Október első hetében...

...az időjárás mintha májusi lenne. A tavaszi fílinget különösen fokozta a harmadszorra vetett hónapos retek sok apró gumójának finom-csípős íze. Kár, hogy már hétkor sötétedik, nem úgy, mint májusban... A másodvetésű babot letermeltük, szárai az égetnivalót gyarapítják. Rengeteg lett, ami kifejtenivaló. Sajnos az égetést a héten sem tudtuk mellőzni: a felhuzigált babszárak, hatalmas gyomszárkórók, elszáradt csemegekukorick, fűzfaavar egy óriási asztaggá gyűlt össze. A mennyiséget csak gyarapította, hogy Laci megtáltosodott, és a legrondább helyeken lekaszálta a gazt. Bővítette a kupacot még a kifonnyadt virágtövek és a tökszárak tömege. A lényeg: kedd este gyújtottuk meg az óriás hegyet. Sajnos lengedezett a szél, vitte a füstöt a szomszéd felé rendesen. Ki is kukucskáltak, de nem cirkuszoltak, csak becsukták az ablakokat. Hiszen ők is égettek már... A sok száraz gaz úgy égett,mint a zsír, húsz perc alatt minden porrá vált. Késő őszig még egypár turnus lesz az avarból, a paprika-és virágszárakból és gazokból. De az már nem lesz ilyen tömegű. Sajnos a többi közelben lakót nem igazán izgatja, hogy felfüstölik a környéket: a második szomszéd 10 napja minden álló nap éget. Van, ahol fűtenek is már, úgyhogy kezdődik az őszi-téli bűzszezon. Eggyel vagyunk gondban: az építési telekkel. A héten sokat voltunk kint, gyomláltunk, füvet nyírtunk, rendezkedtünk. Hatalmas gaz-, avar- és nyesedékkupacok jöttek össze. A falunak azon a felén, ahol építkezünk, a rosszindulatú és elmebeteg lakosság hányada szerintem sokszorosa a Kossuth és Petőfi utcai lakók rosszindulati hányadosának. Amíg dolgoztunk, nem bírta ki néhány lézengő naplopó, hogy be ne szóljon. Már ott voltam, hogy kerítek egy légpuskát, és aki bebámul vagy beszól, lelövöm... De inkább a sövénytelepítés előkészületein éltem ki a mérgemet. Ha megnő a tujasor, nem bámul be senki. (Azt hiszem, ha lesésenként tíz forintot, beszólásonként egy húszast szedhetnék az arra járóktól, hamarosan összejönne a pénz három méter magas, balatonimészkő lábazatos, bepucolt téglakerítésre...) Nos, itt az volt a dilemma, hogy égessünk-e egyáltalán, mert tavaly nagyon letámadtak minket ezért, feljelentéssel fenyegetőzve (persze azok, akik maguk is égették az avart!). Laci már mindenféle módozatot kitalált, hogy csikkasszuk el a gazt. Égessük el otthon, mert ott türelmesebbek az emberek? Égessük el a határban, a külterületi diófámnál? Végül elfutott a méreg: ha beszólni tudnak, viseljék el! Egyik este kiosonok, és szépen meggyújtom a ramatyot. Egy kis gázolajjal is átitatom a kupacot, de csak finoman. Lobbanjon el gyorsan, aztán irány haza. Elvégre nem tilos, este annyira nem zavaró már! Az nem bánt senkit, hogy a második szomszéd azzal szórakozik napszám, hogy a krosszmotrát túráztatja az udvaron, és rendszám nélkül száguldozik? Hogy az oldalszomszéd az utcán neveli a családtagjait üvöltve? Hogy ordít a rádió az utcára, sivít a gép a közeli asztalosműhelyben, disznót tartanak a közelben, büdös van, és csomószor találtunk patkányt? Ehhez képest az a maximum félórás égetés nudli, nem visszük a gyomszárat sehova, helyben elintézzük. Aztán szóljon be a szomszédság úgy, ahogy akar, én se nyelem le a nyelvem legfeljebb.

A kert a kukoricaszedés után egyre kopárabb, bár a paprika, paradicsom, brokkoli, bimbós kel, sárgarépa, petrezselyem, pasztinkák, feketegyökér, póré, cékla még a helyén, a földben van. És a virágok is... Bár a legényfogót a lisztharmat nagyon támadja, még növesztettek egy emeletet tövek, és azon új virágok nyíltak:A szőlőiskola kihajtott vesszői karókra kerültek, így egész "szőlőformájuk" van, nem afféle földön kúszó vesszők csak. A héten találtunk egy "rekordtermést", amit "jótékony célra" ajánlottunk fel. Szülői értekezleten az óvónők szóltak: élősarkot csinálnak a csoportszobában, küldjenek a t. szülők kerti terményeket, gyümölcsöket, amit díszként felhasználás, tanulmányi célú felboncolás után a gyerekek menetközben meg is tudnak enni. Nyunyi persze eldicsekedett az óvó néninek, mi mindent fog hozni, így rábízták az "extrák" beszállítását: a póréét, különféle babokét, amik nem túl gyakoriak az átlagkertekben. Így nekiálltunk pórét ásni, és ez a példány került elő:

Bár a kép nem valami tökéletes, az sejthető: a hagyma a tőtől a levelek hegyéig másfél méter...volt, amíg az ovisok meg nem ették uzsira, hagymaszagú volt az egész csoport! Nyunyikám a vállán cipelte az oviba, egy napig ő volt a sztár a póréhagymával. :-)A héten már megkezdtük a fagyasztókievést is, mert zöldborsót is főztünk, de volt bableves és chilis bab (már attól félek, babmérgezést kapok, vagy gáz üzemmódra váltok...). A sok bab után már könyörögtem a rakott krumpliért és a cukkinifőzelékért. Anyuka csinált még marinált paprikát is.

A jövő héten már szabadulok a kerti gyomlálástól és a telken való fűnyírástól - ezt Laci elintézte - de még ki kell gazolni a telek egyik szögletét. A kertben meg kell ejteni az ez évi - remélhetőleg - utolsó fűnyírást. Babot is fejthetünk még. Mivel az idő szárazka, locsolni kell a retkeket. Lassan a téli leveles kelt kipalántázhatom. És nem feledkezhetek meg a dió gyűjtögetéséről sem! Sajnos a fát bizonyos arcátlan jótétmolyok körbeverték, de a fa tetején még van, meg kell várnom, amíg lehull. A tolvajlás akkor érintett volna nagyon elkeserítően, ha még egy szemet se szedtem volna,de mivel már több, mint fél zsákkal van, állati nagy kár nem ért minket: az alacsonyabb ágakon levő termést már rég leszedtük! Találtunk ott egy takaroska, magról kelt diócsemetét, azt kiássuk és majd a telek utcafrontjára kiültetjük a másik, vad diófa mellé.

Végül: ezt a megabogarat találta Nyunyi a biciklik alatt. Valamelyikőtök udja, miféle teremtmény ő?