A Nagy Ágyalakítás

Lehet, hogy most nevetségessé válok, hogy egy év alatt jöttem rá... Andris fiam nem egy kimondott mormota, ha csak négy-ötször ébred egy éjjel, már jó éjszakánk volt. A felkelek-hozzá-és-visszateszem sosem működött, ha matracot ért a popója, azonnal felriadt. A sokszori felkelés (ki ne tudná, aki anya) kimerítő is volt. Már régóta vágytam egy "oldalkocsira", amit az ágyunk mellé lehet állítani, de külön megvásárolva bizony súlyos tízezrekbe került volna. 

Nemrég eljött az a pillanat, hogy  a kislegény megtanult az ágyra, kanapéra fel- és lemászni, ettől fogva egyáltalán nem volt hajlandó megmaradni a kiságyban, viszont a mellette lévő összecsukható fotelágyban vígan elaludt. A rácsos kiságy pedig olyan darab, ami igazán közel áll a szívemhez: hajdan az enyém volt, a tesóm is innen nőtt ki, tesóm Juditkája is, így természetes volt, hogy Andris is megkapja ezt az ugyancsak retrós, de felújított és masszív bútordarabot. 

Sajnáltam volna felvinni a padlásra a lomok közé, így a párommal kiötlöttük, hogy egy ágyból kettőt csinálunk: a kiságyból némi megerősítéssel és pótlábak felszerelésével oldalkocsit a mi hálónkba, a kiszerelt rácsot pedig felerősítjük a fotelágy oldalára.

Szerelés közben: 

Az "oldalkocsi" ilyen lett üresen és tele:

A gyerekszoba pedig most ilyen:

 

Az átalakítás nem került még ezer forintba sem: négy fém derékszög, 16 csavar és két kb. 25 centis fenyőlécdarab kellett hozzá. Mégy egy fehér, fenyőléccel szegett rongyszőnyeg falvédő hiányzik, meg egy kicsi tesó Andriskának :-)