Quimby Győr 2009. 10. 10.

Tegnap nagy nap volt a számomra, Quimby-koncert Győrben. Fotóztunk párat, illetve főleg Jani, mert én a 160 centimmel elvesztem a tömegben.
Szóval, nagyon jó volt. Már az első benyomástól kezdve: az előzenekar, a Mind1 a belépés pillanatában a Mindig mindent... Trabant-számot játszotta, aztán több saját szám között jött még a Kecske, a Tényleg félek. (Ezek fent sincsenek a Youtube-on, vagy csak béna vagyok, nem találtam.) Hangulatosan, frissen játszották ezeket a számokat is, a sajátjaik hasonló stílusúak, elektromos hegedű dobja fel őket. Nagyon pozitív az összkép, jó kis rock and roll arcok.


A Quimby a Zéró dallal kezdett, negyedóra szünet után, kicsit csigázva a közönséget.

A koncerten a legtöbb szám az új maxi CD-ről és a Kilégzésről szót, például a Ventilátor blues.

A régiek alulreprezentáltnak tűntek, csak a legnagyobb közönségbolondítók jöttek, úgymint a Hoppá, Káosz amigos, Libidó, Álmatlan dal, Halleluja. A számok természetesen frissítve, apró kis csemegékkel kiegészítve érkeztek. Jaj, ha már pozitív, tegnap minden olyan túl-túl pozitív volt: A PÁGISZ nemdohányzó hely, ez a tény kinek milyen, a számunkra pozitív. Tibiék élen jártak jó példával: nem gyújtottak rá a színpadon. Azután megdicsérték a jól nevelt (szoktatott, idomított) közönséget, most úgy lehetett tombolni, hogy nem kellett a zsigerek és tartalmuk nyilvánosságra hozásától tartani. (Az ajtónál egy kétméteres, kétszáz kilós biztonsági őr látta el jó tanácsokkal a cikisnek látszó kuncsaftokat.) Líviusznak tetszett Győr, hangzott el a felkonferálásban. (Ez az ember annyit mozog, hogy lefotózhatatlan) A régiek közül sorra került még vége előtt az Unom, ami most vigyorgós önparódia volt, gitárnyekergetéssel a végén. Hogy a közönség jól viselkedett, az is bizonyítja, hogy 3 ráadást kaptunk, legutolsónak a Kávéházat, olyan verssel megtoldva a végén, amitől néma, csendes áhítatba merült a publikum. Remélem, valaki felvette. Majd utánanézek.

Aztán a villanyok felkapcsolása után búcsú, pacsizás...
Így zajlott, jó volt.