Köznapi gyönyörűség

Ma nincs kedvem magasröptű témákhoz, sem zöldségekhez. Csak egy virágról fogok írni: egyik kedvenc egynyárimról. Ez a Zinnia elegans,más néven vasrózsa, rézvirág, legényfogó, legényrózsa, papsapka, de Erdélyországban, ahogy Maresz írja, török kontynak is nevezik, ami szerintem nagyon szemléletes... A nevek serege jelzi, hogy sok tájon nőtt az emberek szívéhez ez az egyszerű virág, ami mindenhol szeret, dacol a kellemetlen körülményekkel, és csalódást nem okozva dúsan nyílik ott is, ahol más, hercegnőinek nevezett virágok már rég kipusztulnak. Nem kecses, légies, de robusztus és elnyűhetetlen; vidéki kertek igazi gyöngyszeme. Nem is emlékszem olyan évre, hogy ne ültettünk volna.

Áprilisban szaporítjuk magról. A magot nem boltban vesszük, hanem házilag szedjük, minden ősszel egy hatalmas dobozzal. A vetés előtt a szedett mag házait kicsit szétmorzsoljuk, majd kis árkocskába jó vastagon elszórjuk. A nagykönyv szerint a mag az egyik legjobb kelő, de én ezt annyira nem figyeltem meg, ezért kell a nagy elvetett magmennyiség. Hamar kel, a kicsik ápolást, vagyis vizet és gazolást igényelnek, egészen az első, gömb alakú bimbók megszületéséig. Utána csak ontják a virágaikat, amit szedünk és szedünk.

Hihetetlenül szívós, a legmostohább helyre való vetést is túléli. Emlékszem, Hédiék amikor beköltöztek, a költözést követő tavaszon gyorsan akart egy kis virágoskertet, hogy valami lakott formája legyen a ház elejének is. Legényfogót ültettünk, már virágzó, mégis szabad gyökerű, általam nevelt palántákat a kőkemény, alig ásható agyagba. Más virág két napon belül kipusztult volna ettől a durva bánásmódtól, de a legényfogó a fagyokig díszlett. Tesóm meg bezsebelte a dicséreteket: hogy még alig költözött be, máris ilyen szép kertje van elöl...

Vázában is jól mutat. Mivel azonban évek óta háziszedett magból vetjük, valahogy az összes virág csak a rózsaszín különféle árnyalataiban pompázik. Egy-egy sárga, fehér, néhány piros és narancs van csak köztük. Idén ők V.I.P. kezelést kapnak annyiban, hogy vágott virágot nem, csak magot szedek róluk, amit külön teszek, hátha jövőre több tarka lesz belőlük. Hasonlóan jártam a dupla virágúakkal is: csak egy-egy van. Őket is kímélem, hogy dús magot hozzanak.

A kereskedelemben kapható cirmos, illetve törpe termetű változata is. A törpe fajta szerintem nagyon édes. Tavalyelőtt ez díszítette a munkahelyemet is. Ősszel jócskán szedtem magot róla, de a következő éven belőlük is csupa magas, rózsaszín virág fejlődött ki. De sebaj, így is pompásak voltak. Gyanítom, a csíkos-cirmos szirmúról szedett maggal is hasonlóan járnék.

A virágok, bár nem erős illatúak, vonzzák a pillangókat. Az ágyás körül legalább annyi lepke szálldos, mint egy nagy nyáriorgona-bokor körül. Volt az elmúlt hetekben olyan nap, amikor legakább ötször mentem az ágyáshoz, hogy gyönyörködjek benne. Bogáncslepkék, káposzta-és répalepkék, nappali pávaszemek, atalanták, meg egy titokzatos sárga, aki a bolondját járatta velem, amikor le akartam fényképezni. És a szenderek is sűrűn jöttek látogatóba, a méhekről és cimboráikról nem is beszélve.

A nagy virágzásnak a fagyok hamar véget vetnek, de ilyenkor még vár ránk a magszedés. Szinte az összes beérett magot egy hatalmas papírdobozba gyűjtjük össze, ami fagymentes helyen áttelel, közben jól ki is szárad. Érdekes, tavaly a második szomszéd néninek bőven adtunk magot. Ő a magházakból azonnal kimorzsolta, kirostálta - és a következő tavaszon az agyonkezelt magból alig kelt ki valami. Mi meg a lusta kertész módján kezeletlenül letett magból vetettünk. Olyan szépen kelt, hogy a szomszéd nénit is dúsan el tudtuk látni vigaszként palántákkal, ha már nem sikerült neki a vetés.... A legényrózsa nem önelvető, de hát ez nem olyan, mint valami instant gyönyörűség, amiért a kisujjunkat se kell mozdítani. Szépségéért, egész nyáron pompázó virágaiért évente újra kell ültetni, de igazából munka nélkül nincs eredmény! És ez szinte mindenre igaz a kertben.