A Nagy Bevonulás

Ilyenkor, ősz elejetájt már nem a vetés, gazolás, locsolás a hangsúlyos. Sok növény még ereje teljében pompázik, pirul a paradicsom és a pritaminpaprika, zöldül a póré, és híznak a retkek a föld alatt. Az elültetett növények jó része azonban termő időszakát lassan befejezi, mi meg megkezdjük a betakarítást. A termények bevonulnak telelési helyükre: a krumpli, répafélék, virággumók a pincébe, a gyümölcsök, dézsások az egyik melléképületbe, a kukorica, tök meg a takarmányos sufniba.

A krumpli - amiről már korábban írtam - kezdte meg idén a "bevonulást": a hét elején felszedtük. Na, nem úgy, hogy odamentünk és kiástuk... A krumpliszár már jópár hete elfonnyadt, az ágyást hatalmas gaz lepte be, amit folyamatosan vagdostunk és tépkedtünk, csekély eredménnyel. A gaztengert mindennek lehetett nézni, csak veteménynek nem. Ezért a felszedést megelőzően ki kellett huzigálnunk az egyhatvan magas paréjokat. Ezeket kiszáradás után vasvillával összeszedtem, és betalicskáztam a "vesztőhelyre", ahol kedd este el akartam égetni. Persze a harmat miatt ez nagyon nem ment. (Így jött össze az előző bejegyzésben látható méteres gyomszárkupac. És ez még csak a kert egy kisebb darabjának gyomszártermése! Igaz, hogy itt burjánzott el legjobban a sok gaz. Máshol ninics ilyen kutya állapot.)

A krumplit kapával szedtük ki, a gumók igen közel voltak a földhöz. Szerencsére nemigen kezdték ki semmiféle rágcsálók.

Kb. másfél mázsa krumpli lett, nem számolva a nyári fogyasztást, meg amit Hédi elcsórt titkos nyári éjeken... Ennek a háromnegyede a piros héjú - itt adja vissza a minőségi vetőgumó az árát - negyede a sárga, és ezen felül egy pici darabon lett egyvödörnyi kiflikrumpli salátába. Látszik, hogy a szomszédtól kapott sárgakrumpli - vetőgumó gyengén szerepelt (tutira fertőzött volt), de legalább van belőle! Jövőre majd időben veszünk jobbfajta vetnivalót! Ez a krumpliadag nem tart ki az újig, egy zsákkal még kerítünk valahonnan. Ha egy évre valót akarnánk vetni, más, csemegeszámba menő zöldségtől kéne elvenni a helyet. És én inkább teret adok a csemegekukoricának meg a zöldborsónak, mint a krumplinak!

Sok "torzszülött" termés is lett, ilyen és ehhez hasonló szörnyetegek. Ezek gyakran betegek, a közepük rothadt, barna, és pucolhatatlanok is, így a vicces külsőn kívül más örömet nemigen okoznak. Érdekes, sokan panaszolták, hogy rohad a krumplijuk már a földben, nekünk ilyen gondjaink nem voltak, hála Istennek. A termés most még az egyik kamrában válogatásra vár - a kapavágottakat és a megaszörnyeket esszük először, ezeket különszedjük - a maradék a héten zsákban robog le a pincébe. Hajdani krumpliágyásunk helyét csak egykis száraz szárkupac jelzi, de már az se sokáig.... Viszlát a serpenyőben!