2010. május 22., szombat

A tavasz búcsúztatói

A múlt hétvégi ítéletidő a mi kis szegletünket enyhébben érintette, mint az ország többi részét.Volt ugyan olyan 150 mm-nyi eső (tele a vízgyűjtő hordónk a palántázáshoz), vihar is volt rendesen, de a fák most nem dőltek semerre. A kert hétfőn még siralmasan nézett ki, aztán a növények valahogy rendezték soraikat. Az elhevert szárak felálltak, a levert virágok helyett újak nyíltak, és a hét közepén, a melegebb időben néhányuk úgy döntött, itt a jó idő, s szirmot is bontottak
Az ametisztjácintok már egy hajszálnyival túl vannak a legszebb, teljes nyílásukon. A nyílásidő végére a színük halványkékké válik, de a csíkos harangvirágocskák így is nagyon látványosak.
Tavaly ősszel vásároltam egy kis csomag (elvileg) télálló botanikai kardvirágot (Gladiolus byzantinus), amiről a hideg, kemény tél után már majdnem le is mondtam.Aztán április elején kibújtak az összetéveszthetetlen kard alakú levelek. Az első telet egy védett, napos kertzugban szerencsésen átvészelték a hagymák. Korábban virágzik, mint nagy testvérei, a termete is kecsesebb, törékenyebb, ugyanakkor erősebb. A viharos időt megdőlés nélkül vészelték át a bimbós szárak.
Teljes szépségükben pompáznak a haranglábak, ezt a fajtát valami olcsó, hipermarketben vásárolt magból neveltem fel. Most három  éves, a lombja félméteres bokrot alkot, a virágfürtök derékmagasságban nyílnak.


Szibériai íriszeimet Áginak és az ő kedves győri piaci virágárus bácsikájának köszönhetem. A tavaly kis üdítős pohárban érkezett tövek  mára jócskán megerősödtek, nyolc-tíz orsó alakú bimbó mutatkozik a szárakon.

Az orvosi zsálya is kivirágzott, a tavasszal szinte tövig visszametszett bokor teljesen megújult. Alatta a hullott magból sok kis magoncot láttam kelni, amelyeket majd át lehet ültetni a rózsatövek közé védőangyalnak és kontrasztos formájú kísérőnövénynek.

Még április végén hoztunk a Déditől gólyaorrokat, amelyek szépen megéledtek. A magas, nyári rózsaszín és ólomszürke lángvirágból csak dugványnak valót tudtam szedni, ők egy vödörbe tűzködve gyökeresednek,. Folyamatos megfigyelés alatt állnak a nedves időben erősen támadó házas és házatlan csigák miatt. 
A jól elázott komposzthalomra rádobtuk a friss fűnyírásból kikerült füvet, ez a melegen bomló kupac mostanában a macskánk sziesztázóhelye. Az ereszünk alatt tanyát vert egy rozsdafarkúpár. Nagyon okos kis madarak, megtalálták azt a helyet, ahová sem a szél nem fújhat be, sem az esőverés nem fenyegeti a fiókákat. Egy a baj, hogy ez a hely pont a teraszajtó felett van, úgyhogy sok szerencsével kecsegteti a kilépőt - no de feltalálták már a fecskepelenkát.
A paradicsompalántáim, amelyeket még nem ültettem ki, elég nyamvadtak és betegesek lettek a hűvös időben, úgyhogy egy ismerős árustól vásároltam néhány friss palántát valami folyton növő, nagyszemű befőzőparadicsomból. Egy félreeső zugba azért a nyamvadékokat is elültetem, hátha erőre kapnak. 
Továbbra is fürgén nő a gaz, a héten, amikor a talaj kicsit megszikkad, következhet egy kis lazító kapálás. Jövő szerdára még jósolnak egy hidegbetörést, de aztán minden előrejelzés húsz fok feletti hőmérsékleteket jelez - legyen igazuk!

4 megjegyzés:

  1. A szibériai írisz virágzását nagyon-nagyon vártam, amíg nyílik, biztos minden nap megyek gyönyörködni. Ugyanezzel a kékkel egy időben én fehér íriszt vettem, az is most fog először nyílni, talán már holnap!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép az Írisz...ilyen szép színt még nem is láttam élőben.. :) Nekem miután elnyílott a kék, érdekes világos rózsaszínek nyíltak, de olyan kitartóan virágoznak és már van aki két hete vázában díszeleg a konyhában mégsem kókad (nem szeretek levágni virágot de néha egy egy csokor csak bemászik a konyhaasztalra )

    Nálam az uborkák megálltak a fejlődésben :( pedig nem szeretnék palántát venni...nagyon kellene a napfény már Tücsökfalva fölé...

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom, milyen lehet a fecskepelenka, de Kisnánán, ahová gyakran járunk kikapcsolódni (és megyünk 2 hét múlva - Hurrá!), szóval ott a fecskefészek alá szögeltek vagy csavaroztak egy kemény papírlapot, mintegy "tálcaként", így soha nem kapunk szerencsecsomagot a nyakunkba.

    VálaszTörlés
  4. Pontosan ez a fecskepelenka. És sajnos sok hülye ember van, aki azzal az energiával, amivel fecskepelenkát gyárthatna, inkább bottal veri le a fecskefészket a háza faláról, fiókástól, vagy mindenféle zörgő undormányt aggat az eresz alá, hogy elhajtsa a kismadarakat. Ez szebb, jobb? Még jó, hogy azért számtalan helyen látni az ellenpéldát is, és szeretettel fogadják az önkéntes, csicserő szúnyogirtókat!

    VálaszTörlés