Helyüket keresik

Krisztinca nyáriorgonás posztja adta az ötletet a mai bejegyzéshez. A nyári szaporítási próbálkozások eredményeiről szeretnék beszámolni.

Dugványok
Tesóm élelmes volt, és júliusban nagy nyalábokkal hozta a nyáriorgona metszési nyesedékét a munkahelyéből meg a nyelvsuliból. Az ágacskákat rögtön eldugványoztuk, homokkal kevert virágföldbe, gyökereztetőporral kezelve. Árnyékos helyen, bokrok alatt helyeztük el az edényeiket. Pillepalackos takaráson meg egy kis locsoláson kívül aztán nem sokat foglalkoztunk velük. A dugványok egy része fonnyadásnk indult, majd a visszavágás után vagy elpusztult, vagy kihajtott. Ahogy Ági írta,5-7:1 az eredési arány amatőr szinten. Az idei dugványok így néznek ki:

A tavalyi már egészen bokros, ideje lesz kiültetni. Ági, már tudod, hogy hol lesz a helye?

Szintén jól megeredt az enciánfa. Ez az egyszeri kunyerált hajtásomnak már az unokája.

A dugványok még a fagyokig kint maradnak, hogy egy kicsit szokjanak hozzá a hideghez, aztán mennek a telelőbe. Leandert is gyökereztettem vízben, azt anyu kapja majd.

Volt egy tálam, amibe teltvirágú porcsinokat ültettem, ez volt a legtartósabb nyári dekoráció. A szabad helyekre mindenféle lopkodott és kunyerált pozsgásdugványokat tűzködtem. Most vegyesen tanyáznak a tálban a télálló és érzékenyebb növények, valamint a kiöregedő egynyári porcsin. Biztos ami biztos, ezt az edényt is felviszem majd a +5°C-os telelőbe az elvirágzás után. Addig is gyűjtögetem a porcsinról a magokat. Jövőre pedig igényeik szerint szétültetem a pozsgásokat.

Magvetések

A kelés utáni állapotról júliusban egyszer már írtunk. Közben gyűjtögettem vadvirágmagokat, abból is készítettem magvetéseket. A kis szikleveles palántákból volt, ami a fejlődés útján öles léptekkel haladt, volt, ami megcsökött.
A díszkáposzták kissé bolharágottak, de már van néhány csipkés-fodros levelük. Sürgősen kiültetem őket.
A harangvirágok magvetéseit nyáron fóliával óvtam, aztán ami kikelt, rögtön befényképeztem a blogba. Nos, kár volt ezt tennem, ugyanis az először kibújt növény mind pásztortáska volt. Erre csak akkor jöttem rá, amikor virágozni kezdtek. A láda kigyomlálása után meglepődve láttam a valódi harangvirágleveleket. Így már ismerős volt a növény, Jani mamája ágyásszegélyként használja a virágoskertjében, bazsalikommal és borsikafűvel felváltva. A képen látható növénykék úgy két-három centisek. Ezeket a pici palántákat egy védettebb ablakban, de a házon kívül fogom teleltetni. A lakás maradékhője talán megóvja a kifagyástól. Már öt éve próbálkozom a harangvirágok magról nevelésével, örülök, hogy végre eddig eljutottam. A kulcsszavak, azt hiszem a pára és a félárnyék. Kíváncsi vagyok, túlélik-e a telet, boldogulnak-e a kertbe kiültetve.
"Normális" évelő még a bíbor kasvirág, nagyon életerős kis palántákká fejlődtek a csíranövénykék. Immunerősítő gyógynövény, nagy szükség lesz rá, ha tényleg beköszönt az a fránya H1N1. Egy takaros növénycsoporthoz is elegendő lett ez a kisládányi palánta, hét részre osztva, kettesével-hármasával ültettem szét az évelőágy szabad részeire.

A vadvirágpalánták közül egyesek szépen megerősödtek, mások küzdenek és növőben vannak, aztán olyan is van, aki feladta. A ligeti zsálya úgy öt centiméteres, még várok pár hetet a kiültetésével. A vajszínű ördögszem is elég picike.
A pézsmamályvák már elérték a kiültethető méretet, a ház mögötti napos ágyásban találtam nekik helyet. Remélem, jól érzik majd ott magukat.
Sajnos a két-három vastövű imola elpusztult, de nem adom fel.
Utánanézve kiderült, hogy az így kinevelt mezei virágok szinte mindegyike egyben gyógynövény is. Érdekes téma lesz ez, folytatást érdemel, főleg azután, hogy volt szerencsém megtapasztalni, mennyire hatékony és pénztárcakímélő a gyógynövények használata a hétköznapi kisebb fertőzések kezelésében.