Hát nem úsztam meg!

Bizony, nem kegyelmezett a természet a paradicsomjaimnak! A paradicsomágyás külseje nem igazán megnyerő…
A leveleken, szárakon feltűntek a jól ismert feketés-barnás foltok,

a terméseken meg azok az olajosbarna horpadások.
Hát ezek szerint a rézhuzal önmagában a paradicsomvész ellen nem segít, vagy én bénáztam el? A drótozatlan paradicsom éppen olyan beteg, mint a drótos. Árnyalja a képet, hogy a paradicsom három ágyásban van: húsz tő a kert elejében, tíz középen, a többi a kert hátulja felé. Utóbbiak között egyetlen beteg növényt találtam.
Így permeteznem kellett. Sokat kellett várnom a megfelelő időre, mert záporos napok jártak. A permetlékeverék állt 2, 5 %-os Championból, hozzáadva némi Nonit, meg nyomelemes lombtrágya. Tavaly ugyanis azt tapasztaltam, hogy a paradicsomtövek fertőzés utáni újbóli megerősödésénél igen sokat segített a táp. A permetezéshez most hozzákészültem, nem úgy, mint tavaly, hogy lesz ami lesz alapon odaspricceltem. Mindent eltüntettem, ami nem oda való: beteg leveleket, terméseket (ezek mentek az égetőhelyre). Kiszedtem az összes gazt, körbekapáltam a placcot, hogy lehessen mozogni, végül a karózás kötéseit is megemeltem, hogy a termések ne feküdjenek a földön. Így úsztattam meg jól a növényeket a rezes lében. Úgy néztem ma reggel, hogy a fertőzés terjedése megállt.

Ettől függetlenül még nem hagyok fel a rézdrótozással. Lisztharmatot ugyanis nem láttam a növényeken, pedig az korábban nemegyszer előfordult. Jövőre radikális vetésforgózást is tervezek: a paradicsomok az 1200 m2 egészen más sarkába kerülnek majd, ahol a talaj nem fertőzött. Szerintem ugyanis az is terjeszthette a fertőzést, hogy az egyik paradicsomágyás egy része a tavalyi, fertőzött helyén van.

Összegezve: a paradicsomon extra termés mutatkozott, a fitoftóra megjelent, de a tavaly-tavalyelőtthöz képest fele annyit permeteztem. Tavaly ilyenkor már a 3. adagnál tartottam. A beszúrt drótok pedig nagyon picik voltak, és szerintem több tőben nyom nélkül felszívódhattak, mert helyüket sem találtam. Azonban permetezni muszáj, idén még egy deci paradicsomlevet és egy üveg ketchupöt se tettem el! És mivelhogy a sárga paradicsomjaim csodabően teremnek, citromsárga ketchupöt is akarok csinálni. Nem engedhetem, hogy tönkremenjenek.
A rézdrótozás azonban más okból sem leírható. Mohikán ubit vetettem, két turnusban, hogy a nyár hosszán el legyünk látva ropogtatnivalóval, és télire is bőven jusson. A Mohikánnak pedig legalább részben ki kellene bírnia a peronoszpóra betegséget, de sárgulni kezdett. És nemcsak nálunk, hanem a szomszédban is. Ott permeteztek ( hogy mivel, nem tudom), mégis meglehetősen lerohadt. A betegség nálunk is egyre több levelet tönkretett, de permetezni nem tudtam, mert folyton esett, és az uborkát nem hálón, hanem mulcsos földön neveltem. Végül a drótszúrás mellett döntöttem. A peronoszpóra pedig lényegesen gyengülni kezdett, sőt megállt.

Éles a kontraszt a szomszédság lerohadt Mohikánjai és a sajátjaim közt. Az uborka minőségén pedig sokat javított a megemelés, háló helyett. Az emelőhuzal támjaként termő takarmánykukorica-sor szolgál, ezt egy másik kertben figyeltem ki. A drót a sárgadinnyén is segített: rajta is megjelent a betegség. Peronoszpóra-rezisztens sárgadinnyemag meg elvileg nincs, mint az uborkánál. A sárguló levélfoltok megjelenésekor beszúrtam a drótot, a dinnye egészséges maradt! Egyértelmű tapasztalatokat, azt hiszem, csak a jövő év ad majd, amikor újraindítom a kísérletet. Valamiféle távlatot azonban nyitott ez a technika: kígyóuborkát akarok nevelni permetezés nélkül, illetve finomabb uborkákat, mint a Mohikán, mert ez eléggé tüskés. És akkor a dinnyékről még nem is beszéltünk! Itt a huzal - talán kimondhatom - úgy tűnik, használt.
Szóval nem tudok egyértelműen állást foglalni a drót hasznos vagy haszontalan mivoltáról egy termésszezonban!