Kerti és természetjáró kalandok

Magvak jövőre

5 megjegyzés
Aki kertet mond, az magot is mond! Hiába van ásónk-kapánk, meg földünk és kapáló jó szándékuknk, ha nincs mivel bevetni a földet. Vetőmagjaink első és legfontosabb forrása – természetesen - a vetőmagbolt, de csomó kerti növény van, amelyet saját szedésű magból nevelünk újra évről-évre. Minek is? Gyakran olyan sok kell belőlük, hogy anyagi csőd lenne mindet a vetőmagboltban beszerezni. Ennek tipikus példája a török bab. Ezt díszbabként lehet megvenni, szemenként, 100 Ft/tasak áron… Mi meg a kukorica közé kapásból két kilót vetünk el. Kéne vagy száz csomag bolti mag ehhez. Sokkal takarékosabb valamennyi babot meghagyni magnak. Idén azonban majdnem gond lett. A hűvös-esős nyárvég nem érlelte szárazra a babhüvelyeket. Tömegnyi bab van, de mind kifejtő minőség, alig van pár száraz termés, ami beérett, magnak való. Amik megfelelőek, gondosan szárogatjuk egy dobozban a kazánházban. Kiszáradás után kifejtjük, és valami moly-és zsizsikmentes száraz- hűvös helyen vészeli át a „cucc” a telet. Kényes a babvetőmag; képes a héja alatt úgy megpenészedni benne a csíra a helytelen tárolás miatt, hogy kívülről a szemen semmi se látszik. Csak vetés után három héttel ámuldozik a honpógár az ágyás szélén: miért nem kelt még ki ez a büdös bab? Hát mert rohadt volt belülről. A második szomszéd néni esküszik, hogy a vetőmagnak szánt szárazbabot le lehet fagyasztani, a mínusz tizennyócban nem penészedik, a zsizsik megdöglik, és a kelés se romlik. Hát, szerintem ez túl szép, hogy igaz legyen.
A Juliskababot szintén házilag szedett magból ültettük, de őszre egyetlen szem se érett be szárazra. Van még tavalyról maradék vetőmag, remélem csíraképes lesz jövőre is, ha már idén nem tudtunk szedni. (Eszerint igen.)
Amiből még rettenetes adag vetőmagot szedünk: az két virág: az őszirózsa és a legényfogó. Ebből is vagy harminc-harminc tasak volna csak elég, ha boltban vennénk… Több turnusban vetjük, több hatalmas sorba, pláne az őszirózsát. Nem szokásom, hogy az őszirózsa esetén a legszebb színű, dupla stb. növényeket megjelöljem, és csak arról szedjek magot később. Egy ideig babráltam ezzel, aztán eluntam: mindig úgy jött ki, hogy kb. az egyharmada dupla lila, egyhatoda szimpla rózsaszín, egyharmada dupla fehér, a többi dupla rózsaszín. Érdekes, hogy másodkertszomszéd néni egy időben a fehérekre „hegyezett” mindig csak a fehér őszirózsákról szedett magot, abból nevelte ki a virágokat. A színes őszirózsák lassan kikoptak, de a fehér tövek valahogy elhitványodtak,, olyan kis csünevész, szabálytalan virágokat neveltek. Tavasszal adott a magból, de olyan gyengén kelt, hogy júliusban feltépkedtük az akkor még csak palánta nagyságú növényeket, annyira nem mentek semmire.
A legényfogó-magokat tavaly én is megválogattam: a pirosakból, sárgákból, narancsszínből, fehérből szedtem magot, nem a rózsaszínekből- ebből volt ugyanis a legtöbb. A nagy „fajtanemesítésnek” legalább annyi rózsaszín virág lett a vége, mint tavaly, legfeljebb egy-két darabbal több piros volt köztük. Egy különleges szín azonban feltűnt, amit sose láttam: ez piros-sárga csíkos. Na, erről aztán az összes létező magot leszedtem.
Így néz ki a virág "magéretten":
A két virágfajta magjaival egy-egy 30x40-es doboz telt meg.
A büdöskéről is szedtem magot, nem sokat. A virágládákon kívül jövőre kell a társításokhoz is, de tanultam az idei évből: csak palántázni fogok a védendő sorokba, belevetni nem, mert elfojtja a főveteményt!
A tökfélékről: a különböző színű cukkinikről, patisszonokról is szedtem magot. Ha a ganéba hajigált félig rohadt példányokban maradt magok a telet átvészelve gond nélkül teremnek, akkor minek vegyem meg a boltit? Sóher vagyok. Kibeleztem most a cukkinikat, patisszonokat, mert nem februárban akarok a ganéban katatni a megfagyott tökökben magokat keresve. Ezekből ugyanis palántát akarok nevelni. Kibontottam még a Nagydobosi sütőtököt, a turbántököt (ezt úgyis szedett magból telepítettem), tesóm kockapatisszonjait és sárga cukkinijait. Ilyenjeim mind lesznek jövőre, nem kell magok után kajtatni. A dísztököket csak a gané mellé szórom, az ott is megterem majd. A takarmánytököknek azonban ki fogom szedni a magját, de nem vetési, hanem téli, madáretetési célzattal.
A chiliről meg a magyar fekete paprikáról is gyűjtöttem be vetnivalót. A csípős chiliből vagy öt darab paprika az éves szükségletünk, egypár mag bőven elég a jövő évi terméshez. A fekete paprika (ami kiszárítás közben sötét barnapiros színt öltött) magja nem kapható boltokban, amit vetettem, az is valószínűleg háziszedett magból volt. Jövőre többet ültetek! Terveim vannak vele: nem olyan szőrperzselően erős, mint a hagyományos chili, savanyúságba nagyon jó lett.
A paradicsommal pórul jártam. Sárga, csíkos, fekete és koktélparadicsomjaimról egyaránt szerettem volna magot szedni. Először ki is választottam pár szép darabot magnak, de ezt családtagjaim megették… Utána meg olyan sebességgel lerohadt a fekete és a csíkos pari, hogy esélyem se volt magszedésre. A sárgából tudtam valamennyi magot megmenteni, meg a koktélból. A magszedésről itt olvashatunk, de ezt én nem csináltam végig: nem volt ambícióm hetekig rohasztgatni! A szép, érett, egészséges paradicsomokból kiszedtem, kinyomtam a magot, egy rozzant pléhszűtőben kimostam közülük a rostokat, és egy kistányérban kiszárogattam a masszát. Tavaly így is sikerült. A fekete paradicsomhoz viszont tavasszal mindenéppen fel kell hajtanom magot: a termései igen jóízűek, nagyok és húsosak voltak: már amíg ehettünk belőlük…
Aztán volt egy –két növény, amely csak úgy magától került elő a kertben, és magot hozott: szinte felhívás keringőre, akarom mondani: jövő évi vetésre! Az egyik volt ezek közül a feketegyökér: tavaly valami gyökérdarabkája bennmaradt a földben, idén kivirágzott, és ugyanolyan bóbitában érlelte magját, mint a pitypang. Jó adagot szedtem belőle, jövőre elvetem, talán jobban kel. Ugyanígy tettem félre a mákból, korianderből, a kaporból. Utóbbiak amúgy is megteszik azt a szívességet, hogy jövő tavasszal vetés nélkül kihajtanak elhullatott magjaikból a kertben. Elveti magát gyakran a lollo rosso is(ez még a gyepben is kinőtt egy-kétszer ), és a szép kék virágú endívia is. A virágok esetében estikét, törpe árvácskát meg nebáncsvirágot se kell sose vetnünk, elintézik maguk.
Ennyit a magszedéseimről. Három dolgot még azonban hozzátennék.
Először is: a magok tárolásáról. Nejlonzacsiban magot nem nagyon célszerű eltenni, mert berohadhat. (És hogy milyen iszony büdös így, az külön mese…) Száraz, nem párás, lehetőleg fagymentes hely kell neki, úgy biztos jól elvan a vetésig. Kiflis papírzacskók, borítékok, textilszütyőkék a legjobbak a tároláshoz, amik levegőznek.
Másodszor: elemeztük a kertszomszéd nénivel, hogy mennyire érdemes a magokat magházaikból kifejteni, úgy eltenni. Ő mindig kirostálja a pelyheket az őszirózsamagokból, lemorzsolja a csemegekukoricát, kifejti a magnak való babot azonnal. Én meg nem pepecselek ilyennel. De nem láttam rosszabb kelést attól, hogy „szemetesen” vetettem, bár lehet, hogy a kirostálatlan magból nehezebben jön elő a kicsi csíra.
Harmadjára (és ez a kabinetkérdés): mi az, amiről még érdemes magot szedni (csak én nem tettem meg)?
Amivel kár kezdeni, az az F1 hibridek magja (a Mohikán uborka, a Lugas és Cherrola paradicsom, a legtöbb csemegekukorica stb). Sajnos. Ugyanis évek óta kutakodok valami olyan csemegekukorica után, amelynek a magját el lehet tenni, és finom is. Kiskorunkban mindig azt ültettük, de aztán valahogy kiveszett. Szedhető azonban a felmagzott hagyma fekete magokkal teli virággombóca. (Fertődi ezüstfehér hagyma magját akartam is szedni, de tisztára üresek voltak a magházai, viszont régen sose vettünk hagymamagot, mindig magunk nevelgettük.) A felmagzott saláta, lollo rosso, endívia termése is alkalmas vetésre, a pertezselyem, a legtöbb fűszernövény is jó. A paradicsom, szemes bab, kifejtőbab, chilipaprika, tökfélék is jól fejlődnek a szedett magból, állítólag a zeller és az egynyári virágok jó része is, meg a nem hibrid csemegekukorica. Arról azonban még nem hallottam, hogy valaki házilag ültetett volna sárgarépát, kinemesítettebb paprikafajtákat, paradicsomokat, káposztaféléket kiskertbe magnevelési célzattal.
Tulajdonképpen ha belegondolok, én ezzel egész könnyedén vagyok! Nagyszüleink idejében nem volt olyan jellegű vetőmagkereskedelem, mint most, mindenki a saját kertjében nevelte a saját vetőmagjait, a kertészkedő asszonyok meg vasárnapi mise után virág-meg zöldségmagokat csereberéltek. Azt hiszem, alkalomadtán meg is kérdezem mamát, hogy a régi világban hogyan is ment az, amikor minden vetőmagot maguk neveltek, szedtek. Szerintem hallhatunk erről a témáról érdekes, hasznos dolgokat, termesztési tippeket: alternatíváját a becsávázott, évente átírt szavatossági idejű,sokszor bizonytalanul sikerülő vetőmag - ellátásunknak.

5 megjegyzés :

  1. Tavasszal jóféle vatőbabokat lehet venni a piacon.

    VálaszTörlés
  2. Kelleni is fog. Igazság szerint már kezdem unni a törökbab-juliska duettet, és nosztalgiával gondoltam a múltkor is a bajai babra, meg arra az apró fehérbabra, amiből a napköziban volt a babfőzelék, és mi, tanuók termeltük az iskolakertben.

    VálaszTörlés
  3. Babsalátának is az apró fehér a legfinomabb, nem olyan nehéz, mint a futóbab.

    VálaszTörlés
  4. Pedig a török babot sokan direkt salátababnak ültetik. Szerintem apró fehérbabból a főzelék jó, pici ecettel.babérlevéllel, füstölt, főtt csánkkal... folytassam? Majd jövőre!

    VálaszTörlés
  5. Nekem pont fordítva jön be,piciből a sali, nagyszeműből a csülkös.

    VálaszTörlés