Igazán ősz derekán,

október közepén járunk, az idő is őszies, a kert is. Mit is írhatnék? Még egy sereg tennivaló van, ami alól a héten kihúztam magam, mert valami rejtélyes derékfájás gyötör; csak a babfejtésben jeleskedtem... Volt is vele elég munka. Megkezdtük ugyanis a takarmánykukorica szedését, aminek a köztese a bab. Anyuci bosszankodott: túl sűrűn vetett tavasszal, a kukoricatövek totál összenőttek, a csövek elég kicsik lettek, és ezeket gyilkos folyondárként nőtte be a törökbab. A babon valami tömérdek termés van, sajnos a legnagyobb része kifejtőkategóriás, a magnak való, már szárazra érett hüvelyeket gondosan szikkasztgatjuk egy papír popcornos dobozban...
A levágott kórókat idén már hamarabb el akarom égetni, úgy, hogy a hamuja a földön maradjon, mert a szárzúzóztatás sokba lenne, a kazánba - mint rájöttem - körülményes lenne behordani, a termőföldön való égetés marad, hamuja így hasznosul is.
Utolsó teméseit kínálja a másodvetett vajbab, uborka, cukkini, saláta és zöldborsó. A gyökérzöldség-félék még a földben.
Nemsokára teljesen ki kell ürítenünk a kertet az őszi szántáshoz. Két nagyon bőtermő növény azonban gondot okoz: az angol zeller és a póré. Az angol zeller a sok csapadék miatt dzsungellá alakult: csodás lombok, roppanó szárak! De olyan sok, hogy egy kétszáz személyes kifőzdekonyhának elég lenne egész télre! Jó, hogy a mélyhűtő sok mindent elnyel, de ez akkor is rengeteg. Pedig csak egy tasakra való magból neveltem palántákat! A zellerzöldből pürét készítek a zöld galuskához, de a rengeteg szárral még ki kell gondolnom, mit tegyek, hogyan tároljam a mélyhűtőn kívül.
A másik a póré. Végül is ezzel kapcsolatban tudom a követendő eljárást. Tavaly ugyanis kitapasztaltam, hogy a nyirkos időben nagy sár-gyökérgombóccal felszedett, majd visszaültetett vastag pórék sikerrel áttelelnek. A nagy hagymákat ezért még a földben hagyom, csak az apraját esszük ki. A nagyokat majd a szántás előtti napon kiszedem, aztán amikor a traki elmegy, visszaültetem, így a tavaszi kombinátorozásig ( márciusig ) innen ehetünk, hidegben is.

Apropó, tél alá vetés! Még a múltkorokban szétültettem a Téli vajfej saláta palántáit, amik a nyirkos időben szépen "megfogantak", hajtanak. A teleltetnivaló spenót szedhető. Az őszi mák meg kel. Duggattam hagymát, fokhagymát még. Nemsokára a téli takarásról is gondoskodnom kell; neccháló, avar és szalma lesz erre szerintem a legmegfelelőbb.

A héten még tart a kukorica-és babszedés (ó jaj, már nem is érzem a körmeimet, tövig koptak a fejtéstől!), pincetakarítás élesben. A kertben komolyabb tennivalók nincsenek ezen felül, csak a letakarítás; öntözni, gazolni már nemigen kell. (Szerencsére idén az őszi gaz is egy nagyságrenddel kisebb, mint tavaly ).

Végül szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy kitűnő blog kitűnő posztját a régi gyümölcsfajtákról és azok eltűnéséről. Nagyon tanulságos!