Szájtáti

Nos, a bambulás, szájtátogatás a kertben tényleg sok érdekes és hasznos tapasztalattal gazdagítja az ott ténfergőt. Tavaly ugyanígy, ugyanezidőtájt írtam erről a témáról. Ilyenkorra már jól látszik a vetések eredményes vagy eredménytelen mivolta.

Először is, elmélkedni lehet azon, miért olyan pocsékok bizonyos vetemények.
Idén totál csőd lett a korai borsóvetés. Úgy állt egy-két árva növényke az ágyásban, mint Rákosi elvtárs fején a hajszálak… még nézni is rossz volt.

Némi töprengés után gyorsan eltakarítottuk, és újravetettük borsóval. Talán a ZKI-s mag miatt, de a második ültetés nagyon szép. Azért akkor is sajnálom, mert az első vetés lehet, már virágozna. Talán rossz lehetett a mag, mert az ugyanakkor, más fajtából vetett borsó érdekes módon kikelt. Égtem, mint Zseli az okra-palántaneveléssel. Jövő héten fogok még vetni a kert földjébe - ha kapok még kedvenc vetőmagboltomban magot. Ha nem, akkor jövőre, és Makka, Mángorló reméljük, beszámolnak ezirányú tapasztalataikról.

A virágok se lettek valami csodásak. A szalmavirág ágyásában nyoma sincs kelésnek, a legényfogó virág ágyása meg gazban fuldoklik (nem mertem kapálni, várva, hogy kikel), benne pár apró virágnövényke. Ez sürgős tisztításra szorul, utána újravetem az ágyást ott, ahol nem kelt ki semmi. A retek túlélte a bolhatámadásokat, két hete szedjük és esszük, a bolhák megdobbantottak. A többi káposztaféle azonban a siralom völgyének képét festi elénk már csak azzal is, hogy ott gyatrálkodik az ágyásban, nem megy semmire. A magok ki se keltek legnagyobbrészt, a pár növényke - mindenféle trükk dacára is - kínkeservesen fejlődik. Az ágyás belepi a gyom, kapálni még nem akartam, mert már egy darab ideje rménykedek a kelésben, úgy tűnik, hiába. Maximum kézzel tudnám gazolni az ágyást, a földje az eső után teljesen cserepes, nem tudom, mi lesz vele. Még jó, hogy tesóm ígért palántákat… Ez az egyik reményem, a másik az újbóli vetés. A csütörtökön ládába vetett brokkoli-, karfiol-, bimbóskel-magok már zöldellenek, olyan gyorsan kihajtottak!
A takarmánykukorica pár helyen nem kelt ki, ez még pótolható. A sütőtök is mintha beleragadt volna a földbe. A magot házi szedésből kaptam, lehet, hogy vetés előtt meg kellett volna vizsgálnom, nem penészes-e a közepe, mert rosszul tárolt házi vetőmaggal jártunk már így. A sütőtököt újravetettem. Nem kaptam már sonkatököt, csak Nagydobosit, de az is megjárja.
A fészekbe ültetett cukkini egy része nem kelt még ki, valószínű, hogy itt Nyunyi a tettes, titkon felásta az egyik fészket. (Lehetne ordítozni azért, mert nem mindig a kerti úton császkál, vagy kihúz egy-egy hagymát, vagy a csírázást tanulmányozza és leszedi a zöld gyümölcsöt, hogy felboncolja, de hát mi is ezt műveltük. És az megoldás lenne, ha benyomnám a tévé elé, hogy ne tegyen kárt a veteményben, ne lábatlankodjon a kertben? Persze hogy a ténykedésének megvannak a maga „áldozatai”, letaposott, felhúzott növények, de megismeri, kitépi a gazokat is, ügyesen palántáz, öntöz és vet.)
Néhány növény az eltűntek és kifagyottak listájára került. Várhattuk, hogy kihajtsanak, előtörjenek. Kifagyott az egyik öreg rózsatő. Tavasszal még gyengén rügyezgetett az egyik ága, de mostanra végképp feladta, száraz. Ugyanígy járt a zsályabokrom, s Hédiéknél a fügefa főága is megfagyott. Igaz, utóbbi azóta már új hajtásokkal rukkolt elő, de termés idén még nem lesz.
A bambulás hozadéka az is, hogy mindig sikerül meglepő felfedezéseket tennünk. Megint egészen váratlan helyen „születtek” a kertben nefelejcsek: A sziklakertben harangvirág kezdett el nőni, de hogyan! Eleinte nem jöttem rá, hogy kerülhetett ide, aztán rájöttem, hogy két éve kaptam egy tövet, amit beültettem, de másnapra Roxi kikaparta az egészet. Tavaly nem is látszott, ebben az évben azonban méretes bokrocskává fejlődött.
Az érdekességek melegágya a komposzt. Van itt titokzatos vadgesztenyefa,
mindenféle kelő tökök (az a gyanúm, dísztökök). Sőt, egy kis jezsámenbokor is kihajtott! A kert is tartogat vetetlen érdekességeket. Minden évben – a lehetőség szerint alapos letakarítás dacára – mindenféle növényi részek nagy bőséggel maradnak a talajban. Így akad körömvirág: Rengeteg kapor, hagymadarabokkal, édeköménnyel: Koriander a kukoricás közepén: A talajban elfekvő cukkinidarabok magvaiból kikelő növénykék:
Pasztinák – ezek gyökérdarabokból születtek, a föld alatt egész komoly répákat növesztve. Levesbe friss zöldségként már most igen jó. Mire lefényképeztem volna, anyuci feltette csirkeaprólék-levesnek...

Krumpli: eeket én kivagdalom, de a leglehetetlenebb helyeken is előjönnek a felszedéskor bennmaradt gumó-darabkákból:Hasznuk semmi, mert nem fejlődik alattuk gumó újkrumpliként, és a krumplibogár kedvenc tanyázóhelyei ezek a maradványok.

És amin nagyon elcsodálkoztam: feketegyökér. Tavaly bennszakadt pár tő, ezekből a gyökérdarabokból hajtott ki újra. Szinte felhívás keringőre: idén fel fog magzani, megszedjem-e a magját egy jövő évi, újnani vetésre, még ha a tavalyi vetési kísérlet félbalul is sült el?
Persze a szántás azokat a növényi részeket, amik később kihajtottak, az eredeti tavalyi vetési helyüktől jó messzire elsodorta, így a kert minden pontján előtörnek ezek a kis zöldek. Kapáláskor igyekszem kímélni őket, pláne a fűszerféléket és a virágokat. Az összkép egy kicsit kusza így. De ez a jó, nem feltétlenül a katonás sorok, a szigorúan elkülönített ágyások. Kell valamiféle rendszer a vetésben, palántázásban az okszerű műveléshez. Ha azonban ettől elmozdulunk egy kicsit, nem dől össze az univerzum!