Márciusi start

Most már a kezdet közepén vagyunk, ennek jele, hogy ágyást takarítunk, lövészárkokat és bombatölcséreket ásunk az amúgy is huplis talajba. Bokrokat csereberélünk oda-vissza és ültetünk át ezerrel, azután pedig szemlélődünk a fagykár jelei után kutatva. Át-meg átforgatjuk a vetőmagos dobozkát, dughagymát veszünk a piacon, meg olajos mészkénlét a lemosó permetezéshez a növénypatikában. 

Fújkáljuk és legyezzük a nyurga salátamagoncokat az ablakládában. Kint pedig gyönyörködünk a sok erőteljes spenótnövénykében és csóváljuk a fejünket az erőtlen és gyatra jégsaláta láttán. Bizakodunk, hogy a benti talán még utolérheti a kintit. Figyeljük a fűszerágyást, örülünk a friss petrezselyemzöldnek és a kétcentis levélkéket tüstént beleszórjuk a zöldborsófőzelékbe. Csodálkozunk a harminc helyre szétpalántázott snidlingen, aztán rájövünk, hogy eddig bizony minden évben neveltünk, és nem bánjuk. Megmetsszük a zsályát és alóla kilószám szedjük ki a zárt házú, tehát eleven csigákat. (Az üres csigaházat erőnek erejével kiráncigáljuk a gyerek szájából). 

 A századik kört rójuk felváltva a metszőollóval, satnya és befelé növő gallyak után kutatva.  Kémlelünk a telelőben és tervezzük a lepakolás menetrendjét és egyezkedünk a sógorral különféle bonyolult szívesség-és csereügyletekbe bonyolódva, amelynek fő tárgya a robikapa kölcsönzése meg tűzifahordás. A végén aztán nyögünk, hogy izomláz meg tavaszi fáradtság. 

 Közben az íriszek és tulipánok kipattannak a földből, egyszerre bordós, sárgás és zöldes színben.

Megzöldülnek a mohák a gyep közt és a járdarésben, kizöldül a fű, bezöldülnek a roggyant és csúnya, bebarnult smaragdtuják, amelyeknek így könnyebb megbocsátani. A kövirózsák színe is élet-telibb már.

Tombol a mogyorószerelem, a fiúk hónapok óta tartó és lassan lekonyuló-lelohadó udvarlására lassan piros bibenyújtással válaszolnak a termős barkák.

Az udvarlás eredményeképpen felcsillan a finom, ropogós házi mogyorós csoki elkészítésének nem is alaptalan reménye. 

 

A hóvirágok sokan vannak és szépen terjednek, az évelők eltakarított, száraz lombja alatt örömmel látjuk az erőteljes tőlevélrózsákat. Boldogok vagyunk az első ibolyalevelek láttán. Kapával a kezünkben ítéletet hozunk több száz áttelelt egynyári szarkaláb életéről, mint egy kényúr.

Figyeljük a rügyeket: a gyöngyvessző elfagyott, megbarnult levélkéi helyett százszor erőteljesebbek pattantak elő az elmúlt néhány enyhébb nap alatt. Blogírás közben a csukott ablakon át felváltva hallatszik be a kár-kár meg a nyitnikék...