Gyors körülpillantás

A szép időt és a szabadnapot kihasználva nekiláttam az ősszel adódó kerti munkáknak. Ilyenkor ez egyenlő a teljes és tökéletes kikapcsolódással, majdnem hogy nyaralás otthon. A dézsásokat csak locsolgatni kellett, a virágágyás egy kis tisztogatást, gyomlálást igényelt. A megcsúnyult növényeket visszavágtam, a hagymák egy részét felszedtem. Ültettem néhány csoport nárciszt, nem különlegességeket, hanem "csak" színkeveréket. Fogytán van már itt a hely, jövőre a kerítés és a járda befejezése után két újabb ágyást szeretnék kialakítani. Nem annyira egyszerű ez a mutatvány, jó sok ágyásszegély kell hozzá, no meg földet kell még hozatni, azzal töltögetni. A hozatott talaj minősége is változó, biztos, hogy a talajjavításra is szükség lesz. Szerencsére addigra bőségesen lesz komposztunk.
Vissza a jelenbe: a virágok között folyamatosan kell még gyomlálni, ilyenkor a tyúkhúr, a pitypang és a fűfélék indulnak neki az ágyások meghódításának.

A zöldségesben két hete komoly feladatba fogtam: az eperágyás megtisztogatása után kiválogattam a leginkább életerős indás sarjakat, majd azok szétültetésével megnagyobbítottam a parcellát. A gyümölcsfák alatti félárnyékos részt választottam ki erre a célra. Úgy tűnik, a telepítés legnagyobb része megeredt, remélem, a telet is ügyesen átvészelik a kis növénykék.
Ma meglocsoltam az ágyásszegély gyanánt szétültetett metélőhagymát, a frissen telepített epret, karfiolt, megkapáltam a salátaféléimet és a paprikát. A paradicsom az erőfeszítések ellenére a rothadás legutolsó stádiumába jutott, úgyhogy a menthető terméseket leszedtem, a szárakkal még nem tudom, mit kezdjek, de igazság szerint el kellene égetni.
A júliusban, másodveteményként ültetett levélzöldségek mostanára teljes termésben vannak, részükről luxusellátásban van részünk. A leveles kelt viszont erősen betámadták a káposztalepke-hernyók, az egész család lelkesen végezte a rovarirtást. A legjobb környezetbarát bio rovarirtó a négyéves kislány, meg a friss harmincas anyja, csak utána kifosztják a csokigolyós zacskót.

A tökfélék szárai mostanra teljesen elfonnyadtak, úgyhogy mindet betakarítottam. Ha dércsípésre van szükségük, azt már a teraszon fogják megvárni. A helyüket akár fel is lehet már ásni.

A későn ültetett méteresbab számára nagyon kedvező volt az időjárás, így néz ki a tövén,

és így néz ki betakarítva. Úgy tűnik, igénytelen növény és bőségesen terem, tehát bevált és ajánlható másoknak. Futós természetű, valamiféle támaszt igényel. A sima tűzbab és a zöldbab is még küzd, belőlük azt hiszem, szárazbab lesz.

A gyümölcsökből most igazán nagy a változatosság. Végül csak beindult a füge, a nyár elején megjelent termések nagy keservesen érésnek indultak. Naponta három-négy szemet szüretelünk, ahogy fokozatosan puhulnak, sárgulnak a gyümölcsök. Maga a cserje a nyár folyamán megerősödött, az ágak már tekintélyes vastagságúak, úgyhogy az átültetés helyett inkább valamiféle szaporítás lesz a megoldás arra, hogy a korábbi érés érdekében naposabb helyre kerüljön a bokor. Nem is baj, ha több növényem lesz, úgy tűnik, a családban a fügét mindenki szereti.

A házunk előtti birsalma roskadozik a gyümölcsei súlya alatt és sajnos potyog. Összeszedegetjük, a napon érleljük, azután pedig jön a kompótfőzés. Ha teljesen beérik -úgy tűnik, késői fajta a miénk,- jó lenne birsalmasajt készítésével is megpróbálkozni. Az utolsó körtefáról is rövidesen szüretelhetünk.
Hogy a hasznosak mellett a szépekről is szót ejtsünk, a nyáriorgona dugványozása úgy tűnik, sikerült, két rózsásfehér virágfürtöt hozott. A leanderekkel együtt a telet védett helyen fogja tölteni, jövő tavasszal pedig remélhetőleg megtaláljuk a végleges helyét.