Szeptember második vasárnapja....

... meghozta az igazi vénasszonyok nyarát. "Kisasszony napjára elmennek a fecskék..." -szól a kicsit együgyű, régi nóta: de ez tényleg igaz. Még aki panelházban lakik, az is megfigyelheti, hogy a tetők hézagaiban fészkelő molnárfecske-családok eltünedeznek. Esténként röppen elő egy-egy nagyobb fecskecsapat, amely már vonul dél felé. A napközbeni meleg azonban még a nyárra emlékeztet. Nagyon díjazza ezt a harmadjára elvetett retek, ami szépen kikelt, és - talán a múlt vasárnap említett hagymapürés - fűrészporos vetés okán - nem is igen rágják a bolhák. Remélem,hamarosan szedhetjük, mert az előző "turnust" már kiettük. Belendült az őszi saláta is. Ez az idő érleli a körtét, amit leszedtünk a téli tárolásra. A határban álló diófámról elkezdett hullani a dió. Szinte minden nap kimegy valamelyikünk, mert a jótétmolyoknak köszönhetően lába kel(ne) minden évben, ha nem ügyelnénk rá. Tavaly anyucival mentünk ki, valaki már odakészítette az ütleget, hogy leverje, és a zsákokat, hogy hazavigye az én diómat. Persze a kikészített zsákjaiba szedtük bele a termésünket, az ütleget összetörtük. Megnéztem volna az illető pofalemezét, amikor azt gondolta, hogy tarol majd a diófa alatt, erre az összes tolvajcucca eltűnt! És az a szomorú, hogy a lopási akciókat nem a kisebbség vagy valami link tolvajbanda csinálja, hanem templomküszöbkoptató szent szatyor, jó karban levő öregasszonykák, akik ájtatos képpel árulják majd decemberben a mosoni piacon az én diómat €-ért az osztrák turistáknak! Még nyáron határjárást tartanak, feltérképezve a szabadon álló fákat. Naponta mennek lesni a potyát, de ha látják, hogy a gazda arra jár, kevésbé mernek lopkodni. Tavaly ősszel az egyik ilyen öreglány a Szuperinfóban adott fel álláshirdetést, bérpucolót keresett az összelopott diójához! Az arctlanságnak nincs határa.

A visszanyírt petrezselymem szépen kihajtott, hamarosan szedhetjük a mirelitbe való zsenge zöldet. A takarmánynövénykéink is szépen érnek, a kukorica majdnem teljesen száraz, és a hatalmasra nőtt takarmánytökök héja is már kemény, szedhető. A hűvösebb idő segítette a karfiol növekedését, bár még nem hozza a - remélhetőleg jó nagy - fehér virágokat, és a brokkolit újabb virágzásra késztette. Egy termni nem akaró káposztafélével voltam meglőve: a bimbós kellel! Olyan példányok is vannak, amik már majdnem másfél méter magasak, de a kelbimbóik miniatűrök. Szintén valami régi kertipraktikás könyvben olvastam, hogy ha ilyenkor a főhajtás közepét kitörjük, beindul a bimbók fejlődése. Próbaképpen kitördöstem az ágyás növényeinek feléből a főrügyet, hátha "kibimbóznak".

A cukkini utoljára virágzik idén, még jól belakunk belőle. Bezzeg a dísztök! Valami termési őrületbe fogott, ontja a mindenféle fazonú és színű tököket. Az egynyári virágok kicsit viharvertebbek, de még szépek.

Az a tákolmány, amit a bokorbabnak vélt másodvetett futóbabnak szerkesztettem, hogy futhasson, kifeküdt, kampec, a rajta levő babok már úgyis kicsit szemesek, megmaradnak kifejtőbabnak. A másodvetésű vajbabnak még lesz pár vödör termése, aztán azt is felhúzogathatjuk.

A napokban ettünk a kertből krumplit, zöldséges pizzát, bablevest, rántott és grillezett cukkinitsok-sok póré, meg ami nyersen fofyasztható. Nagy sikert arattam a retkekkel.

A héten a további szüretelés lesz esedékes. Teszünk még el paprikát, talán elkezdjük a kukorica szedését. A fűnyírást bojkottáltam, mert Laci szezonvégi kiárusításban vett egy motoros fűkaszát, én meg biztattam: próbálja csak ki! Elég volt erre a nyárra a fűnyírásból bőven!