Tavaszutó

Május utolsó hete bőségesen hozott esőt, ennek okán nemigen remekeltem a kertben. A hét első napjaiban csak az „aranyat érő” májusi eső okozta károkat vizsgálgattam, illetve a kipusztult növények pótlására a vetőmagboltba látogattam el.

Az uborkát egy az egyben újra kell a jövő héten vetnünk, de a helyén vízzel-sárral elegyes gazrengeteg van, még nem tudtam előkészíteni a földet az újbóli vetésre. Az okrát és a dinnyeféléket azonban már elvetettem. Az egyik rosszul kikelt zöldborsótábla hézagaiba, szép sorba rendezve vetettem el a magokat, a borsónövényeket benne hagyva. Mire a dinnye összekapja magát, addigra pont leterem a borsó - már ami azokon a gyenge kis bokrokon lesz. (Azért föltépni sajnálnám, mert gyenge, teremjen, amennyit bír, inkább már előre próbálom a majdani helyét hasznosítani. )
A jó kelésű Kelvedon csodája azonban tetszetősen virágzik, édes, bő termést ígérve.

Az eprek is érnek, minden este „epervadászatot” tartunk Nyunyival. Kár, hogy a víz egészen kimosta alóluk a mulcsot.A málna is kivirágzott. Szüreteltük még a hagymát, retket, salátát, illetve most szedtünk le egy csomó zsenge fűszernövényt (kaprot, tárkonyt, lestyánt) a mélyhűtéshez, illetve szárításhoz.
A nyirkosság azonban egy kerti munkának igen-igen kedvezett: ez a palántázás. Tesóm elhalmozott káposztafélék (brokkoli, bimbóskel, fehér és kék karalábé) palántáival, ezeket buzgón beültettem a korábbi káposztaféle - palántaágyba, ahol már eredendően nem kelt ki semmi. A hűvös – nedves éjszakákon hamar összeszedték magukat a kis növények. Néhány újabb, robusztusabb paprikapalántát is kiültettem.
A gyom özönként nő, de sajnos kapával nem tudtunk nekiesni. Ezért gyomláltam, de ezt is feladtam: az ázott föld a lépteim alatt úgy megtömörödött, hogy attól tartottam, később kapálhatatlan lesz. Na meg a fölpuhult agyag úgy csúszott – már bocsánat – mint a t@kony. Várni kell, amíg szárad.
A kert helyett a fejben dolgoztunk: a későbbi vetéseket tervezgettük anyucival, mivelhogy már most ritkulnak az egyes ágyásokban a növények, a retek, a hagyma, a korai saláta. Idén jobban ki akarjuk használni a rendelkezésre álló helyet a minél több friss őszi zöldség reményében. Ennek okán már most elkezdtünk magokat venni a nyári-őszi vetésekhez – most aránylag még nagyobb a választék, mint ősszel. Van nyárra palántáznivaló késői káposztafélék és elvetendő fodros kel. Nyári vetésű csemegekukorica, uborka, retek, dughagyma, saláta, cékla , spenót. Ezekből még lesz egy újabb vetési ciklus júniustól a nyár folyamán. Így valamennyi friss zöldféle terem egészen decemberig, illetve átteleltetve talán korán tavasszal. És az őszön bizony megfinanszírozunk a szántás előtt egy masszív szervestrágyázást is, ami az egész kertre ki fog terjedni. Ezeket már most célszerű átgondolni.
A héten esedékes lesz a fűnyírás, bár érdekes lesz kivitelezni, mert az átdőlt szomszéd melléképület még fel van állványozva, de nem javítja senki. Bizonyára telekenik a javításkor a jómunkásemberek malterral a virágágyást… Hátul meg patent a kertkapuba zúdították le pénteken a télire meghozatott tűzifa egyik részét, így egy harminc centis ösvényen lehet hátraevickélni. Tehát először tiszta terepet kell csinálni a munkához. Mihelyst megszikkad a föld, neki kell esni a gyomtalanításnak, a kapálásnak a kert elejétől a végéig. Szükséges lesz mulcsozni, és palántáznivalóm is van bőven. Ha most nem sikerül leállítani a gyomok vad burjánzását, akkor egész szeptemberig csak gyomlálással kínlódhatunk. Azért szerencsére még a tűrhetőség határain belül mozog a dolog, de most kell nekiállni, hogy szép legyen az eredmény.
Végül szeretettel üdvözöljük ezen a héten hozzánk csatlakozott újolvasónkat, Syp-et ezzel a nyíló pünkösdi rózsával!