Kerti és természetjáró kalandok

Május első vasárnapján...

2 megjegyzés
Igazán elkezdhettünk szüretelni! Első, tényleg bőven szedhető terményeink szinte kínálják magukat. Esszük is, a nap minden szakában.
A kert szépen zöldül - a veteményektől is, de a gaztól is. Egy csomó zöldség kikelt azok közül amiket reménytelennek ítéltem: a lollo rosso, a petrezselyem, sőt a csombor is! Persze nem valami dúsan. A feketegyökér nem tudom, hogy kikelt-e, a csíranövényével nem vagyok közelebbi ismeretségben még. A teljes ágyásban két szál fűszerű valamiről gondolom, hogy ez a hajtása. De a jövő héten lehet, hogy kiderül, hogy csak gaz. Ha nem sikerül, jönnek a helyére a brokkolipalánták.
Veteményezni már nincs hely, a maradék helyek palántáknak vannak fenntartva.

Palántázóasztali idill: kisásó, kertészkesztyű, gyökereztetőpor, tápoldat, locsolókanna és a növendék palánták. Szegényeket kimustrált fagyistégelyekbe ültettem, gondolván, elég lesz az az erősen komposztos kerti föld, ami a többkilós tégelyekben van. Három hete azonban mindnyájan sárgulni kezdtek. Sajnálkoztam, aztán bevillant: lehet, hogy máris leélték a földjüket? Hiszen nagyon sűrűn keltek. Előkerült a kis zöld üveges nyomelemes tápoldat; két hét alatt másfélszeresükre nőttek az immár haragoszöld palánták.

Szomszéd néni két éve megkérdezte, miért nem tűzdelem ki műanyag pohárkákba a kis növényeket szálanként. Abban az évben meg is csináltam - a palánták fele elkapta a palántadőlés nevű betegséget, és a viruló növénykék fele egy héten belül odalett. Már palántakorban gombaölő szerrel, talajfertőtlenítővel indítsak? Ráadásul a kipikírozott paprika, paradicsom kiszoktatása a szabad élethez igen macerás volt: reggel, este hurcoltam a lakásból ki és vissza a hatalmas, súlyos dobozokba rakott palántáspoharakat. Tisztára felesleges munka volt. Tavaly a fagyisdobozokból ültettünk ki mindent a szabad földbe, ugyanolyan jó volt a tűzdeletlen növények fejlődése, mint a poharasoké. Sokféle fajtát neveltem. A paprika, paradicsom a mi kertünkben eléggé betegesek. A fajták a különféle kártevőkre nem egyformán fogékonyak. Ha mindenből csak egyféle volna, egy levéltetű-invázió, vagy egy rothadás az egész termést pár nap alatt úgy, ahogy van, tönkretenné. Ha többféle fajta van, különféle tenyészidőszakokkal, akkor valamelyik biztosan teremni fog. Ezért is nevelem magam a palántákat: így nem kényesek, mint a melegháziak, mert kerti földben kaptak nomád nevelést. Anyagi megfontolások is közrejátszanak: egy tasak mag 50 Ft, amiből van 20 palánta, egy paradicsompalánta - ha készen veszed - egy százas.

Hédi adott paradicsompalikat, ígért sárgadinnyét. A zellert már kiültettem a kikeletlen lilahagyma helyére, mert úgy láttam, hogy ártalmára van a "dobozos állapot". Hogy a nagykertben hogy néz ki, az meg se merem mutatni. Mint egy szenesedő, rosszindulatú csokitortalap :-)

Hogy lássunk szépet is: gigantikus virágcsokrokat kaptam a díszcserjéktől Anyák napjára!


2 megjegyzés :

  1. Finom a retked, de azt, ami a lábujjaid körmén nő, lécci sikáld le kefével! Azt nem szeressem.

    VálaszTörlés
  2. Nem is kínáltam neked, hogy megedd! Vagy adjak azt is a vacsisalihoz?

    VálaszTörlés