A hagymák birodalma - 2. rész

Most a gyengébb/ritkább - nem a közönséges - hagymaféléket veszem sorra, amikkel kapcsolatban már van némi tapasztalatom.

Elsőként egyik kedvencem: a póréhagyma. (Kép nincs, elfelejtettem lefotózni, pedig igazán szépen fejlődnek...) Pórét eleinte magról vetettem, és álmélkodtam, hogy milyen silány, nem olyan, mint a szakkönyvek képein. Aztán Hédi agyából kipattant az isteni szikra: ez is azért olyan gyönguska, mert a hagymanövény minden ereje elmegy a kikelésre, utána meg nem bírja összeszedni magát szegényke. Ezért egy évre rá palántát neveltem, és kiültettük. Enyhén szólva szkeptikus voltam:-hagymát palántázni? Ki hallott már ilyet? Azonban a palánták már júniusban nagyobbak voltak, mint az előző év októberében. Azóta minden év februárjában kerti földdel töltök meg egy palántázóedényt, elvetem a magokat, s 3 hét múlva a satnyának tűnő magoncokat kis pamatokban a szabad ég alá kiültetem. Újabb 2 hét kell neki, napi szintű öntözéssel, hogy helyrejöjjön. Ezidőtájt úgy festenek a kis növények, mint valami döglődő fűszálak. A víztől gyorsan erőre kapnak, utána meg már csak gyomlálni kell - és ősszel leszüretelni a nagy termést, ami olyan, mint a hipermarketek zöldségespolcain megtalálható, nagy gyönyörű hagymák... Ez elég nagyképűen hangzik, de a póré az a termény, ami mindig sikerül. Kiskorában kényes, de annál hálásabb később. Lehet, hogy sonkahagymát és fehér hagymát is lehetne palántázással nevelni? mi a véleményed, Tesó?

Ezek Hédi kedves virágai a törpe flox és a téli viola közt:

Ki gondolná, hogy ez a snidling? Ez a szabadföldi, nyári kiadása, Ezért sokan a virágágyásba telepítik. Azt tartják, távol tartja a levéltetveket. Tesóm ezeket a giga-töveket dédimamától kapta. Magjait csak el kell vetni - eldönthető, hogy a földbe, vagy palántázva. Szabad földben gyérebben nő, palántázva szebben, de pepcselősebb. Utána évekig helyben maradhat, kínálja zöld leveleit, virágával díszít, utána beérő magjaival újraveti magát. Kisleányom rendszeresen eszi - ételben, de magában is - a snidling lila, hagymaillatú virágját.

Ami még említendő: amikor kicsik voltunk, mama húgánál nőtt egy különös hagymaféle, aminek a sarjai a virágzata tetején fejlődtek! Azóta se láttam ezt a fajtát, nem is tudom, mi. A külföldön kedvelt salottahagymával sose próbálkoztam.

Vannak még a díszhagymafélék. Virágárusnál látni néha a díszhagyma nagy, lila gömböceit. Hédinek van pár töve, most ilyen viccesen néz ki:

Ez a bimbója, mint egy görögkeleti templomé...

Egyszer ültettem sárga díszhagymát is a sziklakertbe, de ki se hajtott, ehhez talán Hédi tudna érdemlegeset hozzászólni, miért.

Ez az én "hagymabirodalmam", ha új lakó érkezik belé, arról mindenképp tudni fogtok!