2009. szeptember 12., szombat

Ősz

Apollinaire:
Kikericsek

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák

Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt

S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
S letépik a virágot mely anya és leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre

4 megjegyzés:

  1. Ez egy Apollinaire vers. Asszem, odaírtam a bejegyzés tetejére. Vagy elfelejtettem? Nem . Izé, kicsit ma zavart vagyok... :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, tesó! Szeretem ezt a verset, a virágok meg szépek.

    VálaszTörlés