Kerti és természetjáró kalandok

Márciusi start

5 megjegyzés
Most már a kezdet közepén vagyunk, ennek jele, hogy ágyást takarítunk, lövészárkokat és bombatölcséreket ásunk az amúgy is huplis talajba. Bokrokat csereberélünk oda-vissza és ültetünk át ezerrel, azután pedig szemlélődünk a fagykár jelei után kutatva. Át-meg átforgatjuk a vetőmagos dobozkát, dughagymát veszünk a piacon, meg olajos mészkénlét a lemosó permetezéshez a növénypatikában. 

Fújkáljuk és legyezzük a nyurga salátamagoncokat az ablakládában. Kint pedig gyönyörködünk a sok erőteljes spenótnövénykében és csóváljuk a fejünket az erőtlen és gyatra jégsaláta láttán. Bizakodunk, hogy a benti talán még utolérheti a kintit. Figyeljük a fűszerágyást, örülünk a friss petrezselyemzöldnek és a kétcentis levélkéket tüstént beleszórjuk a zöldborsófőzelékbe. Csodálkozunk a harminc helyre szétpalántázott snidlingen, aztán rájövünk, hogy eddig bizony minden évben neveltünk, és nem bánjuk. Megmetsszük a zsályát és alóla kilószám szedjük ki a zárt házú, tehát eleven csigákat. (Az üres csigaházat erőnek erejével kiráncigáljuk a gyerek szájából). 
 A századik kört rójuk felváltva a metszőollóval, satnya és befelé növő gallyak után kutatva.  Kémlelünk a telelőben és tervezzük a lepakolás menetrendjét és egyezkedünk a sógorral különféle bonyolult szívesség-és csereügyletekbe bonyolódva, amelynek fő tárgya a robikapa kölcsönzése meg tűzifahordás. A végén aztán nyögünk, hogy izomláz meg tavaszi fáradtság. 
 Közben az íriszek és tulipánok kipattannak a földből, egyszerre bordós, sárgás és zöldes színben.

Megzöldülnek a mohák a gyep közt és a járdarésben, kizöldül a fű, bezöldülnek a roggyant és csúnya, bebarnult smaragdtuják, amelyeknek így könnyebb megbocsátani. A kövirózsák színe is élet-telibb már.
Tombol a mogyorószerelem, a fiúk hónapok óta tartó és lassan lekonyuló-lelohadó udvarlására lassan piros bibenyújtással válaszolnak a termős barkák.















Az udvarlás eredményeképpen felcsillan a finom, ropogós házi mogyorós csoki elkészítésének nem is alaptalan reménye. 
 
A hóvirágok sokan vannak és szépen terjednek, az évelők eltakarított, száraz lombja alatt örömmel látjuk az erőteljes tőlevélrózsákat. Boldogok vagyunk az első ibolyalevelek láttán. Kapával a kezünkben ítéletet hozunk több száz áttelelt egynyári szarkaláb életéről, mint egy kényúr.

Figyeljük a rügyeket: a gyöngyvessző elfagyott, megbarnult levélkéi helyett százszor erőteljesebbek pattantak elő az elmúlt néhány enyhébb nap alatt. Blogírás közben a csukott ablakon át felváltva hallatszik be a kár-kár meg a nyitnikék...

5 megjegyzés :

  1. Jaj de jó nektek, irigykedem a sok kerti teendő miatt!
    Tegnap vettem észre, hogy nálam is kibújtak már a tulipánok, annyira örültem! itt a tavasz! :-)

    VálaszTörlés
  2. Ez a "kényúrság", amikor kapával a kezedben döntöd el, melyik növény maradhat meg, nekem is megfordult már a fejemben. Szinte fáj a szívem, amikor ritkítanom kell pl. a mákot.

    VálaszTörlés
  3. Milyen jó sok tulipánod lesz! Érdekes, én még sosem láttam hogy a mogyorónak ilyen piros "virágai" vannak.

    VálaszTörlés
  4. Szépen tavaszodtok! Nálunk Kaci Bogár még mindig eszi a vakondtúrás földjét, pedig már másfél éves lesz:( Előtte nem is merek kertészkedni, nehogy leutánozzon.

    Jó, hogy írod a mogyorót! Valaki ígért nekünk, ideje utánajárni a dolognak.

    VálaszTörlés
  5. Fú, ezt a tavaszt már nagyon megérdemeltük mind! Andi, olyan jó kint, úgy élvezem. Bea, ezek az Ági tulijai, nálam vannak óvodában. Meli, akkor a picijeink elég hasonló korúak. Andris füvezik, ha rajta nem kapjuk, eszegeti a füvet.

    VálaszTörlés