A március második vasárnapját megelőző héten…

… újra bolondot tett belőlünk az időjárás. A hét első három napján egy roskatag, veszélyes fa melléképület bontásával foglalatoskodtunk. (Az alapjában méretes terméskövek vannak, már elképzeltem, hogy rendezem át velük a sziklakertet!)

Tömérdek nyesedék összejött, és a tavalyi kukoricakórók is diszkréten rohadoznak a kert sarkában, ezért nekiálltunk szerda este égetni, de nem sok sikerrel: a növényi részek még teli vannak vízzel, várni kell pár hetet. Csak a sziklakert szegélyéből szedtem ki a megsüllyedt köveket, a március végi feltöltés előkészítésére.
Csütörtökre pedig megérkezett a hó. Csupán a palántákkal való pepecselés jelentette a kertészkedést. Még van pár elvetnivalóm, de az előnevelendő vetemények többsége már buzgón csírázik.
A hét második felében háztájinkat bővítettük: vettünk tíz darab tyúkot az öt mellé. „Használt”, „letojatott”, vagyis a tyúkfarmról kiselejtezett tyúkok. (Ilyen helyeken a tikokat két év után vagy küldik a vágóhídra, levestyúknak, a kisebb tojásfarmok azonban továbbtartásra is eladnak belőlük. Ezek a haszontalan használt tyúkok utána még átlag öt évig eléldegélnek nálunk a konyhai moslékon. Vehettünk volna új tyúkokat is, de azok két és félszer annyiba kerülnek,mint a letojatottak, és még hetekig nem tojnak, ráadásul a tápot is megkívánják. Az öregekkel nem kell ennyit lacafacázni.) Szegények, nem valami szépek: sok tolluk hiányzik, és a mi öt, hajdan szintén letojatottként vett, sokkal idősebb tyúkjainkhoz képest soványak. Ettől még elég harciasan verekedtek a „hazaiak” csapatával. Tegnapra azonban elrendezték egymás közt a hatalmi viszonyokat, mert már elkezdtek tojni, igaz, csak két darabot. Érkezésük után rá se hederítettek a zöldre, ebédmaradékra, amin az öregebbek kapva kapnak, csak a földet csipegették. Úgy tűnik, valami nyomelemhiányuk lehet, akkor szokták a földet enni. Pedig a tápban, amivel korábban etették őket, benne kéne lennie minden tápanyagnak elvileg. Na, nálunk nem lesz táp, még dara se, csak szemes búza, kukorica, ételmaradék és zöld. (Ezért kevés a komposztunk: a komposztálható hulladékokat megesszük – tyúktojás formájában!) Azon leszünk, hogy hamar helyrejöjjenek, kihízzanak egy kicsit, és akkor a tojástojás is jobban megy majd. Akkor be leszünk biztosítva, hogy kerül főzött házi majonézre, soktojásos piskótatortára meg rakott krumplira és más hasonló soktojásos csemegékre.
A kert most se tartogat sok érdekeset. Egyik estefelé nézegettem a még feltöretlen földet,és átvillant a fejemen: Úristen, mivel fogjuk megtölteni ezt az ezerkétszáz négyzetmétert? Aztán megnyugodtam: tavaly is szinte kevés volt a hely!
Tárcsáztatni most se tudtunk, mert a föld újra átfagyott, aztán meg a hó eláztatta. Pedig korábban a nemzeti ünnep szabadnapján intéztük el mindig az első veteményezést. Ha ez így megy, akkor – a hirtelen kitörő jó idővel – alaposan a körmünkre fog égni a munka, önhibánkon kívül.
Egyedül a néhány kerti virágocska jelzi a tavaszt, bár félve előbújtak a medvehagymák is. A korai kerti virágocskákról jut eszembe… Tavasszal csodálatosak a szigetközi erdők: minden fehérlik a tömegesen növő hóvirágtól és tavaszi csillagvirágtól (Hédi bizonyára tölt majd fel róluk képet). Jogos, hogy a szabad természetben a hóvirágok védettek. Minden ok megvan erre, hiszen korábban a hóvirágszedők virágszedés címén feldúlták az erdőket. Felmerült azonban: a magánterületen, kertekben levő virágokkal mi a helyzet? Ha az erdőben szedek egy csokrot, az nyilván büntetendő, hiszen természetkárosítás, de ha az otthoniból szedek, az büntetendő? És ha ezekből a virágokból olyan sok van nekem, hogy szívesen eladnám, mit tehetek? Idén a természet védelmére hivatott hatóság bicskája beletört egy kicsit ebbe a dologba. A védett növény részeit csak hatósági engedéllyel szabadna forgalmazni, de a hóvirághagymákat minden vetőmagboltban és kertészeti árudában korlátlanul meg lehet venni. És mi a helyzet a kertben levő szártalan kankalinnal, a leánykökörcsinnel, a fekete ribizlivel, ami a Szigetközben szintén védett, a két szál tavaszi csillagvirágommal és a téltemetőimmel? Ha felásom őket, és tesómnak ajándékozva őket kétszáz méterre áttelepítem, azzal szembehelyezkedem a jogszabállyal, és a hatósággal, mert engedély nélkül hozzájuk nyúltam? Nyilván nem kerülök ezzel egy kalapba azzal a személlyel, aki tépkedi, kitúrja a virágokat az erdőn, de hogyan bizonyíthatom ezt be?Betartható-e egy ilyen szabály? Mi a véleményetek erről?