"Ezek sose bírnak innen elfogyni?"

- kérdezte anyukám, mert újabb cserép-és ládasorokkal telt meg az ablak. Pár hét óta folyamatosan csökkent a palántázódobozok száma a palántanevelésre használatos folyosóablakokban, megszűnt a fokhagymalészag. Valahogy azonban megint megszaporodtak a ládák, visszatért a zsibvásár és a szag is.

Most van itt a vetési ideje azoknak az évelőknek, amelyeket ősszel kell kiültetni, hogy jövőre már virágaikkal örvendeztessenek minket. Erre akkor jöttem rá, amikor rossz sorsom múlt szerdán a vetőmagbolt felé vezérelt. Ott már rám jött a "vérszem"; az, hogy tavaly sikerült évelő szarkalábat és rozmaringot nevelnem magról (más dolog, hogy utóbbi kidöglött), idén igen nagy önbizalmat adott, hogy más évelőket is kineveljek. Igaz, hogy nem tudom, hova ültessem majd őket, de tesómnak még mindig van szabad kertkapacitása...

Nem tudtam ellenállni a mezei szegfűnek:

sem a narancssárga-lila színkeverék cickafarknak:

Van még sárga margaréta, vagyis kárpáti zergevirág és kokárdavirág a télen kifagyott pótlására. Ezenkívül most vetettem csombort is. Erről korábban megfeledkeztem, pótlásképpen ültettem. Valahogy - a vetési útmutató dacára - nem mertem vetni egyenesen a kemény kerti földbe, attól félve, hogy rögtön tönkremegy.

Az ablakban leledzik még a tarkalevelű zsálya edénye is, benne épp csíráznak a magok. Kifagyott ez a növényfajta is a télen, kell helyette új.

A januárban elvetett rozmaringmagoncok most lettek szétültethető korúak, kitűzködtem őket kis cserepekbe, reménykedve a majdani nagy rozmaringbokrokban.

Itt tanyáznak még a pár hetes karfiolpalánták is, ezek hamarosan mennek a kiszoktatóba.Így hát a palántanevelő üzem teljes kapacitással tovább dolgozik. Jövő héten újabb bővülés várható: a vetőmagboltba újfajta évelővirág-magok jönnek szerdán!