Már megint szembe megyek önmagammal - és tesómmal is. Blogírásunk gyermekkorában ugyanis megegyeztünk: igyekszünk témánál maradva nem átcsúszni a gasztroblogok világába, bár nagy volt néha a kísértés. Csak néhány érdekesebb dologgal meg sógorom mérnöki süteményreceptjeivel tettünk kivételt. De az evészetet nem lehet teljesen kiküszöbölni, hiszen azért termelünk, hogy együnk.
De térjünk a lényegre. A héten befőztem uborkát, ketchupöt és körtebefőttet. Az uborkaeltevésen nincs mit cifrázni. A ketchupgyártásnak azonban volt egy kis pikantériája, nevezetesen az, hogy teljesen sárga paradicsomból készült.
Ez a fajta valahogy jobban bírta a rothadást, és igen bőven terem, termett, ebből volt a legtöbb, másfelől meg piszkált a kisördög: a ketchup olyan citromsárga marad a befőzés végére, mint az alapanyaga?
A recept a
tavaly bevált, ezen nem variáltam, csak annyi, hogy a piros paradicsompaprika helyett szereztem narancssárgát, hagymából meg a Fertődi ezüstfehéret tettem bele, ennek még fehérebb a húsa. A fövő massza tényleg citromsárga volt, de az "eljárás" végére megsötétedett, narancsossá vált, végül olyan színű és állagú lett, mint egy jól sikerült, világos baracklekvár. Szóval nem ketchupszínű. Mindazonáltal még melegen ki kellett az egyik üveget bontanom, mert a ded hangosan követelte az "anyaketchupos"-vajas kenyeret vacsorára. Ha nem lenne rajta uborka, inkább lekváros kenyérnek lehetne nézni.
A körtekompótról: ez valójában kényszereltevés volt: hiába kötöttük és támasztottuk fel a körtefa terméssel teli ágait, a súlyos gyümölcsöket így se bírták el a viharban, letörtek. (Szerencsére nem voltak túl nagyok az ágak.) A körte rajtuk még nem volt teljesen érett és édes, hanem olyan befőzőállagú, fehéres magházzal, zöldes héjjal.
A körtét megpucoltuk, előszedtük a - négybetűs lakberendezési áruházban tucatjával árult - cikkezőt, aminek kb. 10 perc haználat után letörtek a fülei. A fülmaradványok miatt azonban használhatatlanná vált. Ekkor Lacinak elfutott a méreg, előkapta a kisflexet, levágta a fülcsonkokat, még meg is csiszolta a helyüket, így immáron fül nélkül, de újra használhatóvá vált a "cejg".
A recept tiszta tolvajlás Anditól, Csincsillától, Makkától: hajigáltam a szirupba - csak mértékkel - cukrot, citromot, narancsot, gyömbérdarabot, vaníliát, fahéjat, szegfűszeget és egy csepp ánizst. Kellemes, de nem fojtogató ízű szirup lett a vége, meg 12 üveg befőtt. De még rengeteg körte van a fán.
Lesz még eltennivaló, mert csak uborkából tettünk el a télre elegendő adagot. Nincs még vegyes savanyúság, ecetes paprika, hagymás uborka, rázott, csipkeszörp, és még sorolhatnám. Azonban jó elgyönyörködni a teli üvegekben, bár sok velük a munka. És milyen jó előszedni télen ezeket a hazai falatokat akkor, amikor az embernek gusztusa támad rájuk, azt meg kár külön elemezgetni!
Én pedig házi lecsót főztem be a bevált Horváth Ilona-féle recept alapján, szerencsére szárazdunsztos és egyszerű.
VálaszTörlésAnnyira ügyesek vagytok! Én is kaptam Csincsillától egy rekesz körtét, azt tettem el vasárnap, csak simán szirupban.
VálaszTörlésNagyon izgalmas ez a narancssárga ketchup. Az ízén nem változtatott a színe? :-)
Zöld ketchupról hallottam már, de ilyen csodás színűről még nem!
Az íze ugyanolyan, mint tavaly, illetőleg kicsit erősebb lett, mert befőzés közben ki - be futkoztam, és icsit sűrű lett, sűrűbb a szokásosnál. De duplafalú edényben platton főztem, így nem lett baja.
VálaszTörlés