Március harmadik vasárnapjára…

…megérkezett az igazi, hamisítatlan tavasz, és remélhetőleg a ronda, hideg idő már nemigen tér vissza. A meleg napfény elmondhatatlanul jó, szinte átjárja az embert. Annyit dideregtünk ezen a télen!
Ettől azonban még nem tobzódtunk a kerti munkákban. A föld nyirkos, ezért a kultivátorozás még nem történt meg, de a napokban mindenféleképpen esedékes lesz. Addig is – talajjavításképpen – buzgón hordjuk a fahamut a kertbe, hogy mindenhová jusson legalább egy vékony rétegecske. A kultivátortárcsák majd szépen beledolgozzák a földbe.
Kertészkedés helyett az udvart vágtuk rendbe: visszavágtuk a túlburjánzott orgona-és jezsámenbokrokat, a barkafüzet. Kicsákányoztam az ész nélkül terjedő évelőket. Rengeteg száraz ágat, avarmaradékot, kiszáradt, fonnyadt tavalyi növényrészt hordtunk a „vesztőhelyre” égetni. Mindezek ellenére az udvar elég rumlis, így ezek a munkák a jövő héten is folytatódnak.
A hagymapalántákat „kitelepítettem”, nappal – hogy szokják – kint vannak már a friss levegőn, és éjjelre is csak a kazánház ablakáig jutnak el. Hamarosan az éjszakai órákat is kint töltik már. Maximum egy héten belül ki lesznek ültetve, nekik – szoktatás után – nem árt a fagy. Az a tapasztalatom, hogy a kikerülés utáni első napokban a halvány, gyenge növénykék sokszor megdőlnek. Ezért ilyenkor a ládáikat – támasztásképpen – finom homokkal megpúpozom. Kapnak tápoldatot is. Eleinte úgy festenek, hogy az ember egy huncut piculát nem adna az életükért, de három-négy nap után felegyenesednek a kis növények, színük halvány sárgászöldből viaszos sötétzöldre vált. Ekkor lehet palántázni. Nos, szépen haladunk ebbe az állapotba. (Egyszer pedálságból a palánták hegyén lévő sziklevélhéjakat elkezdtem leszedni, és a kis hagymák közül sok kipusztult. Biztos nem tett nekik jót a rángatás.). Kint sokkal több vizet felszívnak, gondolom az állandóan lenngedező szél kiszárítja a földjüket. Kíváncsi vagyok, beválik-e a vöröshagyma palántázása, hiszen a pórénál ez egy működő eljárás.
A több fénytől a paprikák szinte robbanásszerű csírázásba fogtak. Velük együtt a palántaföldben levő gazféleségek is.

Egy kis tyúkhúr - pofátlanul még bimbót is hozott: Némi árvacsalán:

A paradicsom már lassan négyleveles, a ládában bőven van helyük. Az epernövénykék is harmadik levélkéjüket hozzák, olyan három-négy hét múlva őket is kiköltöztethetem a szappanfűvel egyetemben, amik közt már hatleveles növénykék is vannak, sajnos kicsit fölnyurgultak.
Tíz napja – amikor havazott – még raktam ki a kismadaraimnak cinkegolyókat. Ennek okán a cinegéim nem léptek le, állandóan a körtefán kutatgatnak. A rigók teljesen ideszoktak, egy kis almahéjjal, ezzel-azzal kínálgatom őket most is, de vígan turkálnak ki a tyúkok közt a háziszárnyasainknak kiburogatott ebédmaradékból ezt-azt.
Új tyúkocskáink kezdenek megszokni nálunk, ennek a jele, hogy buzgón, hatalmas tojásokat tojnak. Az udvarba még nemigen mertek kijönni a vagdalkozó „hazaiak” miatt, és azért is, mert még eléggé kopaszok, és bizonyára fáznak.
A jövő hét a veteményezésé lesz remélhetőleg. Minden kész, a szerszámok följavítva, a magok megvásárolva. Csak a talajmunka… és máris vetünk. No, nem ragozom tovább, remélhetőleg a jövő héten már részletekbe menően írhatok a kerti munka első lépéseiről!