2010. május 9., vasárnap

Május második hete...

...meghozta a langyos esőt, ami csak úgy pezsegteti az életet a kertben. A kikelő növénysorok kellemes összképet nyújtanak. Azonban meg kell állapítanom, hogy a tavalyi évhez képest elmaradtunk időben. Tavaly ilyenkor már a bodzaszörp meg az eperérés volt terítéken, idén még épp csak nyomait látni a bodzavirágnak, és az eper is félig még bimbós.
A jó meleg meggyorsította a kelést. Néhány e heti újszülött - félig-meddig testvérek:
Sárgadinnye: Uborka:A nagy takarmánykukorica tábla veteményei is kelőben vanak, íme a kukorica: és a törökbab.(Az eső utáni megrepedező talaj itt is szépen, látványosan megmutatkozik ...)

Ez pedig a cékla:

Kis híján az összes paradicsompalántát kiültettem, eddig körülbelül 40 darabot. Közülük négy purcant ki: egyet Nyunyi taposott ki véletlenül, kettőt a szél tört ki, egyet meg – bevallom – én vágtam ki figyelmetlenségből… Szerencsére nem valami ritka fajta volt, hanem csak egy házilag szedett magból nevelt koktélparadicsom, de azért akkor is ciki. Különösen, hogy ezt a fajtát sose támadja a rothadás. Volt, hogy fitoftórás években csak koktélparadicsomból tettünk el üvegbe, ez a fajta adta egész télre a töltöttpaprikához-valót…
A zellerpalántáknak körülbelül a fele még a palántásedényben van, a kiültetettek azonban szépen megeredtek, tegnap kapáltam meg őket. Paprikából csak a túl nagynak talált palántákat ültettem ki: volt köztük Garai fehér, a kedvenc Fehérözön, és chili. A pár felhősebb-csapadékosabb nap ideális volt a palántázáshoz: a kis növények fentről megkapták az erőt adó lágy vizet. Sok-sok órájuk volt erőre kapni addig, amíg a szél és az erős nap el nem érte a talajt.
Vetni már nem sok mindent kellett. A héten átnéztük tesómmal a vetőmagkészleteinket. Gyorsan rám sózot még két tasak görögdinnyemagot, mondván, hogy utálja, és nincs is helye. Én meg kapva kaptam rajta. Adott egy csomag zergevirág-magot is, mondván, hogy ennek kineveléséhez nincs szerencsés keze, próbáljam meg én. Kezembe nyomott még sonkatök-magokat, illetve kilométerbabból is adott. Cserébe kapott paradicsomfákat, fekete paradicsomot, szappanfűpalántát, illetve adok még neki az indás ínfűből. A kabakosok magjainak elvetését meghagytam a jövő hétre. Ugyanis bevallom: kissé "kertmérgezést" és makacs derékfájást kaptam...
A kerítés alját megtisztogattam: ide – a jó kihasználás érdekében – kilométer-és Juliskabab kerül. Ide tervezem ültetni a meglévő öt paradicsomfát is a könnyű öntözhetőség, jó napfény és megfelelő talaj okán.
A csapadék átáztatta, de kellőleg meg is tömte a talajt, így folyamatos – de nem nehéz – munkát jelent a talaj feltörése. A mély szántás és a korai csillagkapázás meghozta az eredményt: könnyű ezt elvégezni. Ez egyfelől kell is, mert a gazok gombamód nőnek és szaporodnak. Érdekes, hogy egy-egy ágyásból – kapálás után – mintha felszökkennének a növények, olyan növekedési ugrásba fognak. A talajuk is javul ezzel, a talajban megmarad a víz, és a konkurencának is satu ezáltal.

A hagymakísérlet pillanatnyi állását is megmutatom: a magról vetett hagyma ebben a pillanatban így néz ki: A sonka-és lilahagyma ki se bújt, beragadt a földbe. Ehhez képest a palántázott lilahagyma így fest: A palántázott Makói bronz is hasonlóan fejlődik.
Ezek után azt hiszem nem is pepecselek többet magról való hagymaneveléssel. Persze a palántázás végeredménye majd csak augusztusban mutatkozik meg. (A tormásüveg senkit se tévesszen meg, nem tormát tartok benne az ágyásban, hanem gyökereztetőport, és éppen ez volt a kezem ügyében mércének!) Ez lesz a jó módszer a magkínzóan kemény föld áttörésére.
Megkezdtem a mák ritkítását, vagy inkább kitépkedését, mert nagyon sűrűn kelt. Mama szerint olyan hat-tíz centire kell megritkítani, hogy jól teremjen. Cuki az összeállítás, balról a ritkítatlan, középen a brutállat módon feltépett növények, jobb szélen a ritkítottak. Egy menetben nem is tudtam megoldani a ritkítást, olyan sűrűen kelt. Először a nyeszledékeket marokkal kitéptem, aztán a valamivel ritkásabb sor erősebb növényeiből állítottam be a tőszámot.
Tegnap délután szomorúan lettem figyelmes arra, hogy a dédelgetett fekete paradicsomjaimon két krumplibogár nemcsak zabál, de premier plánban nemi életet is él. Alaposabb vizsgálat után észrevettem, hogy a krumplin is van belőlük. Nem sokáig örültök magatoknak – gondoltam. Már tavaly tapogatóztam a kíméletes krumplibogárirtás témája körül, és mostanra az alábbi irtási módszerek körvonalazódnak:
- Inkvizíció: a lárvákat, bogarakat le kell forrázni vagy porrá égetni, földi maradványaikat bűzössé rohasztani és ezzel locsolni. Célravezető a bogarak, lárvák összeszedése is, de ez a módszer nekem túl időigényes és igen undoríró, pedig nem éppen a műkörmös sipákoló szőke cicababa kategóriába tartozom… A terület meg túl nagy is ehhez, valami egyszeri, kompakt, instant, tríinvan megoldásra vágyom, mint a modern kor túlpörgetett embere.
- Társítás babbal, hagymával. Sajnos az ágyást nem tudom már átbolygatni: az egyik oldalon tényleg bab van, az egyik csücsökben cukkini, a fajták elválasztói céklasorok és virágok, kétoldalt út van, a negyedik oldalon hagyma. A bab és a hagyma – mint két védőnövény – csak a szegélyeken van jelen. A korábban már tesóm által említett, Vetéstől a tálalásig című könyv is említi ezt a társítási módot, ültetési ábrát is csatolva: ültetéskor a vetőgumót körül kell duggatni hagymákkal. Hozzáfűzik azt is, hogy az így termő krumplik kicsik lesznek. Igaz, a krumpli és a hagyma nem túl jó szomszédok, de a bogár utálja.
- Irtás diólevéllel. Tizenegy diócsemeténk van, egyik sem idősebb három évesnél… Kopasszam le őket ezért?
- Erős szagú növényi ázalékok, pl. levendula –, menta - , hagymalé. Ezeknek a hígított változatával locsolok, talán segít megelőzni még, mert invázió még nincs. (Levendulalevet nemigen vetek be, sajnálom egyetlen bokromat, amelyet magról neveltem, és a télen eléggé megkínzott a fagy. Más egyéb növény bőven van erre a jeles célra. ) Kellően büdös menta-hagyma - csollányganyélevem van, elsőnek azt akarom bevetni.
- Ha nem tudom megállítani majd a fertőzést, és inváziószerűen megjelennek a lárvák, kénytelen leszek valamilyen vegyszert bevetni. Két olyan szert találtam, ami megfelelne a célomnak, és nem valami vadméreg: egyik a Nomolt 15SC, a másik a Novodor FC. Az egyik gyakorlatilag nem mérgező, a másik biokertészetekben is használható. Mivel a krumpli nem kicsi darab, és az időm is véges, vélhető, hogy erős támadás esetén ezekkel fogom rövidre zárni a dolgot. Kedvescimborához is fordultam tanácsért, aki - szokásához híven - szabatos választ adott, ami itt olvasható.
- Van még egy – két módszer, ami hasznos, így a baromfiakkal való föletetés – na ez alapban kilőve, mert akkor kopár sziken szikkadnának a tixarok, növények nélkül. Amikor az udvaron legelnek a drágák, akkor is mindent lecsipkednek.
Másik a fahamuszórás,amit a szomszéd bácsi évek óta művel, a permetszer árát megtakarítandó . Nemegyszer láttam, hogy térden csúszva még a levelek fonákát is beszórta– gyakorlatilag nulla eredménnyel. Azt elérte, hogy a krumplibogarai átvándoroltak hozzánk. Kár ezzel kezdeni.
Következő bánatom, hogy a szabad földbe vetett káposztafélék fejlődése valami hihetetlenül gyenge és vontatott. Nem bolhásak, de mintha beleragadtak volna a földbe. Bezzeg tesómnál! Hédi palántáit látva a még meglévő maradék karfiol-, bimbós kel-, brokkolimagokat elvetettem ládába, palántanevelési céllal, csak nem dolgozok velük hiába. Csütörtök óta – ekkor vetettem el őket – takarosan kicsíráztak.
Jövő héten még újraindítom az okraprojektet, ha sikerül magot vennem.
A jövő hét a kabakosok, babok vetésének befejezését, a palántázás (paradicsomfa, paprikák, zeller) befejezését hozza. És persze folyamatosan gyomlálhatok, kapálhatok, füvet nyírhatok, de ez már csekélység. A feszített tempójú kerti munkák elő periódusa lejárt úgy júniusig, most a tempó lassabb, nyugis. Közben már élvezhetjük az első terméseket: a retkeket, a spenótokat, az újhagymát, zöldfűszereket, apró salátafejeket. Csendes kerti idill: olyan jó kint!
Végül: olvasóink listáját tanulmányozva feltűnt, hogy közülük néhányat egyáltalán nem köszöntöttünk még Ezt pótlandó üdvözöljük Bartha Andreát (akinek blogja a Kerti élet), Bun Zsófiát, Maksa Editet, és Varga Polyák Lászlót. Örülünk, hogy Tücsök is mifelénk ciripelget. (Remélem senkit nem hagytam ki, ha igen, kérem az illetőt, ne haragudjon, senkit sem akarok kihagyni...) Üdv mindenkinek ezzel az évelő búzavirágcsokorral, ami éppen most nyitja szirmait tesóm előkertjében.

4 megjegyzés:

  1. Na végre, már azt hittem, nem lesz bejegyzés :)

    VálaszTörlés
  2. Kicsit lassan megy... Még egy van tartalékon... :-)

    VálaszTörlés
  3. A kabakosokat én is elvetettem, meg szétpalántáztam, ubim még nincs. Mivel nem szeretem, egy sor elég lesz. Milyen fajtát javasolsz?

    Tavaly a 3 paradicsomfa közül kapáltam ki az egyiket. Az ciki?

    Úgy hajtanak a paréjok, libatopok, szulákok meg aszatok, hogy ha most nem vigyázunk, elbúcsúzhatunk a veteménytől.

    A mákot mi is "eggyeljük" nemsokára. Szép, ahogy a levélszélek szögleteiben megülnek a harmatcseppek.

    Nem tudom, én azért nem akarok krumplit nevelni, mert odacsalják ezeket a csinos, csíkos legényeket a paradicsomra.

    Tényleg, a paradicsomokon a rézdrótos preparálásnak nem most van itt az ideje?

    VálaszTörlés
  4. Csakis Mohikán F1-et ültess, különben július elejére lerohad az összes uborkád. A preparálásra szerintem a bimbós állapot a legjobb, már kijelöltem azt a sort, ahol a műveletet végrehajtom.

    VálaszTörlés