Vetési előkészületek

Úgy tervezem, hogy a vetésről részletesebben írok, nemcsak úgy, ahogy tavaly, afféle „elszórtukamagot-várjukhogykikel” stílusban. Idén ugyanis szabad kezet kaptam az első ágyások elrendezésében, és picit jobban odafigyelve próbáltam ezt a munkát elvégezni.
A vetésnek nálunk – a vetőmagvásárláson és egyéb előkészületeken kívül – a legfőbb előzménye a talaj megfelelő tavaszi elmunkálása. A kertnagyság miatt ásás, motoros kapa szóba se jöhet. Azt hiszem, ha nekünk kéne felásni a kertet, egy hónap alatt se végeznénk vele… Ehelyett jön a traki, mögötte a görbített karú, csillag alakú tárcsák, és fél óra alatt, kétezer forintért elrendezi azt, amit hetekig tartó kínkeserves, deréktépő ásással tudnánk csak megcsinálni. Nagyon jó, hogy ez így megoldható: a gép mélyebben dolgozik, mint az ásó, a télen megtömődött talajt olyan porhanyósra dolgozza el, amit kézi vagy lovas műveléssel nem lehet elérni. Ráadásul a traktoros is ügyes, úgy dolgozik, hogy egyetlen keréknyom sincs a földön, mindent elgereblyéz maga után a gép. Csak a tárcsák munkájának nyomait viseli magán százhúsz méter hosszan a föld. Sokkal könnyebb így a kerti munka!
Bár a gép után puha, porhanyós a föld, az ágyások helyét minden évben újra ki kell alakítani. A bennmaradt tarackgyökereket – szerencsére meglepően kevés volt – és a télen szét nem porladt rögöket lehuzigáltam a tábla szélére. Mivel a traktor mélyen dolgozik, sokszor felforgat a föld színére jókora köveket, tégladarabokat, ezt is ki kellett szednem. Utána gereblyével elsimítottam a földet: kész a jó kis kégli a magoknak, elvileg be lehet költözni!
Elsőként szemléztem: a föld puha, langyos, már bújik a tulipán, a kertszomszéd kutyája is ugyanolyan büdös, mint tavaly… Nézelődés közben hamar át lehetett gondolni az ágyások majdani elrendezését, figyelemmel arra, hogy a megfelelő vetésforgót betartsam, a növényeket megfelelően társítsam, és ne feledkezzek el semmiről – mondjuk a virágágyás kialakításáról.
Több szempontot is figyelembe kellett vennem. Először is: a kert napos, reggel kilenctől naplementéig fényárban úszik. Az északnyugati szél azonban mindig fúj – nem csoda, hiszen kis hazánk legszelesebb vidékén élünk.
A kert első fele némi fahamus feljavítást kapott. Ez azonban a tarackkal a legjobban megfertőzött rész, amitől jó lenne megszabadulni.
A középső rész szintén fahamuzott. Tavaly itt volt a sárgarépa, petrezselyem, hagyma, ezért ugyanezeket a növényeket nem akartam ugyanoda visszavetni. Ezen a részen van a talaj acattal fertőzve, ennek a kitisztítását is meg kell kísérelnem.
A kert végén voltak tavaly a Hédi által zabagépnek nevezett növények.
A kert legvégén pedig takarmánykukorica.
Azt is figyelembe kellett vennem, hogy mivel hordóból öntözünk , a vízigényes növények lehetőleg a kert első harmadában levő hordó közelébe kerüljenek, hogy minél kevesebbszer kelljen az ólomnehéz locsolókannát ide-oda cipelni. Az udvari csap ugyanis nagyon messze van, és az onnan kihúzott slagból alig csordogál már a kertben a víz a nyomás hiánya miatt, ezért hordóba nyomatjuk a vizet a slagból, és onnan cipeljük a kertbe.
Ennek mérlegelésével a következő elrendezést alakítottam ki:
A kert elülső részében egy méretes darabot üresen hagytam. Ide pár sor takarmánykukorica jön, olaj-és sütőtökkel, tűzbabbal, aztán cukkini, uborka, palánták. Itt a talaj a legjobb karban van. Ezek a növények sok kapálást igényelnek, ezzel is tisztul a talaj a taracktól. A kukorica pedig nagy korában kifojt maga alól egy csomó gazt, így őszre a növények is segítenek a tarack kipusztításában. A magas szárak adnak egy kis árnyékot a hőségben a többi növénynek. Ezen a darabon ilyen zöldségeket még sose ültettünk, így a vetésforgó megtartása szempontjából is megfelelt ez az elrendezés.
Utána kigondoltam egy kisebb ágyást (8 x 2 m) az elsőknek: a salátának, reteknek, hagymával kombinálva. Ezután egy nagyobb területet a zöldborsónak szántam.
Utána egy 1,5 X 8 méteres mákágyást alakítottam ki fejben: ez idén új, még sose volt a kertben. Ezek után terveztem be egy sor legényfogó virágot – tarka színfolt a sok zöldben! - ! A következő parcellát hagymának szántam. A következő a sárgarépa lett, négy darab nyolcméteres sor. A pórépalántákat is ide gondoltam elrendezni, hogy a répaféléket egész „hagymakordon” vegye körül. Petrezselyemé lett a következő ágyás, utána egy vegyes hagymaparcellára gondoltam, amiről egy külön bejegyzésben még írok majd. Legvégül egy kis vegyes ágyat sikerítettem össze pasztinákból, őszirózsából és egynyári fűszernövényekből. Utána jókora darab üresen áll még: ez lesz a zeller, paradicsom, paprika, brokkoli, bimbós kel, bab, csemegekukorica stb… otthona, ezt később alakítjuk ki. A kert végén megint takarmánykukorica lesz. Enyhén szólva egyoldalú, hogy mindig ugyanazt vetjük a kert végére, de itt a legfőbb szempont: ne bámuljon be a kertbe senki a hátsó utcából! Még a termés is másodlagos ehhez képest. De azért hogy a talaj se robbanjon le emiatt, tavaly is jól kerültek ide mindenféle növényi nyesedékek, műtrágyával keverve.
Így zajlott a kert előkészítése vetésre. A részletek az elkövetkezendő bejegyzésekben lesznek olvashatóak…