Kerti és természetjáró kalandok

Szeptember vége

6 megjegyzés
A múlt héten a net dicstelen halála miatt kimaradt a bejegyzés a kerti eseményekről, ezt kell pótolnom. Megint nem vittem túlzásba a munkát szeptember utolsó hetében, ezt a saját bénaságomnak is köszönhetem: így jár, aki ráejti a kocsi pótkerekét a jobb mutatóujjára. Mindazonáltal hasznosítani tudtam magam, mégpedig babfejtéssel. A másodvetésű bab terméseinek maradéka- mivel nagyon enyhe az ősz - gyönyörű kifejtőbabbá érett, rengeteg van belőle, hasonlóképpen a Juliskababból is. Idén nagyon szép a bab, tavaly csak egy zacsira való kifejtőbab lett, idén tizenhat, és még két kőművesvödör tűzbab fejtetlen!
A folytonérő málna az utolsó szemeket hozza. Ezek már nem olyan tébolyítóan zamatosak, mint a júniusiak, de azért így is csemegefalatnak számítanak. Különösen jó azért, mert ezeket a málnatöveket tavasszal telepítettük gyökereztetőporos vesszőkből!A paprikák is takarosak, anyu olyan húsz üveg marinált paprikát tett el magának, ez az ő kedvence. Tegnap meg reklamálni kezdett: miért nem vetettünk tavasszal csilit is?! Tavasszal még ő mondta, hogy hanyagoljuk az erősfajta paprikákat, de jövőre úgy tűnik, javítani kell a paprikarepertoáron.
Könnyű mindig a szépről és jóról áradozni, de hű maradok a kekec természetemhez, és jöjjenek a hét csúfságai!
Idén tarolt a lisztharmat, nagyon szörnyen néznek ki a tökfélék és az egynyáriak levelei. Érdekes, hogy a rózsák szoktak a legbetegebbek lenni, de most mégis meglepően egészségesek maradtak.
A másik top balfékség idén a zöld karfiol, én pagodakarfiol néven vettem egy tasak magot. nagyon ajánlották, mondván: pofonegyszerű termelni. Egy éven át ápolgattam. Olyan magas lett, mint én, férficsukló vastag szárral, óriási levelekkel. Mindent megkapott, tápoldatot, vizet. Erre van képe csak tojásnyi rózsákat hozni, amiknek a közepe ráadásul teli van kis levelekkel, így nem is élvezhető úgy, mint a karfiol. Nem nagy lapuk meg szárak kellenek nekem, hanem nagy karfiolok! Azt hiszem, jövőre sztornírozom ezt a növényt az összeállításból. Ráadásul a levelek fonákán az alábbi csapatkára lettem figyelmes:

Azért egy-két hernyó még elmegy, de ennyi?! Úgy tűnik, nem véletlenül röpködött a keertben annyi édes, fehér káposztalepke, Nyunyi nagy örömére! Igaz, ugyanilyen örömmel irtja a hernyókat is! Ad nekik rendesen: két gyomszárral satuba szorítja őket, és kampec, kukac.

Végül egy keresztezési csoda: töktuját és töklabdarózsát sikerült nevelnünk! Babot az udvaron fejtettünk késő délutánonként, épületes társalgást folytatva, mellettünk Nyunyi vagy a homokot túrta, vagy hintázott. Szokás szerint ő figyelt fel eközben a töktujára:

Nevelése nagyon egyszerű: ültessünk dísztököt valamilyen nagyobb cserje mellé... Hamarosan megfigyelhetjük, hogy még a nyitvatermők is tököket nevelnek! Mi meg kacaghatunk a furcsa pároson. :-)

6 megjegyzés :

  1. Tesó, majd szeretnék fajtát fogni a ti málnátokról. Vannak sarjak vagy tavasszal dugványozzunk vesszőket?

    VálaszTörlés
  2. A folytonérőnek még nincs sarja, de az egyszerérőnek igen, abból adok. A folytonérőről nem tudok dugványt se adni, nekünk is csak egy szál van, apósék meg kivágták. Ha megerősödik majd jövőre.

    VálaszTörlés
  3. Így is jó lesz, ha egy-kettő megmarad, arról már lehet gyarapítani az állományt.

    VálaszTörlés
  4. Az a sok szép különböző fajta paprika! Hát sárgulok az irigységtől!

    VálaszTörlés
  5. Egyszer neked is lesz biztosan!

    VálaszTörlés