Régi gyümölcsfajtáink 3. Cseresznyék, meggyek

Nagyon kedvelt gyümölcs volt mindkettő, a meggy egészen ősi gyümölcsünk, de sok cseresznyefajtát már Lippai leírt a Posoni kertben. Vad változataik őshonosak nálunk, de a termesztettek sosem érték el azt az érdeklődést és eleganciát, mint az alma és a körte. Talán ezért könnyebb tájfajtákra bukkanni, főleg a meggynél a cigánymeggyek között.
Ha választunk, mindenkinek a májusi legkorábbi aprószemű cseresznyék, a ropogósok közül a Germersdorfi jut eszébe, meg a monília. Pedig kis utánajárással moníliára eléggé rezisztens, ízletes gyümölcsű fajtákat is ültethetünk. Meggynél pedig a pollenadók körüli frász, pedig ezt is ki lehet kerülni egy kis utánajárással.

Cseresznye

A cseresznye vad változatai őshonosak nálunk és a nemesítés irányvonala elkerülte a kastélykertes-redélylugasos úri módit. A 17. században már termesztésben voltak fekete, vörös, kétszínű és sárga fajták a Posoni kert tanúsága szerint. Sok régi, egyenesen középkori eredetű és újabb  fajtáról, valamint a cseresznyefa igényeiről olvashatunk a Biokultúra Egyesület összefoglalójában.  A Civil Génbank is ismertet hat fajtát: a Szomolyai rövidszárút, a Solymári politúrt, a Pomázi hosszúszárút, a Badacsonyi óriást, a Márki korait és a Gyöngyösi szívcseresznyét.

Fekete, fűszeres ízű az erdélyi eredetű Disznódi fűszeres cseresznye. Nevezetes a sárga színű Cserszegi mézes, amely a Balaton-felvidékhez kötődő tájfajta. Kétféle színű, sárgás-pirosas teljes érésében a Fertődi borostyán. A Buda környéki hegyekhez, Pomázhoz kötődik a Májusi korai, amely május második felében érik. Napjainkban is az egyik legpiacképesebb. Érdekes az  Ölyvedi fekete cseresznye története, amely szerint a 16. században Habsburg Miksa Verancsics Antal esztergomi érsektől levélben kért oltóágat ezen nevezetes nagyszemű fekete cseresznyéből kertje számára, levelében magyarul nevezve meg a községet.

Meggy

Már a neve is ősi szókincsünkhöz tartozik. Régi fajtái közül sokféle változatban maradtak fenn a sötétpiros-bordó, aprószemű, festőlevű  cigánymeggyek, a meggylevesek királyai. Közülük számos példányt lehet találni kivadult kertekben, a madarak elpotyogatják és magról is kikel. A halyag- vagy hólyagmeggy nem festő levű, savanykás. Bereczki Máté már a 19. század végén leírta a meggyek királyát, a Pándi meggyeket, amelyeknek népszerűsége máig töretlen, de a bő terméshez kell a közelben egy pollenadó, például egy Badacsonyi óriás cseresznyefa
A meggy egyébként kárpát-medencei örökség, nem kellően megbecsült hungarikum. Két legnépszerűbb exportfajtája az Érdi bőtermő és az Újfehértói fürtös, amely sok árudában elérhető. Utóbbiból különleges, eredetvédett pálinkát is készítenek. Hasonló a szerepe a Debreceni bőtermő meggyünknek is.

Újabb nemesítésű a moníliára rezisztens, aprószemű, de bőtermő Csengődi meggy, amely biotermesztésre is alkalmas lehet. További meggyfajtákról, például a korai Meteorról és a Pipacsmeggyről olvashatunk itt.

A nevezetes meggyek nemesítését jórészt Maliga Pál munkásságának köszönhetjük, megérdemli, hogy itt az írás végén megemlítsük a nevét. 
A sorozat további részei itt olvashatók:

Nosztalgikus bevezető

Almák, körték

Barackok, szilvák

Szamóca, málna, szeder, köszméte, josta

 Birs, naspolya, gesztenye 

Rezisztens szőlőfajták

Gyümölcsöskert hagyományos és modern nemesítésű, hazai gyümölcsfajtákkal