Kerti és természetjáró kalandok

Szegfűk dicsérete

4 megjegyzés
A virágboltokban egyre inkább divatjamúlttá válik a szegfű, legalábbis az a szabvány, nagyfejű fajta, ami politikai jelképisége miatt némi kellemetlen mellékbűzt szedett össze akaratlanul. Most már leginkább csak sírok díszítésére vásárolják. Nos, sajnos olyan vagyok, hogy ami kimegy a divatból, abban a pillanatban szépnek kezdem látni. Így gondolok a szegfűfélékre is, tekintve, hogy egy meglehetősen gazdag és változatos dísznövénycsoport. A saját szegfűimet mind vagy ismerőstől kaptam, vagy magról neveltem.
Minden szegfűfajta kis barna vagy fekete, háromszögletű magból bújik ki, s kezdetben elég gyámoltalan, úgyhogy cserépbe vetést és a 10 cm nagyság eléréséig némi gondoskodást igényel. Szabadföldbe vetve nem is nagyon kel ki. Általában ládába szoktam a szegfűmagokat elvetni, hogy ritkásan helyezkedhessenek el a magok, bőséges helyük legyen a begyökeresedéshez, ne kelljen a kis palántanövényeket bolygatni. Ennek ellenére előfordult, hogy az elvetett mag egyáltalán nem óhajtott kibújni. Különösen a színek szerint szelektált Chabaud-szegfűknél, a színkeverékek életerősebbek. A kiültetett növények általában viszont jól megerednek, bár eleinte némi locsolást elvárnak. A magvetésen kívül a legtöbb fajta dugványozással is szaporítható. Aki valahol szegfűmagokat talál, arra biztatnám, vásároljon belőle, próbálkozzon a neveléssel, egyedi növényeket nyer fáradozása jutalmaként. Nem is beszélve a pompás illatról...
Egy buktató azért lehet, a fajták vízigénye. Vannak olyan szegfűk, amelyek tipikusan a nedves rétek növényei, ezek több vizet igényelnek, míg a legtöbb fajta inkább szárazságtűrő, sőt kedvelő. A másik nehézség az, hogy bár általában évelők, (a törökszegfű mondjuk kétnyári, és van egy csomó egynyári fajta is,) azért nem túl hosszú életűek, és 3-4 évente érdemes újat szaporítani, mert megcsúnyulnak vagy kipusztulnak.

Buglyos szegfű néven vetettem magról ezt a szegfűt, Ági pedig tollas szegfűként vette palánta formájában. Fogalmam sincs, micsoda. De nem baj, a káosz még fokozódni fog...


Chabaud-szegfű
Ennek a szegűnek a felturbózott változata a jól ismert virágbolti szegfű. Néhány éve a közeli Lipóton termálvízzel fűtött üvegházakban, fóliasátrakban nagy mennyiségben nevelték, hajtatták, ma a virágboltosok szerint Hollandiából hűtőkamionban hozzák. Az a vicces, hogy a mi éghajlatunkon szabadföldben simán megél. Kisebb fejeket hoz, mint a szabványtermék, de dúsan és szépen virágzik. Nálam az ágyásszegélyek kb. fele Chabaud, a másik fele pedig mezei szegfű. Igaz kissé magasra nőttek a várakozásokhoz képest.
Mezei szegfű:
Egyszerű virágú, de kedvesen, kokárdaszerűen mintázott szegfűfajta, többféle árnyalatban. Cserépbe, ládába vetve biztosan kikel, élőhelyben nem válogatós, megbízhatóan virágzik, vágott virágként is kecses, tartós. Szerintem méltatlanul kevés helyen látható szegfűfajta, pedig problémátlan növény. Azért használom az ágyásszegélybe, mert a hosszú virágzási idő elmúltával ezüstszürkés lombja télen-nyáron díszít. Aki ilyen magot talál, csapjon le rá, megéri.
Pünkösdi szegfű vagy paraszt szegfű
Ez az a pont, ahol a szegfű-téma zavarossá kezd válni, sokféle a változat színekben, rózsaszínek, pirosak és fehérek, sőt sárgák is vannak, sokféle a forma, a párnástól a bokrosig, sokféle a név, úgyhogy nehéz két egyformát találni. Egy biztos, szeretik a napos helyet, jól érzik magukat a sziklakertben is.
Két egyforma árnyalatú fajtám van, amik a méretükben, növekedési formájukban különböznek. A magasabb fajta erősen hasonlít a Chabaud-okhoz, de sokkal kecsesebb.
A másik kevésbé telt virágú, párnás növekedésű, szálkás levelű.
Szintén mindkettő ezüstős, télen is pompázó lombú.

Szakállas vagy török szegfű:
Kétnyári, nemsokára cserépbe vethető. A legjobb esetben is három évet él. Viszont kiváló meglepetésvirág, sosem az a szín kel ki a zacskóból, amilyen a szép, színes képen látható. Sok helyen látni, sok embervesződik vele szívesen. Virágkötészetben állítólag feljövőben van.

Szurokszegfű - ha jól emlékszem, egynyári. Nálunk egy év után eltűnt.

Természetben: magyar szegfű Erdélyből, a Kissomlyóról
Buglyos, tollas meg szakállas... Ági azt mondta, hippi társaság, virággyerekek. Peace, love, happiness. Make love, not war. Ideológia, bla-bla-bla...

4 megjegyzés :

  1. Tetszik ez a társaság! Idén tavasszal sokáig kerestünk tesóm erkélyére olyan szekfűt, ami illatos (az illatos petúnia mindig megtetvesedik nála, míg nálam soha). Találtunk is pesze a virágosnál 900 Ft-ért palántát, de azt azért mégsem... Aztán egy kertészetben ajánlottak egy kis satnyát, talán pont törökszekfű volt a neve, nem tudom, de azonnal megvettem, mert azt mondták, illatozik. Most tesómnál vannak, és tényleg illatoznak, viszont nem fejlődnek elég gyorsan. Reménykedem benne, hogy megerősödnek és fantasztikus illatukkal örömet okoznak majd tesómnak.
    Hédi, szerinted minden szekfű illatos?

    VálaszTörlés
  2. Tényleg: szegfű, vagy szekfű???? :-) Lehet, hogy rosszul írtam?

    VálaszTörlés
  3. Biztos, hogy nem, az egyik könyvben az alpesi szegfűk között egy csomó fajtánál kiemelték, hogy nincs illata.
    A helyes írásmód: szegfű.
    http://www.magyarhelyesiras.hu/-n ellenőriztem.

    VálaszTörlés
  4. Köszi Hédi, én is ellenőrizhettem volna. Egyszerűbb volt megkérdezni. :-)

    VálaszTörlés