Magszedés

A témát már Hédi is vesézte a múlt hónapban, de nekem is van róla mondanivalóm... (hurrá, egy hét óta ma először ebben a pillanatban kisütött a Nap :-)) Lényegesen nagyobb mennyiségű, és némileg más fajta magokat is megszedünk, mint tesóm. Ezért két bejegyzést szánok a témára.

Amikor kicsik voltunk, akkor még nem voltak kaphatóak a különféle hibrid növények vetőmagjai, csak régi nemesítésű fajták, amiről bátran lehetett magot szedni. És szó, ami szó, kellett is, mert a választék igen-igen szegényes volt. Manapság minden megkapható, kevés kivétellel, de sok magostasakban hevernek az úgynevezett F1-es és egyéb hibridek magjai. Ezekkel kár kezdeni a magszüret szempontjából, mert az ilyen növényekről szedett magokból kelő növények visszaütnek a vad fajtára, nyeszlett terméseket hozva. Tesóm jobbára virágmagokat szed, mi - mivel a zöldséges dominál - zöldségvetőmagokat is.

Persze van, amivel kár kezdeni, például sárgarépát, retket magnak nevelni hótt hülyeség szerintem, amikor tavasszal ezrével kaphatók a legválogatottabb fajták néhol még a csokoládéboltban is. Ennek okán nem gyűjtünk pédául hagymamagot se, bár nagyon egyszerű magot fogni. (bár fontolgattuk, hogy lilahagymamagot nevelünk jövőre.) Van olyan növény, ami meg bőven hoz magot, de elveti magát, így nem is matatunk a magszedéssel. Ilyen a kapor és az édeskömény, a nebáncsvirág és az estike, és ilyen volt korábban a koktélparadicsom is.

Azokról a fajtákról gyűjtünk be magot, amik hozzáférhetetlenek az üzletekben, esetleg túl drágák, és sok fogy belőlük, vagy könnyű, egyszerű a magszedésük.A legtöbbet a sárga virágú és hüvelyű Juliskababból...

és a fehér-tarka tűzbabból szedünk. A tűzbabból rengeteg fogy; magjai mindenütt kaphatóak, de a virágmagok közt árusítják őket, egy-egy tasakban kábé két-három szem van. Mi meg idén csak vetni másfél kilót használtunk el. Tűzbabvetőmag-szükségletünket egy átlagos vetőmagbolt éves készlete sem takarná be... Juliskababvetőmag-készletünk felhalmozása idén véletlenszerűen jött: azt hiszem, tesóm vett anyucinak egy tasak ilyen magot, amit a csemegekukoricára futtattunk. Még sose vetettünk ilyet. Iszonyú sok lett, vajbabként is jó volt. Amikor aztán ráuntunk a vajbabra, ott szikkadoztak szegény száradó babhüvelyek. Egy részét megettük kifejtőként, és rájöttünk, hogy hiába rondák szegény babszemek (olyan nyúlbogyó-szerűek ), kiadósak, bőtermőek, és az ízük finom. Nem hibrid, régi fajta, hálásan termett, így jövőre a saját magból újra futtatjuk a növényeket. A képen a nagy fehérek a tűzbab, a kisebb barnák a Juliskabab szemei.

Érdekes, hogy a második szedésben pink, ibolyalila, fehér és szürke babszemek is előkerültek, azokat egy külön zacsiba tároltuk be.

Lollo rosso-magszár. Egy salátafej valahogy meglapult az ágyások közt, felmagzott, kivirágzott, magot érlelt. Eltettük, mert tavaly csak kínkeservesen tudtunk egyetlen csomag lollo rosso magot szerezni. Remélem, nem vadul félre... Azok a szürkés-pihés pamatok a magok.

Ez meg koktélparadicsom. Pár éve magától, vetés nélkül nőtt a kertben, mint önelvető zöldség, piros és sárga színben egyaránt. Ragya sose kínozta. Aztán a mi kertünkből valahogy kiveszett, de a szomszéd néniében tovább tenyészett. Nemrég tépkedte fel a saját istenadta töveit, akkor kértem pár darabot - magnak. Tavasszal remélem sikerül a szedett magból a szokott módszerekkel palántát nevelnem, és újra elterjesztenem a kertben. (Különösen, hogy tavasszal nem kaptam a boltban magot, pedig akartam nevelni).

A csepp terméseket fölvágtam, a magokat szűrőben vízzel kimostam, aztán egy tálcára terített fehér papírra raktam őket száradni, de előtte nagy betűkkel ráírtam "PARADICSOMMAG". Persze anyu nem figyelte valahogy, és kivágta az egészet. Nem voltam rest, kiböngésztem a kukából a magokat papírostól, újra átmostam, mára már jócskán száradtak, nem úsztak a pirosas trutyiban, mint a képen.

A virágmagokat viszont célirányosan szedtük.

Az őszirózsa egy nemesítetlen, féig vad fajta. Építési telkünkön hihetetlenül elszaporodott ez a szimpla, de nagyon sok virágú növényke. Önmagát elvetette. Amikor az építési munkálatok megkezdődtek, a földtúrás miatt sajnos fajtja veszett, de addigra már hazamentettem annyi magot, hogy egy új házi "tenyésztelepet" "üzemeltessünk" belőle.Csak lila és rózsaszín szirmokat bont, fehér vagy duplás nincs köztük. Viszont korán nyílik, hidegben is hajt, a fagyokat állja, vázában tartós, egy tövön öt-hat virággal. A boltokban kapható fajták általában duplásak, pompás-tarkák, de kényesebbek. Ez a virág azonban mindenféle különös ápolgatás nélkül hálásan hozza virágait, evégből sok magot szedünk belőle: egy egész vödörrel.

A legényfogó virágból idén célirányosan, színekre és dupla változatokra nyomulva szedtünk, nem csak az elénk kerülő első magszárakról arattunk. Ezek voltak az előnyben részesített színek és formák:

Persze a sima rózsaszínből is jócskán szedtünk.... összesen egy 16 literes kőművesvödörrel. A magok a teleltetőben, mindenféle papírdobozokban - és zacskókban, rongy zsákocskákban várják a márciust, amikor újra a földbe kerülhetnek. Magkiszitálgatással meg hasonló pepecs munkákkal nem foglalkozunk, így is jól megerednek tavasszal, hogy épp csak kihámozzuk őket a termésükből. Ez a magszedési bejegyzés a napokban folytatódni fog, az innen-onnan lopogatott, kapott, szedegetett magokkal...