Gyümölcsöző ötletek

Tegnap uzsi közben a Hangya újság Földmívelés mellékletének 1934-es kiskátéját tanulmányoztam. Három érdekes, gyümölcsös kérdés-feleletet találtam, amit úgy gondolom, érdemes közzétenni.
Az első:
Hogyan ismerhető fel, hogy a görögdinnye érett?
Kérdés: Kérem, sziveskedjen velem tudatni, hogy miként lehet a görögdinnyét biztosan fölismerni: mikor érett, anélkül, hogy meglékelje vagy roppantja a termelő, a kopogtatás sok esetben csak, a roppantás pedig káros.
Felelet: Az érett görögdinnye felismerése sokkal nehezebb s több gyakorlatot kíván, mint például a sárgadinnyéé. A görögdinnye érését a következő jelek alapján könnyen felismerheti még a kevésbé járatos személy is. A héj, mely legtöbbször hamvas, elveszti hamvasságát, fényesebb és világosabb színt mutat; ha az ember a dinnyét fölemeli, az ugyanolyan nagyságú éretlen dinnyénél könnyebb súlyú lesz; az érett dinnyén az éjjeli harmat nem áll meg, úgy, mint az éretlenen, kopogtatásra éles, kongó hangot ad. A terméshez legközelebb álló kacs (bajusz, mint ahogy egyes helyeken ismerik), elbarnul, megszárad. A héj nagyon kemény, s levakarva szép fehér, a köröm pl. nem megy bele; levágás után a szárból sárgás lé folyik ki, a szár belseje fehér; vízbetéve, az érett dinnye nem merül el, míg az éretlen a fenékig süllyed. Összenyomva az érett dinnye éleset roppan, reccsen, ez a módszer azonban az eltalálásnál hátrányos. Kezdő termesztőnek ajánlom gyakorlott szedő mellé állni s tőle eltanulni, mert egy bizonyos gyakorlat feltétlen szükséges.

A második:
Sárgadinnye indáinak földelése.
Kérdés: Sárgadinnyét vetettem 1000 öl területen és azt mondják, ha az indákat elföldelik, hogy gyökereket verjen, úgy gyorsabban neveli a dinnyét és sokat terem. Nem értek hozzá, kérném szíves tanácsukat.
Felelet: Bőséges dinnyetermésnek igenis egyik mesterfogása az indáknak nyirkos földdel való leföldelése, amely munkát tehát lehetőleg eső után kell végezni, amikor nyirkos földet kapunk. Ha az esőre hiába várunk s ha a talaj felülete száraz, mélyebbről kell nyirkos földet szedni. Az indák beföldelése azért jó, mert a beföldelt rész gyökeret ver és így a dinnyék jobban fejlődnek s több termés lesz. Későbben ezt a munkát még egyszer-kétszer meg kell ismételni, ami tulajdonképpen a kapálással kapcsolatos. Az indák lefoglalására szolgáló földet a főindákra s itt-ott a nagyobb levelekre tehetjük. Fenti célon kívül még az a rendeltetése ennek a földelésnek, hogy a szél össze ne kuszálja-forgassa az indákat.

A harmadik:
Vihar által megrongált gyümölcsfák helyrehozatala
Kérdés: Mult hó 25-én orkánszerű vihar vonult keresztül Irsa (Pest megye) község határában fekvő szőlőm és gyümölcsösöm területén. A vihar igen sok fát derékba tört, de legnagyobb részét többé-kevésbé ledöntötte, úgy, hogy azok kisebb-nagyobb szöget képezve a földön hevernek, vagy legalább is erősen elhajoltak. Tisztelettel kérem, szíveskedjék tanácsot adni arranézve, hogy ezeket a fákat meg lehetne-e menteni és mi volna a teendő?
Felelet: Az orkánszerű vihar, amely az Alföldön végigdúlt, sok helyen érzékeny károkat okozott a gyümölcsösökben. Az ön fiatal fáit jórészt helyrehozhatja és megmentheti oly módon, hogy ősszel – lombhullatás után – arról az oldalról, amely felől a fák dőltek, a gyökereket ásóval megkeresi, azok körül a földet kiszedi és a fát visszanyomja, lehetőleg az eredeti állásába s a gyökerek közét apró földdel, karóval kitölti. A visszatömködött földet érett, apró trágyával szórja meg. Hogy a jövő évben netán megismétlődő vihar, vagy az őszi-tavaszi esőzés folytán meglazult talajból a szél a fákat ismét ki ne mozgathassa, okvetlen meg kell valamely módon biztosítani azokat. Legegyszerűbb az a mód, amidőn a koronaágak s a törzs találkozási helyén a fát erős mankószerű támasztó-cölöppel látjuk el. A támasztó-cölöp alatt nagyobb lapos kő van, azt tehát a földbe ásni felesleges. Ily támasztó-villát vagy mankót több oldalára is tehetünk. Az ilyen megmozgatott fának következő tavasszal és nyáron jobban kedvezünk, tavasszal trágyalével, nyári szárazság esetén vízzel többször megöntözzük.