Fertőkerülés

Teljesült egy régóta dédelgetett vágyunk, a Soproni Építők kedves társaságával a hétvégén körbetekertük a Fertőt. Szabadságélmény volt. Az emlékeiket dédelgető idősebbek, a vizet és környékét járó kirándulók, no meg a határon túl dolgozók számára is a normális állapot visszaállítása az EU-csatlakozással együtt járó határnyitás lényege. Sok honfitársunkkal találkoztunk bringázás közben, valamint jó néhánnyal, akik a munkájukat végezték.
Indulási állomásunk Fertőrákos volt, az első napi útvonal ez: Fertőrákos, majd Ausztriában Fertőmeggyes (Mörbisch) - Ruszt (Rust) - Oka (Oggau) - Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) - Feketeváros (Purbach) - Védeny (Weiden am See). - Nyulas (Jois) - Nezsider (Neusidl am See) - Sásony (Winden am See), és végül Pátfalu (Podersdorf am See). Második nap pedig Illmic (Illmitz)- Mosonbánfalva (Apetlon) - Pomogy (Pamhagen), majd utána a magyar részen Nyárliget - Fertőd - Hegykő - Fertőhomok - Hidegség - Fertőboz - Balf útirányon át vissza Fertőrákosra. Azért sorolom fel a hajdani magyar településneveket, mert a falvak kevés kivétellel a régi Moson megye nezsideri járásának részei, a terület történetéhez ez is hozzátartozik.
Nem vagyok valami sportos, inkább lustácska, de életem párja nagyon is az, úgyhogy igyekeznem kellet tartani vele a ritmust. Kicsit félve indultam neki az egysebességes, 5-10 km-es síksági utakra használt bringámmal a dombokon átvezető túrának, de azért végigcsináltam. A túrát szervezők profizmusának hála, zökkenőmentesen ment minden. Napi 60 km, kb. 4 óra tekerés, óránként úgy tíz perc pihi/kocsmaszünet. Például az első mélypontnál, a weideni pincesoron.

Ezt megelőzően áthaladtunk a szépséges Ruszton, a híres gólyákból egy még a városban maradt. Azt mesélték róla, hogy gyógyult balesetes, akit a helyi madárkórházban mentettek meg és megszokta az etetést. Van, hogy egész télen át a Fertő mellett marad.
Most zajlott a szüret, az utak ragadtak a musttól. A kocsmákban frissen is árulták, szódával hígítva, de azért egy-egy deci vörösbor is belefért.
Az utak minősége arrafelé nagyon jó, egykori szőlőközi masszív és széles traktorutakon haladnak a bringások. Pihenők is elég sűrűn vannak, jellegzetes vitorlavászon-fedéssel, információs táblákkal. Ott már rájöttek, ha van kerékpárút, mindjárt van ráépülő turizmus, van munkalehetőség is, tehát visszatérülő beruházás a bicikliút-építés.
Az első napon kemény szembeszéllel vagy oldalszéllel hadakoztunk, ez a szőlősorok közt dombnak fel, váltó nélkül elég fullasztó volt. Nezsider után aztán a vitorlázó sportemberek ünnepélyesen bejelentették a hátszelet. Ez volt a nap híre.
Nezsidertől délre a terület a Nemzeti Park kezelésében van, a táj errefelé ép és kissé vadregényes, bivalyok, szürkemarhák, rackajuhok és mangalicák sok helyen láthatók. Itt található a természetjárás szempontjából egyik legizgalmasabb terület, egymást váltja a nádas és a cserjés. Sikerült, igaz nem szándékosan, elütnöm egy vízisiklót, faágnak néztem. Állítólag képes volt továbbkúszni, de azért sajnálom, bocsika.

Podersdorf, az első napi végcélunk egy part menti nyaralófalu, hasonlít a Balaton melletti nagyobb községekhez, ugyanakkor Ausztria tengerpartja is. A szelet rengeteg kite-os, szörfös élvezte.


Van ám világítótorony is, meg nagyon csicsás bár, műmadarakkal:
Sőt, szombaton tartották a Tökfesztivált, 1-2 euróért árulták a terméseket.

A tök jellegzetes termény, de láttam manduláskertet, bodza-, szeder- és maszlagültetvényt is, tehát sok egyedi dolgot termelnek. A tökkrémleves most idénykaja, szinte minden étterem kínálja, de mi valahogy nem igényeltük. Maradtunk a sniclinél, erről még úgyis jön egy történet.
Kiállt egy feldolgozásokat és helyi közönségkedvenceket játszó rockzenekarféle, ilyen rímekkel, mint teuer -Abenteuer, aztán egy idő után már sramliban nyomultak, az énekes rádiós mikrofonnal táncolt a főtéren az asztal tetején. Kilenckor pedig az egész kompánia elhúzott aludni, csend lett és nyugalom.

Nem maradt el a kirakodóvásár sem, a megszokott magyarországi búcsúi bóvli helyett kézművestermékekkel csalogatták a népet. Egy idős hölgy laposra összeolvasztott sörösüvegből kialakított órákat árult, és az ötletét féltve erélyesen "nichtfotografierenezett", én meg szót fogadtam. El ne lopja ám senki ezt a briliáns ideát!

Az árak azért elfogadhatóak voltak. A szállás a podersdorfi kempingben, ötszemélyes lakókocsikban 13 euró/fő, tiszta és elég kényelmes. Sniclis sztori: a rántott hús salátával 5,5 euró. Ehhez azért annyit hozzátennék, hogy kikértük a kaját németül, magyarul pedig kiértékeltük a sniclit meg a kiszolgálást, ilyesmiket, jegyeztünk meg hogy kicsi a hús, nincs só az asztalon. Jött a pincér, mindenki fizetett. Amikor a társaságból az utolsó csald került sorra, elszólta magát magyarul: "bocsi, nincsen apróm".
Válaszunk, barátságosan, poénnak szánva: "Jé, nem is mondta, hogy magyar, hát hagyott itt minket szenvedni a némettel!"
Válasza bunkón, barátságtalanul: "Gondolhatják, hogy milyen hallgatni, meg érteni, hogy kicsi a hús, meg sótlan!"
Mi válaszunk, őszintén: "Miért? Nem volt az?"
A pasi ledobott egy fél marék centet és elhúzott, hogy viszlát. Hát ennyit a magyarok egymáshoz való viszonyáról.
Ha már kertes a blog, pár szó a virágokról. Ruszt keskeny utcáit mindenféle edénybe ültetett növénykompozíciók díszítik, ötletes párosításokkal, mostanában például töktermés-egynyári virág a tipikus. Podersdorf nyaralófalu, tehát adnak a virágosításra, ez a fenti ágyáselrendezés számos helyen ismétlődött a településen.

Vasárnap reggel elég időben elindultunk, előtte a kemping büféjében a kávét magyar kislány magyar nyelven adta, kedvesen és udvariasan. Elszörnyedt a sniclis barátunkon.

Következett egy igazán csodálatos szakasz. Podersdorf és Illmitz között számos kis szikes tó található, a lehető leggazdagabb madárvilággal.
Láttam megint sziki őszirózsákat, de a társaságot nem akartam megállítani a dilim miatt. Már elnyílóban voltak. A tavak vize szürkéskék, a part teljesen kopár, kissé kijjebb a sziksófű nagy foltjai barnállanak, aztán jön az őszirózsa rózsaszínben. Hihetetlen színösszeállítás! Több lezárt, védett rész is található erre, de kárpótolnak az ácsolt kilátók, madárlesek.
Az őszi vonulás már megindult, vízimadarak helyett igazából seregélyből láttunk a legtöbbet. Számos módon riogatták őket a szőlőkben - állandóan köröző kisrepülővel, a pilóta jól szórakozhatott, amint üldözte a rajokat, aztán bejátszott hangeffektekkel, úgymint állatordítások és lövések, műhéjával, ami inkább rájára hasonlít, meg valódi ósdiruhás madárijesztőkkel. Láttunk igazi héját is lebegni-szitálni a szőlők felett.
Ilyen biciklis pihenők is vannak arrafelé:
Ausztriában eléggé kuriózum a síkvidéki táj, a szikes puszták hasonlítanak a magyar alföldre. Ezt képesek turisztikailag hasznosítani. Apetlon mellett van az ország legmélyebb pontja, valamint egy hatalmas kertészeti áruda. Ide még visszajövünk. Innentől Fertődig volt egy elég hosszú, kicsit fárasztó síksági szakasz, amit azért enyhített az akadálytalan áttekerés az egykori határállomáson, a nyárligeti kocsma meg az árokpartra telepített, teljesen élethű műkócsag. Mi hazafelé megnéztük, tényleg mű, de biztos vagyok benne, hogy sokan élő, szelíd madárnak gondolták az utánzatot, még a szemét is mozogni vélték. Nem tudom, ki tehette oda, mindenesetre sok embert megtréfál.
Hegykőn aztán ebédeltünk egyet a Tornácosban, finom volt, utána pedig következtek az oly takaros, sok régi, fehérre meszelt házat őrző Sopron környéki falvak, repesett a szívem, hogy végre nem kocsiból gyönyörködhetek bennük. Az út egyre dombosabbá vált, nyelvem egyre jobban lógott.
Balfon, a balfi víz gyártóüzeme mellett van egy szép kút, innen lehet "büdösvizet" hozni. Mi is megtettük, de olyan kénhidrogénes, hogy frissen csak fenyegető szomjhalál esetén bírom meginni, másnapra szerencsére elmegy a szaga. Nos, most az aznapi ivás is megtörtént, kényszerből. Jólesett.
Érdekes pár, a kút közelében láttam:
A Fertő partján körben szinte minden településen ültetik a pillangókat csalogató kékszakállt:
Társítják a keskeny szegélyágyásokban sárga virágokkal, sárga virágú cserjés pimpóval meg alacsony díszfüvekkel, és az eredmény nagyon kellemes.

Az utolsó szakasz, Balf környéke adta fel szintkülönbségből a legnehezebb leckét, a dombok jó magasra emelkednek a tó és a nádas szintje fölé.
Szőlő és nád - tipikus párosítás a Fertő mellett.
Egy idős házaspár a kertje végén egész őszön át árul szőlőt és gyümölcsöt. Most must is volt, a szemünk előtt darálták és préselték a fürtöket - úgy, ahogy azt kiskoromban Apunál is láttuk. Elszorult tőle a szívem.

Köszönjük a meghívást meg a szervezést Szigeti Bélának és Andinak, a vendéglátást Hódosi Ferencnek és Csöpinek, a többieknek pedig a kellemes társaságot. Folytatás a Szigetközben.