Szeptember harmadik vasárnapján...

... az időjárás szinte meghazudtolja az őszt, nyári meleg van! De a hűvös, hosszabb éjszakák már végérvényesen az idei nyár végét jelzik. Ez az igazi termésérlelő idő. Jó, hogy még nincs az a gusztustalan, nyálkás őszi időjárás az állandó köddel, a csípős reggelekkel, a nyálkásan csúszós falevelekkel, a halászi búcsúkor lehulló első hóval.

A héten nemigen "villantottam" a kertben, csak szedegettük a termést, főleg a babot, kifejtőset is, meg szárazat és magnak valót. Inkább üvegszilánkba nyúlt kisrabszolgám pátyolgatásával töltöttem az időt. (Hat öltés a tenyéren, kötözött kéz ide vagy oda: még fölsunnyogott az almafára titkon, onnan le is esett. Még szerencse, hogy az almafa törzse csak húsz centi magas!)

A kert egy része nyomasztóan kopár és ronda, a termést: a krumplit, babot behordtuk, a csemegekukorica kóróit - részben - levagdostuk. Úgy fest a májusban még viruló helyszín, mint egy rosszul megpucolt és úgy megsütött csibefarhát:És Isten bocsássa meg szörnyű bűnömet (de a szomszédok is): kedd este égettem a gyomszárakat meg a kórót, és horribile dictu: rádobáltam egy csomó régi újságot is! Kis Nyunyum buzgón asszisztált minden intelem ellenére, ezért a gézkötés a balján hamarosan koromfeketében pompázott... Szerencsére csendes este volt , hét óra után gyújtottam meg a hatalmas asztag gazt. A füstöt nem nyomta le semmi, szépen felfelé ment, aminek örültem. De aztán a szemközti házsornál láttam, hogy jól lecsapódott, gondolom, hogy szidták a túlnan lakók azt, aki égetett! Már aki kint volt a sötétben. Szomszéd néni egyszer kukkantott csak ki, de nem volt morgás, hamar ellobbant a máglya, vizet rá, vacsora, fürdés, mese, fekvés... :-)

A babszüret megelégedéssel töltött el minket. Bár tavaly több bab lett, idén is jól ellátott minket a kert, annak dacára, hogy tavasszal a futóbabbal sokat piszmogtunk, mire kikelt, mert a földben berohadtak az első vetés babszemei. A kukoricában levő tűzbab csak félig van leszedve. De el fog fogyni: idén valahogy rákaptunk a chilis babra! A képen a dobozban elegyesen vannak a tűzbab és a Juliskabab barna szemei. A babfejtést kisrabszolgám követte el a sebes kis kezével, a drága ki nem maradt volna belőle! Azért is ment mindenféle bab egybe. Sebaj, kiválogatjuk. Vetnivalót is jócskán fogtunk ki a termésből.

A harmadvetésű retek szépen fejlődik, bár még az ehető méret alatt van. A másodvetéssel elültetett téli kel szintén még elég aprócska, remélem, gyorsan erősödik majd, egy kis tápoldatot kap. A saláta viszont összecsípte magát:

A meleg őszi nap megpirította a kaliforniai és paradicsompaprikákat. Anyuci a napokban készíti el kedvenc marinált paprikáit belőlük.
A paradicsom szintén pirulgat, de már sokkal kevesebb rajta a termés. Nem baj, lecsó a fagyasztóban, paradicsomlé és tizenöt üveg házi ketchup a spejzban. Ahhoz bőven elég már, amennyit frissen megeszünk.

A korábban lekopasztott és visszanyírt petrezselymet elkezdhettük szedni, nagyon szép a zöldje, semmi lisztharmat nem látszik. A sárgarépa levelei már barnulnak, hamarosan elkezdhetjük felásni.

A virágok már nem a virulásra, hanem magérlelésre helyezik a hangsúlyt, de ezen ilyenkor nem kell csodálkozni. A csodatölcsér intézi egyfelől a jövő évi önelvetést is, a fekete, gömbölyű mag ott lapul a bimbók meg a kanyvadozó virágok közt,

de a legényfogó elvárja, hogy mi szedjünk róla magotA héten valószínűleg már csak a betakarításon lesz a hangsúly, a gazokat ott egye a fene, ahol vannak, majd a fagy elintézi őket... :-) Idén úgyse olyan vészes a helyzet, különösen hogy a krumpli, hagyma felszedése után aránylag tiszták maradtak a parcellák.

A főzés is ment: volt rántott cukkini, fejes sali, alma-és körtekompót, zöldséges - sonkás pizza, krumpliköret, babfőzelék, rakott brokkoli, káposztasaláta. Megettünk ezen kívül többkilónyi nyers paprikát, paradicsomot meg póréhagymát. Utóbbira idén szintén igencsak rákaptunk, talán azért, mert kevés vöröshagyma lett.

Végül pár érdekesség.

Először is: ha már hernyóról van szó, ezt tegnap gyűjtöttem be a brokkolival együtt: cukimuki - tündibündi édibédi kis káposztalepke-hernyó.Ez a pók viszont egy igazi szépség. A brokkolilevelek közé bújva őrzi a - minden bizonnyal - kicsinyeit rejtő barna gombócot. Ezentúl mindennap lesem őkelmét, és várom a kis pókok születését!Másodszor: tesóm egyik kolléganője hozott nekünk két cicát, bár csak egyet szerettünk volna. Persze most ők a fő kedvencek. Állandóan a kazánház ajtajában, a deszkának támaszkodva ülnek, és fülrepesztően nyervognak. Tegnap kinyitottam az ajtót, és bedőlt a két kismacska, mint a zsák, mert az ajtónak dőlve aludtak.A harmadik: a halászi híd építése. Ezt már érintőlegesen említettük a blogban. A lényeg: az 1992-ben leszakadt híd helyére két évre ideiglenes hidat - egy rozoga vasúti híd darabját - építettek be. Ez a híd 2009-ig - a kettő helyett 17 évig - állt, az állapota életveszélyes és botrányos volt. Idén épül újjá a híd. Márciusban zárták le a régit, közben megindult az új építése. Az Óvár felőli oldalon szerelte össze egy helyi cég látványosan és gyorsan az új hidat, ellenben az innenső, a falu felőli oldalon a mélyépítők valami hihetetlenül lassú és tapitnya munkát végeztek. Pénteken ott már senki sem dolgozott, míg a vasasok szemben még vasárnap is nyomták... Meg is csúsztak beúsztatási határidővel rendesen... Az első július vége körüli időpont volt, aztán augusztus 20.-a körüli hétvége, és most nagy sokára sikerült megkezdeni a beúsztatást. A régi hidat drótkötéllel-csörlőkkel vontatták ki csütörtökön. Az új híd meg pontonokon úszik be a helyére. Nem mindennapi látvány, tömegek vannak kint nap, mint nap. Megéljenezték, amikor csütörtökön a régi híd elkezdett a drótkötélen kifelé csúszni a helyéről! Nagyon várja mindenki az új hidat, bár biztos nagy lesz a forgalom. Azt az egyet nem értem, hogy egy 45 méteres híd megépítése miért tart 2009 március 15-től 2010. március 31-ig. Ennyi idő alatt a köröshegyi viaduktot is fel lehetne építeni. De hát ez van, ha ez kell ahhoz, hogy a régi, életveszélyes roncs eltűnjön! Pénteken voltunk kint, a látvány nem mindennapos, jobbra a régi roncs vége, bal kéz felől pedig az új sarka, alul a pontotok. Hatalmas a tömeg, a rengeteg bámészkodó. Ha ezt tudtam volna, Isten bizony fagyizót vagy kimérést nyitottam volna ott, agyon kerestem volna magam! :-)
És itt megláthatjátok, hogy hány olyan furkó alak van, aki épségre, balesetveszélyre nem gondolva - kiáll az új híd vasbetonszerelvényeinek sarkára. A kamera a Halászi felőli oldalon van, a roncs jobb sarka felett, ezen nyomon lehet követni az egész építést, valahol engem és tesómat is, és azt is, hogy a biztonsági őr minden este pcázik! Péntek este láttam egy olyan ősállatot is, aki a gyerekével együtt mászott ki a vasakra! Ordítoztak is neki, hogy menjen vissza, de minek?

Tesóm zseniális fotókat készített - biztos vagyok benne, hogy felteszi majd ide. Én nem mertem ennél meredekebb szögből fényképezni, mert Nyunyi velem volt, a bámulók közt felfedezte az ovistársait, és nagy csiripelős tomboldázásba kezdtek, mivel a sebesülése miatt a héten nem volt oviban.

Ha valamelyikőtöket érdekli a régi híd összedőlése, a 17 évig álló életveszélyes szükségmegoldás híd és az újjáépítés, kattintson ide! A megyei napilap is sok érdekes dolgot megírt róla. Hédi fotóit pedig várjuk egy új bejegyzésben!