Csak gyorsan-gyorsan...

... írok valamit a heti eseményekről, most éppen visszajött a villany, és vele együtt a net is. Kábé ötpercenként minden kikapcsol, elsötétül.

A vihar visz mindent, repülnek a levelek, szemetek, faágak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen buta idő lesz.

A héten lekapáltuk végig az egész kertet. Volt jópár ágyás, amit kapaheggyel vakargattam csak végig, hogy a fejlődő kis növényekben kárt ne tegyek, de mégis kiirtsam a gombaként növő gazokat. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kiültessem a paradicsompalántákat - már kicsit megbántam, ez a buta szél csak nem teszi őket tönkre!

Retek már alig van, a hosszú tél után magában, csemegének is igen finom volt ez a kis ropogós zöldség. Az újhagyma dömpingje most kezdődik, és a jég-és endíviasalátából is falatozhatunk, gyorsan nőnek, de még nem fejesednek igazán. Ahol nagyon sűrűen növekedtek, szétpalántáztam őket ide-oda, legyen hely a fejlődéshez. A cukkinik, patisszonok is ugrásszerű fejlődést mutatnak, úgy néz ki, talán a hó végére már lesz rajtuk ennivaló. A kis sárgarépák is jó formában vannak. Ehhez mérten hiányosan kelt a cékla.

Végre sikerült a mák tőszámainak beállítása olyan 8-10 centire. Három menetben kellett megcsinálnom, ötnapos szünetekkel, mert olyan sűrűn álltak, hogy ha egy menetben ritkítok, kidőlt volna az összes tő a tépkedéstől. Mára már jó formájukat mutatják a kis növények.

Több helyen pótolni kellett a ki nem kelt veteményeket. A kukoricás szinte egyöntetűen kikelt a közé vetett babbal együtt, csak egy - két hézag maradt, az ide bepottyantott szemekkel még időben korrigálni lehet a sorok hiányosságait. A kikelt sorok végeire - hogy kapjanak napfényt - kiültettem az olaj-és sonkatököket. (Egyébként még nyomát se látom annak, hogy a máshová vetett sütőtök kelne.) Pótoltam aki nem kelt szalmavirágot,és a legényrózsa gyengécske sorát is kicsit feljavítottam. Kipalántáztam a zellert is, és vele együtt pár paprikát. Kiültettem hat paradicsomfát és a drótfonatú kerítéshez ültettem egy sor ölesbabot. Kipucoltuk az eprest is - szépen mutatkoznak már a kis gyümölcsök. Ekkor kezdtem el megunni a kertet, kivonultunk az építési telekre füvet nyírni. Most debütált a benzinmotoros fűkasza, szépen eltüntettük a gazokat. Annál szomorúbb voltam, amikor megláttam, hogy az utcára kiültetett kilenc diócsemetéből négynek valami vandálok letörték a hegyét. Csipkefa-gyallyakat kötöttem a magoncok köré: most próbálkozzanak! Habár Jani azt mondta, hogy aki le akarja törni, úgyis letöri. Legszívesebben megpofoznám az ilyen tróger alakokat, akik azt képzelik, hogy ez menő dolog, jópofaság tördelni. Az az egy vigasztal, hogy a kis fák ettől még vígan hajtanak, coki a tördelőknek!

Közben berregtettem a fűnyírót is, aminek - három négyzetméter volt hátra - letört a kése. Kicsit ósdi, a kést tartó szegecs pattant el, szerencsére javítható. Azért a szerelés után már nem buzgott bennem annyira az ambíció, hogy visszaügessek nyírni, az a három négyzetméter bírja már ki azt az egy hetet, amikor újra jövök. Egyébként nagyon nem fűlik a fogam a nyíráshoz. Nemcsak azért, mert szennyező, és alapban utálatos, hanem mert a telekoldalban mezei zsályák, boglárkák, aranyszínű pimpók, gyöngyikék és nagy útifüvek is teremnek a fűben. Viszont közterület, és ha évente háromszor legalább nem kaszáljuk, már lobogtatja is az önkormányzat a csekket! (Ezt magyarázza el nekem valaki! Közterület, de mivel én vagyok az egyik tulajdonos, aki ott építkezik, nekem kell rendben tartanom, mint sajátomat, a ház környékét, kívül, az utcán. Ez nem csekélység, mert saroktelek, és az oldalai 20X70 méteresek. Amikor meg lomtalanítás van, mint közterületre, az önkormányzat azonnal odateszi a gyűjtőkonténereket, amiket aztán körülrajoznak a "norvég cserediákok", és az még a jobbik eset, ha csak szétdobálják a szemetet, amit részben nekünk kellett eltakarítanunk. Volt, hogy egy másik konténer közelében az utca építési telkeinek tetemes hányadán eltűntekaz aknafödlapok... Szóval, hogy is van ez?)

A hét vége felé nekiláttam végre a sziklakert följavításának is. Kihuzigáltam a rengeteg meténget - közben a kiskutyák buzgón húzták a nadrágszáramat. A sziklakert egy alapos földfeltöltésre szorul, annak a jövő héten akarok nekiállni.

A folyosó ablakai újra megteltek palántásládákkal... Valahogy nem bírom abbahagyni a növénynevelést. A ki nem kelt káposztaféléket pótlandó újra vetettem késői és zöld karfiolt, rövid tenyészidejű brokkolit és bimbós kelt. Ma tíznapos a vetés, várakozásomat felülmúlva fejlődnek, remélem, sikerül. Ládikában van még csombor - ezt elfelejtettem vetni, szintén most pótoltam. És évelő virágokat nevelgetek őszi kiültetésre: mezei és tollas szegfűt, kárpáti zergevirágot, és egy bohókás, tarka évelőcickafark-színkeveréket.

A jövő héten- ha eláll az eső, és kicsit szikkad a föld - újra lehet kezdeni a porhanyítást, mert megint előjönnek a kisujjnyi repedések. Utána - ahova lehet - mulcsot akarok fölteríteni, illetve egy kis tápot kiadagolni a növényeimnek. Különösen az eprest akarom megápolni a héten. A sziklakert csinosítása is tervbe van véve. De még mindig csak olyan "lájtosan", nincs az a hajtás, amikor egyszerre szedünk, kapálunk, locsolunk, újrafeltörünk, befőzünk... Ilyenkor a kertészkedés után az ember édesen eltesped a kerti székben, lazán rágja a hagymás-hónaposretkes zsíroskenyerét bögre tejjel öblítve, hallgatja a madárcsicsergést. (Bár madárodút nem tettem ki, a madarak odaszoktak, a második szomszédban rigófészek van, túlnan zöldike. A fűzfán meg valószínűleg cinegék tanyáznak valami kiüregesedett fagörcsben, hallani a kis hangjukat. Érdemtelen meglepetés, de nagyon boldoggá tesz.) Az idillt csak a zsíroskenyér miatt féltékenyen üvöltő Roxi zavarja meg néha, de valami csemegefalattal ő is könnyen leszerelhető. Csak a gyermekei zavarják néha az idillt: visznek mindent, ami mozdítható!