egyik kedves olvasmányában, Schmidt Egon: Nemszeretem állatok c. könyvében mély döbbenettel olvastam, hogy vannak olyan mélysötét emberek, aki ezt az ártalmatlan állatkát kígyónak nézik és agyonverik. Akkor megfogadtam, hogy ha lábatlan gyíkot látok... az agyonverőjét verem agyon. Most végre megláttam a lábatlan gyíkot és senkit sem akarok agyonverni, csak leírom, hogy megeszi a meztelen csigákat, úgyhogy kincs a jelenléte a kertben. 
Szegényt jól megzavartuk ébredezése közben (ilyenkor van párzási idejük ;-), de bízom benne, hogy az élőhelyét nem forgattuk fel teljesen. Van még rendetlen fakupac elég a kertben...


15 megjegyzés:

  1. Kedves ismerősöm mondta nem is olyan régen: ha sünt és gyíkokat szeretnél a kertben, készíts farakást! Magam sem gondoltam volna, hogy egy nagy kupac szikkadó fa nem csak a jövő évi tüzelőt jelenti, hanem biztos élőhelyet is. Tavaly nyestek telepedtek be a tyúkól melletti farakásba, sajnos ott szét kellett szedni a kupacot, mert féltettük a tyúkjainkat. Végül aztán Roxi fogta meg őket.

    VálaszTörlés
  2. Fú, emlékszem a halott nyestekre: -((

    VálaszTörlés
  3. Az ilyen pillanatok, amiket te itt ezzel a gyíkkal átéltél, teszik mindig felejthetetlenné a kertészkedést. Nekem ilyen volt a találkozásom a kertben a vörösbeggyel, a kékcinkével, a nyesttel, a karvallyal, sőt a fűzfarontó lepkével is. És a saját kertemben láttam először fecskefarkú lepkét.

    VálaszTörlés
  4. Wáá, nem volt semmi, ahogy az a két nyest festett, miután a kutya kezelésbe vette őket! Brrr!

    VálaszTörlés
  5. Nekem a fagyalszender is nagy élmény volt, aki vándorlás közben megpihent a kertünkben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na a szölőszender sem egy egyszerű jószág! Gondolom a fagyalszender is hasonló, de annó ettől a rózsaszín dögtől lehidaltam... :)

      Törlés
  6. És gondolom a kék vércse is. A rozsdafarkú-fészekaljnak is nagyon örültem.

    VálaszTörlés
  7. A kéreg darabokat mi megszárítjuk és eltüzeljük.Nagyon jó gyújtósnak.

    VálaszTörlés
  8. Mi a kérget gyújtósnak használjuk!

    VálaszTörlés
  9. A legjobb igazán gyújtósnak. Csak tesóm nem használja annak, mert a nappaliban levő vízteres látványkandallókájukba csak a szín aprófával lehet begyújtani, ha az ember nem akarja állandóan a kéregdarabokat meg a forgácsot söpörni. Nálunk lemezkazán van külön kazánházban, na ott aztán a kéreg, kukoricatuskó, méteres darabokra vágott kukoricakóró, avar, nyesedék, minden elég. Sajnos a nappali közepén enyhén szólva piszkos lenne ilyenekkel fűteni, azért gyártott mulcsot belőle Hédi.

    VálaszTörlés
  10. Így van, nagyon sok kosz bejönne a kéreggel.

    VálaszTörlés
  11. Mi is mulcsnak használtuk a tüzelőből lepotyogott és már komposztálódásnak indult kéregdarabokat, még a fűrészport is. A kiserdőbe takartuk vele a bokrok, évelők alját, de már lassan nyoma sincs, pedig bőven szórtunk belőle, jöhet a következő adag.

    VálaszTörlés
  12. Begyújtani se rossz ám ez a törmelék, de sokszor elmegy bogrács alá is a kertben. Jó persze hamu az sok lesz belőle, de az meg jó semlegesíteni a lombkomposztot. :)
    Lábatlan gyíkunk van több is mostanság, de csiga az nem sok, lévén az eső sem viszi túlzásba.
    A fűkupacba, leöntött farakásba meg erdei siklók költöztek, tavaly volt egy kifejlett, közel 2m-es egyed is a vízakna mellett... Jól megtanulmányoztuk a gyerekkel, hadd szokja az ilyesmit. :)

    Amúgy a nagyobb futóbogarak, cincérek ilyenek is durván elkapják ám a meztelencsigákat! Tavaly volt szerencsém egy cincérhez ami egy felfordult csigát bontott éppen: majd egy méteres "szálat" húzott ki belőle ahogy cincálta...

    VálaszTörlés
  13. Nálunk rengeteg a csiga most eső után és mindent összerágnak. Jól jönne valami természetes ellenség.

    VálaszTörlés