2009. október 25., vasárnap

Október negyedik vasárnapja

A héten ízelítőt kaptunk a télből, megérkezett az első fagy is. Nem tudom, tesóm hol látta az előző bejegyzésben említett havas esőt, ezt én kétszáz méterre tőlük (ilyen messze lakik) nem tapaztaltam, de a kedd reggeli talajmenti fagyot, azt igen. Leányom nagy ovációval fogadta a rossz időt: "De jó, esni fog a hó, szánkóval megyünk oviba, és jön a Mikulás!" Szegényt egy kicsit le kellett hűtenem, de ez nekem is tanulságul szolgált: van, akit a ronda idő is örömmel tölt el! Mondjuk, az nem én vagyok :-). A rossz idő kapcsán lapítottunk is rendesen a házban, nehezen toltuk ki a képünket. Azért a kukoricakórót szecskává aprítottuk - gyújtósnak. Az a nénike, aki évek óta elvitte a kórónkat, idén itthagyta, nem kellett neki, nyakunkon maradtak a szárak. Némi töprengés után ezt a hsznosítási módot találtuk ki. Jól ki kell szárítani, és akkor megússzuk az annyira utált aprófa-hasogatást. Van tizennyolc kéve, lesz dögivel, csak bírjuk aprítani! Így legalább elfogy a kóró. A kukoricaleveleket meg majd a kertben elégetjük a többi gazmaradvánnyal együtt.
A fagy lecsipkedte a paprika leveleit, és a lágyabb szárú gazok is megfagytak. A cukkini is tönkrement, ezt speciel sajnálom, mert volt még rajta pár bébike,amit megettem volna, és a mostani langy időben prímán érhetett volna. Mindegy, keresünk helyette a kertben más falnivalót!
A nagyra nőtt bimbós keleket a szél kifektette, de rossz idő, fagy ide vagy oda, a hernyók nem bírtak "elhunyni" a töveken. Ilyen bundakabátban biztos nem is fáznak.

A sárgarépát és a céklát - biztos, ami biztos - felástuk. Szép termést szüreteltünk: bár tavasszal gyengécske lett a vetemény, de a trágya és a locsolás megtette a magáét. És a fajtát is sikerült eltalálni. Répából a Vörös óriás nevűt vetettük még tavasszal. Nem csalatkoztunk: jócskán találtunk méretes gyökereket a föld alatt. Ez igazán kitart majd az újig.A céklát kicsit későn vetettük, amiben a saját trehányságom is közrejátszott. A vetőmagos zacsikat mindig el kell dugdosnunk valahová, mert Nyunyit ez jobban csábítja, mint a Hello Kittys tetkós rágó, és mindig kihasogatja a tasakokat. A békesség kedvéért jobb, ha nem is látja a zacsikat, így mindig elrejtem azokat valahová. Megvettem először a céklamagot - eldugtam a leány elől- és eltűnt. Megvettem másodszor - ugyanígy jártam. Végül a harmadszorra vásárolt mag került - már egy kicsit későn - a földbe, de panaszta így sem lehet okunk: van gömbölyű és guriga alakú egyaránt, és jó nagyok. Ez is ellát majd minket, Hédiéket és a dédit egész télen át. (Megjegyzés: az eldugott négy tasak céklamagot a múlt héten találtam meg a gyógyszeres szekrényben, a kötszertárolásra használt doboz alatt. Találtam még szamócamagot a spejzban az egyik tavalyi lekvár mögé eldugva, és salátamagot az aszalógép alatt. Az őszi nagytakarításkor lehet, hogy találok még néhány ilyen tasakocskát. Még az a jó, hogy a legtöbb magnak egy-másfél év a szavatossági ideje...)

A piros, gömbölyű, harmadvetésű hónapos retkeket már rég kiettük. Kellemes volt ez az időzítés, mert a paprikákból már kezdtünk kifogyni, amikor a retek a színre lépett. Ízes falatka volt, csak túl kevés. Vetettem vele együtt jégcsapretket is. Szemre gyönyörű, szép, fehér retkek, egészséges zöld lomb... egészen addig, amíg meg nem kóstolod.... Nyelvfacsaróan csípős és még fás is, pocsék, gyomorforgató. Nem is próbálkozok vele többet. Vigasz, hogy a leveles kel szép és harsogós zöld, és a késői sali is fejesedik, pont most, amikor letermőben van tesóm másodvetésű salija, ami eddig ellátott minket is friss zöld levelekkel.

A kert egyébként igeny nyomasztó látványt nyújt, csak a petrezselyem, paszternák, feketegyökér, póré, retkek, kelek, brokkolik vannak bent, minden más feltépkedve, tarra kopasztva. A sárga sivárságot itt-ott tarkítja néhány zöld folt, meg a gazok kormos, fekete égetési helyei. Virágok se igen vannak, csak pár tő krizantém. A kanna és dália gumóit felástuk, a rózsát visszavagdostuk.

A héten a kóróaprítást be kell fejezni. Rendbe akarom hozni a sziklakertet még a tél beállta előtt. Most már lehet avart is takarítani ezerrel. Akarok még a héten csipkebogyót szedni a telken, szörpnek. És fejembe vettem, hogy mindenféle fűszernövényecetet, likőrt, olajat fogok előállítani, és karácsonyra osztogatni. Ehhez szívemből kérem főzős-sütős-gyümölcstermelős olvasóink segítségét, akik már bepróbálkoztak hasonlóval!

A héten ettünk a kertből lecsót, rántott zöld karfiolt (ocsmányságához és rossz terméséhez képest igen finom!), cukkinifőzeléket, hatalmas adag céklasalátát. Anyuci még be akart fenyíteni babbal, de szerencsére nem sikerült keresztülvinnie az akaratát... Zöld karfiolból lett leves a bab helyett. Az eltettből volt rakott zöldbab, és az eperlekvár is jól fogy. A meggybefőttekből is nyitottam fel tesóm névnapi sütijéhez...

Végül pár kép az épülő hídról... Ma reggel készítettem, olyan gyönyörű volt a pirkadat! Éppen kibújt a Nap a Mosoni-Duna felett


Nyugat felé tekintve ezt láthatjuk a hídról:Ez a kép a Halászi és Mosonmagyaróvár közti kis tónál készült:A vízen úszó madár egy búbos vöcsök, de a kép nem adja vissza olyan hűen a panorámát, mint amilyen a valóságban. Még ma én is fotózok egy sort... Ha jönnek az igazán hideg, télies napok, úgysem lesz kedvem kujtorogni. Gondolom ezzel ti is így vagytok... :-)
Nos, igen! Új kertes blog tűnt fel a láthatáron, mindenképpen érdemes a legalaposabb áttanulmányozásra!

6 megjegyzés:

  1. Mi csak egyszer tettünk el csipkelekvárt, idén márciusban, amikor már alaposan megpuhultak a bogyók a fagytól. Egy ismerősöm édesanyja tett el egyszer lekvárt így októberben és most márciusban nem értettem, hogy hogyhogy még a kemény bogyókból? Nem nehéz a virágmaradványt leszedni? És ha főzöd, ugyanúgy passzírozható az első buggyanás után?

    VálaszTörlés
  2. Gyűjtöm a babos recepteket anyukádnak, majd bemutatom őket alkalomadtán. Most egy babfasírtot találtam az egyik blogon. Tök jól hangzik, mert le kell darálni és jól befűszerezni, remélhetőleg nem veszi észre senki, hogy babból van. :-)

    VálaszTörlés
  3. Én szörpöt szeretnék, nem lekvárt. Elvileg azt egy recept szerint le kell darálni, és úgy jó. Vagy várjak,amíg jobban meg nem fagy? Pancser vagyok a témában¸; kedves Minyon, és mindnyájatok, akik már próbáltátok, lássatok el tanácsaitokkal, légyszi!
    Babfasírtot én is láttam, de ha már babra gyanakszok valahol, futva menekülök. Még babtorta recept is van öreganyánk szakácskönyvében, de akkor már inkább megeszem az összes alkotórészét magában, nyersen - persze a bab kivételével - mint hogy megsütve betáplálkozzam... :-)

    VálaszTörlés
  4. Kétszer is babafasírtot olvastam. Babfasírt? El tudom képzelni milyen gázkeveréket alkot az a sok fűszer és a bab együtt :)

    Én azon kevesek közül való vagyok, aki várja a lomb nélküli hideg napokat. Messze ellátni az erdőkben, fakereséshez ideális.

    Még egy-két hét és szedhető lesz a datolyaszilvám is (kaki szilva). Indul az idei aszalószezon! (és a friss gyümölcs is nagy kedvenc.)

    Ha valaki beszerzésen töri a fejét.
    Csak konténereset, és csak tavasszal vegyen. A szabadgyökerű nagyon nehezen ered, és a fiatal fa fagyérzékeny, jobb ha már egy nyarat a helyén tölt és erősödik.

    VálaszTörlés
  5. Ejnye Totoro, milyen a te fantáziád! Jól hangzik a kakiszilva-ültetés!

    VálaszTörlés