Ma nagyon kedves meglepetés ért, amikor leültem a géphez. Andi, kedvenc blogunk egyik szerkesztője megajándékozott minket egy díjjal. Hálásan köszönjük mindennapos figyelmét és kommentjeit, biztatását. Nagyon sokat jelent nekünk. Mindketten örültünk az Andi által küldött szakácssipkának. Virtuális tűző nyári napokon nem fog majd a fejünk a kapálgatás közben pörkölődni, a sapi árnyékot tart... :-)
Hosszasan töprengtünk, kinek küldjük tovább a sapit. A teljes Közös Konyha(kert) kollektívája mindenképpen megérdemel még egy sapkát! Én, a bénázó szakács (Ági) nagyon sokat tudtam tanulni a receptekből! Első az egyenlők közt természetesen leghűségesebb olvasónk, Andi.
Igazából gasztroblogokat viszonylag ritkán olvasunk, úgyhogy a mi további választottaink is elég sokszínűek.
Mazsollának is gratulálunk, szeretjük a fotóit, további gépkattogtatásra biztatjuk. A második sapit neki küldjük szeretettel.
Úgy gondoltuk, Dulmina - az aszalás szakértője - mindenképpen megérdemli az elismerést. Ági rengeteg aszalási tippet lesett el tőle. A harmadik sapi az övé.
Aztán mivel szakácssapkában gyöngyöt fűzni is lehet, Hajnalnak, másik kedves olvasónknak is küldünk egy virtuálisat, és nagyon szorítunk neki...
Kedvenc témánk a növényvilág, és találtunk egy ehhez kapcsolódó fantasztikus blogot, Rita botanika blogját. Különleges növények különleges helyekről, különlegesen nagy szakértelemmel. Neki ajánljuk a negyedik szakácssapit. Hát eléggé elkalandoztunk a témától, azt hiszem. Bár Rita által bemutatott növények közül azért meg lehet enni az erdei szamócát, úgyhogy valahol gasztro is.
Tehát köszönjük. Mindenkinek további kellemesen hasznos blogírást kíván: Ági, Hédi
Hosszasan töprengtünk, kinek küldjük tovább a sapit. A teljes Közös Konyha(kert) kollektívája mindenképpen megérdemel még egy sapkát! Én, a bénázó szakács (Ági) nagyon sokat tudtam tanulni a receptekből! Első az egyenlők közt természetesen leghűségesebb olvasónk, Andi.
Igazából gasztroblogokat viszonylag ritkán olvasunk, úgyhogy a mi további választottaink is elég sokszínűek.
Mazsollának is gratulálunk, szeretjük a fotóit, további gépkattogtatásra biztatjuk. A második sapit neki küldjük szeretettel.
Úgy gondoltuk, Dulmina - az aszalás szakértője - mindenképpen megérdemli az elismerést. Ági rengeteg aszalási tippet lesett el tőle. A harmadik sapi az övé.
Aztán mivel szakácssapkában gyöngyöt fűzni is lehet, Hajnalnak, másik kedves olvasónknak is küldünk egy virtuálisat, és nagyon szorítunk neki...
Kedvenc témánk a növényvilág, és találtunk egy ehhez kapcsolódó fantasztikus blogot, Rita botanika blogját. Különleges növények különleges helyekről, különlegesen nagy szakértelemmel. Neki ajánljuk a negyedik szakácssapit. Hát eléggé elkalandoztunk a témától, azt hiszem. Bár Rita által bemutatott növények közül azért meg lehet enni az erdei szamócát, úgyhogy valahol gasztro is.
Tehát köszönjük. Mindenkinek további kellemesen hasznos blogírást kíván: Ági, Hédi
Ez ám a meglepetés! Köszönöm szépen!
VálaszTörlésIgazán jó néha nem csak gasztroblogot olvasni :)
Köszönöm, Ági, Hédi, tündérek vagytok! :-)
VálaszTörlésNem tudhatjátok, de Mazsi fotós blogja nem Mazsolino, hanem Mazsolla blogja, de érthető, hogy ez nem teljesen tiszta, mert ismeretségi körömben két Mazsi is van, egyik Bea testvére (Mazsollino), másik pedig tesóm lánya (Mazsolla, a fotós). A helyetekben én is bele lennék zavarodva a sok Mazsiba, de azért kérlek, majd javítsátok Mazsolinót Mazsollára, köszönöm! :-) :-)
Hát, Andi, most szégyellem magam, én erre az összefüggésre magamtól nem jöttem rá. Javítom és köszi.
VálaszTörlésKöszönjük, Andi! Pont múltkor töprengtünk Hédivel, hogy a sok Mazsi közül melyik másik... Végre tudjuk, köszönjük!
VálaszTörlésjúúújúúúúj!! köszönöm szépen!!!! nagyon aranyosak vagytok! menőőő:) egyébként Mazsolino egy l-lel írja a nevét, én meg kettővel(mert tesóm így szokott szólítani, ha akar valamit- mazsollllllaaaaaaaaaaa :D) híres lettem!:D
VálaszTörlésHédi, ne szégyelld magad, annyira bonyolult ennyi nevet "ismerni", mikor nem ismered hozzá az arcokat!
VálaszTörlésAzt hiszem, tettek fel fotót, igyekszem memorizálni.
VálaszTörlésA tanítónéniknek ez nem okoz gondot! :-) az én arcmemóriámról inkább ne is beszéljünk! A kisvakondot felismerem. Talán mert még gyerekkoromban megjegyeztem az arcát! :-)
VálaszTörlésJobb is, hogy nem tettem ki a pofalemezemet a blogra, lehet, hogy annak láttán ide sem mert volna jönni senki...:-)
VálaszTörlésDehooogy! :-)
VálaszTörlés