Spájzszemle

Ez ilyenkor ősztájt egy nagyon kellemes elfoglaltság! Azt hiszem, nemcsak én szeretek gyönyörködni a kerti munkánk nemcsak édes, de sós és savanyú végtermékeiben. A befőzési szezon végetért, hála Istennek. A befőzőfazék és a passzírozó a spejz szögletében lapít, a befőttesüvegek az utolsó darabig megteltek. Ilyenkor a stelázsi púpig van rakva a sok savanyúsággal meg befőttel, mind-mind saját alapanyagból, vegyszermentesen. Mindig szörnyülködünk az elkészült befőtt-és savanyúság-tömegen, és azon töprengünk, vajon ki fogja megenni ezt a hatalmas mennyiséget. De jövő májusban szerintem már csak az üres üvegek garmadája fogja hirdetni az ez évi befőzést.

Először a sósságok meg savanyúságok mutatkoznak be. Különleges elkészítési módokkal nem dolgozunk, csak a régi, jól bevált receptekkel alapján készül az összes. (Bezzeg aki ide klikkel, dúskálhat a különlegesebbnél különlegesebb befőttekben és savanyúságokban! )Egy új ízt próbáltunk ki: Andi ketchupját, ami rögtön adu ász lett: pizzaszószként, ételízesítőként, mártásként egyaránt bevált, de anyuci továbbfűszerezve chilis szószt is szerkesztett belőle. Szégyen, gyalázat, de nem jutott nekik már rendes üveg, így tisztára sikált söröspalackokban várja a szósz az asztalra kerülést.Ez a víg tarkaság anyuci remeke: a marinált paprika. Vastag húsú fehér és zöld paprikát is rakott a pritamin közé, így kellemesen színes lett a savanyúság. Számtalan üres nutellásüveg vált a hazájává a fűszeres lében úszkáló paprikáknak.

Itt a marinált druszája: az olajos paprika. Nem csípős, azért egyikünk se rajong. Nagy, ötliteres üvegekben úszkál ez a jó kis pörköltkísérő. Sima befőzött paradicsom. Pár üveggel van csak, mert nem vagyunk valami nagy töltöttpaprika-és paradicsomleves - meg spagettirajongók. Bezzeg a házi ketchup, az aztán sokkal jobban fogy, nem véletlenül. Töltött paprika szinte csak a sógorom kedvéért van nagynéha.

"Rázott" - nak hívják ezt a fajta savanyúságot, ami valójában nem a kommersz csalamádé, hanem afféle paprika-uborka-hagyma keverék, sok-sok korianderral. A sárgarépa csak a tarkítás végett került bele. Ez a savanyúság idén debütált, anyósom receptje alapján. Az eredeti recept hordós savanyúságként írja eltenni, nálunk üveges lett.

Végül a legnagyobb tömeg: az édes-ecetes uborka. Ebből nagyon sok van, a nagyobb uborkákat is elraktuk, hogy a franciasalátába jusson. Meg hát az apró ubi az "ünneplős", a nagy a "hétköznaplós" ebédek kísérője. Kis Nyunyum magában is rengeteget elfogyaszt. Már pelenkáskorában is nagy favorit volt nála az "ubó".Most az édes percek jönnek: a harminckét üveg baracklekvár:az eperlekvár - ez kilóg a sorból: alapanyagának egy része a "szedd magad" eperföldről származik,és a feketeribizli-lekvár.

Van még meggyhús sütikhez,és sima meggybefőtt.

Ez a választék. Van pár olyan befőzhető alapanyag, ami a fagyasztóba ment az üveg helyett, így például a lecsó. Zöldségféléket, például borsót, karfiolt csakis mirelitbe rakunk el. Számtalan darab gyümölcs meg aszaltként végezte befőtt helyett.

Gyártottam még jópár fajta szörpöt: meggyet, szőlőt, barackot, bodzát, málnát, de azokról nincs már mit írnom: elfogytak...