Csoda, hogy megúsztuk!

Hülye szokásaim egyike az állandó olvasás. Könyvhegyek a vécében, a kredencben, a konyhaablak párkányán, az éjjeliszekrényen… Van sok, amibe még alig lapoztam bele idő híján, vagy meg mert nem volt olyan „kiolvasós” jellegű. Múltkor, hogy az egyik könyvespolcot pakolásztam, mert már dőltek kifelé az oda benyomorgatott kötetek, a kezembe került Simon Tibor - Seregélyes Tibor Növényismeret című könyve. Ez a Simon Tibor - Csapody Vera - féle Kis növényhatározó korszerűsített, fotós változata. Tesómtól kaptam szülinapomra még évekkel ezelőtt, de valahogy nemigen forgattam. Tegnap azonban nézegetni kezdtem, és feltűnt, hogy egyes növényismertetők mellé rózsaszín x-ek vannak jelként rakva. Némi lapozás után megtudtam a rózsaszín x jelentését: mérgező növény. És tátva maradt pici szám: rájöttem, hogy még a bejárati ajtó melletti kis virágoskert is bőségesen elég egy kiadós gyomormosáshoz. Tényleg csoda, hogy Hédivel mindketten megúsztuk a mérgezést, hiszen sok fűszálat, ismeretlen virágot elrágtunk, papsajtot megettünk! Számtalanszor kevertük itt apró korunkban a pisakását, boldogan kotyvasztva azokat a növényeket, amiket ha nem játszásiból, hanem igazából megkóstoltunk volna, megismerhettük volna a legjobb esetben is a Karolina kórház gumicsőnyeletési protokollját.
Pedig csak az aprócska virágos előkertünket veszem most szemügyre a szomszéd tűzfala mellett. Ez a kis parcella már kora tavasztól ontja a mérgeznivalókat! A vészes dolgok beazonosításában segítség Horst Altmann: Mérgező növények és állatok című könyve, ahol a méreghatás és az elsősegély is le van írva, sorai megfontolandók!
Már a kora tavasz is mérget tartogat nekünk dédelgetett kis hóvirágaim személyében. Ezek csak gyengén mérgezőek, mondja a könyv, alkaloidtartalmuk miatt. Ugyanúgy a fehér és sárga nárcisz is mérgező. Mérgük a narcisszin és likorin nevű anyagok, meg egy keserűanyag. Tipikus mérgezési ok gyerekeknél, hogy vöröshagyma helyett megeszik a virághagymát, ilyenről én magam is hallottam. Hatása hánytató, hashajtó, bőrizgató, mérgezési tünetei többfélék: a növény nedve a bőrt irritálja, hánytat, hasmenést, verejtékezést, zavartságot, bénulási tüneteket okoz.
Ki hinné, de mérges a pitypang is nagy mennyiségben! Bár gyógynövény, és virágjának ehető mivoltáról már írtam, szára és gyökere a taraxin nevű keserűanyagot tartalmazza, ami igen nagy adagban hányást, hasmenést okoz. Na, a kákicsból aztán van dögivel!
Ezek azonban csak a felvezetői a mérgeknek. A magasiskola csak most jön. Ez pedig kapásból a gyöngyvirággal indít, ami még a járda hézagaiból is előtör. A könyv szerint a növény minden része mérges, digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz, továbbá szaponinokat és karotint. (Két utóbbi kivételével nem tudom, mik ezek az anyagok, nem hangzanak túl jól, bár valószínű ezeknek a kis dózisa miatt gyógynövény, szívizomserkentő is a gyöngyvirág). A legmérgezőbb a piros bogyó, de a levél, virágszár rágcsálása is mérgezhet. Nagy adagja hányást, hasmenést, zavartságot, szívritmuszavart okoz. A kontyvirágból is akad az udvarban, nagyon szereti a tűzfal sűrű árnyékát, tavasszal nagy lapukat növeszt. Méreganyaga az aroin, amit a bogyó, a friss levél és a gyökértörzs tartalmaz. A levelek savanykásak, a bogyók állítólag édeskések, és ezért különösen veszélyes. Szerencsére eddig már sok év óta sikerült mindig lefűnyíróznom, így a pirosra érő bogyók nem csalogatták Nyunyit, ezek után (hogy megtudtam, mérgesek) semmi esélyük se lesz a nyírással szemben! Hatása lokálisan izgató, nagyban meg bénítja a központi idegrendszert. Mérgezésekor a bőrrel érintkezve hólyagosodást okoz, megevés után hányást, hasmenést, görcsöket.
A szívvirágaim is mérgezőek, remegést, nyálzást, hányást okozhatnak. A csodatölcséreknek is minden része mérgező. Pedig belőlük számtalan van, vetés nélkül is kikelnek elszórt magjaikból. Jó tudni, mert Nyunyi rendszeresen szed belőlük! Az előkertben több mérgező hatású virág nincs, de mérgez maga a fű is. Nekem is sikerült egyszer már gabonamérgezést kapnom, igaz, nem éppen a fűtől, hanem a zabtól. Egy félig kaszált zabtáblába mentem bele hosszúnadrágban, és pár óra leforgása alatt csípőtől bokáig vörös, később nedvedző hólyagokkal lett teli a lábam, ezek csak két-három hét után tűntek el, jó sok kalcium és Fenistil után. A fűféléken levő szőrszálak meg toklászok törnek bele ilyenkor a bőrbe, masszív gyulladást okozva. Van olyan, akinek a fűnyírás után is megjelennek ezek a mérgezéses hólyagok. Ami meg a kert, udvar többi részét illeti, meg pláne tesóm díszkertjét: ott vannak ám az igazán gyilok dolgok! És a sziklakert, hajjaj! De ezek már külön posztok témái lesz, addig – és mindig - biztosan árgus szemmel figyelem kis leánykámat, nehogy egyet is megkóstoljon közülük.