Kerti és természetjáró kalandok

Hogy jusson télre is

2 megjegyzés
Témafelvezetőnek két szemelvény 1934-ből, a Hangya újság Földmívelés mellékletének 200 kérdéses kiskátéjából:

Burgonya és zöldség téli eltartása pincében

Kérdés: Hogyan lehet pincében burgonyát és zöldséget télre elhelyezni?
Felelet: Amely pincében burgonyát vagy zöldséget akar eltartani, az száraz és szellőztethető legyen, azonkívül se túlmelegnek, se túlhidegnek nem szabad lennie. Ezért hideg időjárás esetén az ablakokat betömjük, meleg esetén szellőztetünk. A pince nagyságához képest a burgonyát 2-3 méter széles és 1 méter magas szakaszokra halmozzuk, a halmok között utakat hagyunk; a halmokat nem takarjuk be s időnként átforgatjuk, sőt, ha kell, át is válogatjuk. Hogy a halmok szellőztethetők legyenek, szokás alájuk háromszög alakra lécekből vályukat csinálni s a fal mellé deszkákat tenni. Jobb ennél a szabadban való vermelés. A zöldségféléket különféleképpen rakjuk el télire. A gyökerek legyenek sértetlenek. Ezeket száraz homokba rétegezzük és lelevelezzük, csak a petrezselyem és zeller szívleveleit hagyjuk meg, mert ezeket télen felhasználhatjuk. Így rétegezzük a petrezselymet, zellert, sárgarépát, pasztinákot, céklát. Gyakran szellőztessünk, a pince levegőjét a hideg, vagy meleg ellen mérsékeljük ablakbetömés, vagy kinyitás által s időnként átrakjuk a zöldséget, ha azt látjuk, hogy erre szükség van.

Kelkáposzta és zöldpaprika télire való eltartása.

Kérdés: A téli hónapokra szeretnék eltenni kelkáposztát és zöldpaprikát, hogy akkor jobb áron értékesíthessem. Kérem szíves tanácsukat, hogyan tegyem el, hogy télen piacképes legyen?
Felelet: A kelkáposzta télre való elvermelése szabad földben a következő módon történhetik: október végén, november elején – az időjárást szem előtt tartva – gyökerestől felszedjük a kifejlődött kelkáposztát s szabadban ekével húzott árokba sűrűn egymás mellé állítjuk oly módon, hogy a fejek félig a földbe süllyesztve legyenek. A következő sor földjével az előzőt félig betakarjuk s folytatjuk a vermelést mindaddig, míg a készlet tart. Nagyobb fagyok beköszöntésekor az egész területet 20-25 cm vastagságban szalmás trágyával, tiszta szalmával betakarjuk s ez alól a tél folyamán bármikor szedhetjük s letisztogatás után értékesíthetjük.
A másik mód, amikor a kifejlődött kelkáposztát árokba fejjel lefelé olyan módon vermeljük, hogy az egész fej föld alá kerüljön s minden egyes sor növényt a következő sor árkának földjével 15-20cm vastagon betakarjuk.
Ezekkel a vermelési módokkal az Alföld egyes vidékein találkozunk, s igen jó eredménnyel tavaszig eltartható a kelkáposzta, teljesen friss, üde állapotban kerül a piacra.
Az eltartás helyének kiválasztásánál meg kell jegyezni azonban azt, hogy mély fekvést, alacsonyabb vízállású területet erre a célra nem használhatunk; magasabb, szárazabb fekvés, könnyen megközelíthető terület jöhet csak számításba. Kecskemét, Nagykőrös környékén is hasonló módon raktározzák el a téli kelkáposztát s tél folyamán jobb áron értékesítik.
A zöldpaprika eltartása a következő: Fagyok beköszöntése előtt leszedjük a kifejlődött, teljesen egészséges paprika hüvelyeket,- melyeket a szedés alatt a leggondosabb bánásmódban részesítünk, nem dobáljuk – száraz helyiségbe, födél alá hordjuk, tehát a megázástól védjük. Ez idő alatt elkészítünk a szükséghez mérten átrostált (fontos, hogy idegen anyagoktól mentes) folyami, esetleg bányahomokot s több-kevesebb, mondjuk 50 kg-os cukrosládát.
A homoknak csak nyirkos – inkább száraz- állapotúnak kell lenni, vizes, nedves nem alkalmas. A láda alját cca. 3 ujjnyi vastagságban behinthetjük az előkészített homokkal, melyre egymás mellé, egyenletes nagyságú, egészséges hüvelyeket rakunk, mégpedig úgy, hogy azok ne érjék közvetlenül egymást. Ezt a sort homokkal takarjuk cca 2 ujjnyi vastagságban, újra paprikát, majd homokot szórunk, addig, míg a láda meg nem telt. A felső sornak homoknak kell lenni.
Az így berakott ládákat hideg, száraz, fagymentes, szellőztethető helyiségbe – egymásra is – rakhatjuk s február végéig biztos eredménnyel eltarthatjuk. A piacainkon tél végén látható zöldpaprikát ily módon vermelhetjük.


Teljességgel esedékes téma így október derekán a zöldségek téli eltartásával foglalkozni. Hiába kapható mindenfajta zöldség egész évben, ilyenkor az emberiség egy tetemes részén bespejzolási késztetés tör ki – joggal! Rengeteg helyen szezonálisan akciós répát, krumplit, almát, hagymát lehet venni, sokkal olcsóbban, mint a boltokban. Akinek kertje van, minél tovább szeretné enni saját terményeit. Megtelnek zöldséggel a pincék, vermek, vízóra-és szerelőaknák, panelházak aprócska tárolói…
Mi is vettünk egy mázsa krumplit…Bár a sok esőtől a sárgarépák lombja még üdezöld, és a cékla se hervadozik, a kertben is lassan meg lehet kezdeni a betakarítást.
Az emberiség azon boldog feléhez tartozunk, amelynek van tűrhető zöldségpincéje. Régi, talán százéves, boltíves olyan harminc négyzetméteres helyiség. A világháború alatt óvóhelynek is megjárta, itt volt a fúrott kút és a hozzá tartozó szivattyú is, amíg nem volt falun vezetékes víz. Ezidőtájt a hidrofór állandó csöpögése miatt beköltöztek a meztelencsigák, mindig ott mászkáltak a pince alacsony plafonján, én meg kislányként halálosan rettegtem attól, hogy a nyakamba esnek.( Ezért évekig le se mertem menni, és mániákussan félek azóta is a meztelencsigától.) Amikor aztán bekötöttük a vezetékes vizet, a pince újra szárazabb levegőjű lett. Mostani kinézete: bal hátsó sarok: virághagymák, jobb sarok: bor, bejárattal szemben: krumpli, van lenn még egy vashordóban oltott mész, és középen a répafélék. Van három lefalazott vakablak, az egyiken van szellőző, kettőnek a boltíve alatt szintén virággumók vannak. A levegő télen enyhe, nyáron hűvös, eléggé párás.
De sajnos ez a pince is csak tűrhető, messze nem tökéletes… Láttam már sokkal szebben elálló répát vízóraaknában teletetve, krumplit szerelőaknában és veremben, különbet mint a mienk. Sokszor már januárban romladozott benn a zöldség, tehát pince ide vagy oda, valami nem tökéletes: a helyiség vagy a módszer. A helyiségen egy alapos takarítással kívánok javítani, illetve valamiféle fertőtlenítést is foganatosítanom kéne. Nem tudom, hogy jó ötlet-e ánslógot égetni lent, van, aki erre esküszik! Kiszellőztethető-e vajon rendesen?
A homokban való tárolás se tutiszupi, mert nincs is homokunk. Ha lenne, azt le kellene cipelni, tavasszal föl. Ráadásul én a homokon mindig macskasz@rszagot érzek…
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a zöldséget le kell-e mosni beraktározás előtt. Kertszomszéd néni gondosan mossa és napokig szárogatja a répatermését, de más meg arra esküszik, hogy víz még a közelébe se jusson a felszedett terménynek, mert azonnal rohad.
Homok nélküli tárolsásra azonban hallottam egy jó mosós módszert!
A felszedett zöldség leveleit le kell tépni, nem levágni, alaposan megmosni, utána átforgatva nagyon jól kiszárítani. A zöldségnek nem szabad – se homokkal, se anélkül – a pince földjével érintkeznie, mert kórokozóforrás. A tároláskor ezért valami deszkafélére kell tenni, ez lehet valami tisztára sikált régi ajtólap vagy hasonló lomféle is. Az elrendezése pedig a következő: a deszkára egy sor barna, olcsó csomagolópapírt terítünk (újságpapír nem jó, mert a nyomdafesték vegyszeres) arra jönnek egy sorban a zöldségek. Az első sorra újabb papírréteg jöhet, és így tovább, amíg el nem fogy a zöldség, cékla. A végén papírral le lehet takarni az „építményt”. A káposztafélék szintén elvannak így papíron, egy rétegben. A hagyma necczsákban is eltehető, de száraz, hideg helyen. A paprika szintén száraz, hideg helyen, papírdobozokba rakva – hogy egymást ne érintsék – januárig eláll (ez már nekem is sikerült tavalyelőtt!). Természetesen a termények időnkénti átvizsgálásáról, válogatásáról nem szabad megfeledkezni.
Ezt a papíros módszert akarom kipróbálni, mert láttam az így eltárolt zöldségeket: áprilisban még kifogástalanok voltak! A cél érdekében alátétlapnak kineveztem a régi homokozó fedlapját és régi szekrényajtó-lapokat. A zöldség felszedése előtt még nagytakarítom a pincét, fertőtlenítek valahogy, lecipelem a deszkákat. Ha sáros lesz az idő, azért mosok a répán, de ha szikkadósabb, akkor úgy megy a helyére, ahogy van. Remélem, sokáig eláll, és nem kell fájó szívvel búsulnom a rohadó répán, közben meg aranyárban venni a több ezer kilométerről idelötyögetett vegyszeres importzöldséget.
Mindemellett kéréssel fordulok tisztelt olvasóinkhoz: amelyikőtöknek van bevált tárolási tippje, kérem, hogy ossza meg velünk! Lehet, hogy ennél sokkal jobb tárolási módszerek is előbukkannak így!

2 megjegyzés :