Újra a sziklakertről

A héten már a zöldségeskertművelési eseményekről számoltam volna be a legszívesebben, de erre az időjárás miatt nincs lehetőségem, ezért az egyik kedvencemet, a sziklakertes témát húzom elő. (A héten a sziklakert első, tavaszi igazgatása volt az egyetlen kerti munka.)
Tudjuk: a sziklakert a hegyes-völgyes vidékek, szőlőhegyek, köves támfalak és magaságyak ékessége. Különös, egzotikus képet nyújt: a félsivatagias állapotokból, ormótlan kövek közül zöld-színesen előtörő növényzuhatagok meghökkentően szépek, éles kontrasztot képezve a nyers, rusztikus formájú mészkő-és bazaltdarabokkal. Aprócska kiállítás a hegyi és szárazságtűrő növényekből.
Pont ez a baj mifelénk a sziklakerttel: abszolút tájidegen! Sivatagról az Öreg-és Mosoni-Duna közt túlzás beszélni, hegységek se igen akadnak a közvetlen közelben. Mégis sok háznál látni sziklakertet! És csak részben divatból! A sziklakert ugyanis – mivel megélnek benne a legigénytelenebb növények is – jól megszerkesztve kiválóan alkalmas a házak, kertek, udvarok kies, ronda, rossz talajú, művelhetetlen részeinek esztétikus leplezésére. Én is ennek okán alakítottam ki a sziklakertet. Hogy milyen helyeken láttam szigetközi sziklakerteket?
- Építkezésnél a pincekialakítás miatt megemelt házlábazat földfeltöltésénél alkalmazzák gyakran. A földfeltöltés általában lejtős, a fűnyíró alig járja. Töltőföldnek gyakorta használnak rossz minőségű, sóderes, alapból kitermelt vagy ártérből kibányászott talajt, sokszor sitt is kerül bele. Itt üde gyepet nevelni szinte képtelenség, fűnyírózni halál. Marad a sziklakert.
- Udvarok olyan részeinek elfogadható külsejűvé fazonírozásánál, ahol kidöglenek a díszcserjék, perzsel a nap, silány a föld.
- Érdekes kialakítást láttam néhány háznál, amelyek régi, kiszáradt Duna-vízmosás szélén épültek: a telekhez tartozó gyepes száraz hajdani, rémesen meredek partszakaszokat alakították át sziklakertté, megfogva a gyakran megcsúszó homokos talajt.
- Sitthalmok, régi épületalap-maradványok, beton pöcegödörfedlapok, föld alatti verempincék leplezéséhez.
Utóbbi ok vitt rá a sziklakert létesítésére. Szinte minden évben bontunk, felépítünk, levakarunk, felvakarunk, kimeszelünk, befestünk, átépítünk, lebetonozunk kivésünk valamit. 2004-ben – csőtörés okán, kapitális mennyiségű sittet kitermelve – a teljes vizesblokkot felújítottuk a házban. A tégláig és a padlóbeton-szintig le kellett vésni mindent.
Udvarunkon van egy régi, elromlott vizű kút. Bodzafa nőtt benne már, néhány macska is beledöglött az idők folyamán. A kút kereke, vödre akkorra már rég tönkrement, csak a puszta betonkáva maradt meg, mellette egy hajdan borjúitatásra használt, törött vasbeton vályú. Ezek olyan mélyen voltak a talajba belesüllyesztve, hogy szerintem csak némi ekrazittal lehetett volna eltüntetni ezt a két betonszerkesztményt onnan. A vályúra haragudtam, de a kúthoz valami furcsa nosztalgiával ragaszkodtam: oldalába dédszülőnk monogramja és az építés éve van belevésve.
Szóval összejött egy hatalmas sittkupac az udvar közepén és egy rossz vizű kút. Szinte kínálta magát a dolog, hogy a kutat telidöngöljük építési törmelékkel, nevezetesen tégladarabokkal és a levakart belső vakolatból származó porral. Miközben ezen dolgoztunk, ugrott be: hiszen ebből valamiféle minikertet is szerkeszthetnénk akár.
Az első évben csak odáig jutottam, hogy a betonvályút telitöltöttem földdel, a törését egy nagy téglával betömtem, kiraktam kisebb mészkövekkel, és néhány tő kövirózsa, pünkösdi szegfű és varjúháj került bele. Az első év végére már ez is elég takarosan festett.
Aztán persze kombinálni kezdtem: milyen jól nézne ki, ha… és elkezdtem megnagyobbítani a sziklakertet.
A második esztendőben a kutat fazoníroztam át. Először is úgy kiirtottam a bodzát forró vízzel, hogy írmagja se maradt, csak egy száraz tuskó. A betöltött sittet bontott cserepekkel lefedtem, mintegy simára igazítva azt. Erre egy vékony réteg sóder került, és felső rétegnek közönséges kerti föld, amelybe hatalmas terméskövet süllyesztettem. A kő köré meténgtövek kerültek, ezek lefolyó indáit úgy rendezgettem el, hogy takarják a kút különösen csúf, hátsó-oldalsó részét. Előre szegfűfélék kerültek, amik idővel benőttek a betonvályúba, kellemes látványt nyújtva.
De még ez is kevés volt. Feltörtem a kút körül a betonkemény földet. Először kijelöltem a tervezett formát, majd a kút fele magasságáig téglatörmeléket terítettem el alapozásként. A téglatörmelékre homok került, majd belerendeztem a köveket olyan módon, hogy ne engedjék szétfolyni a termőföldet. A talajba bőségesen kevertem komposztot is. Ez után jöhetett a betelepítés… de erről majd később.
A sziklakert készítésével azonban évente ismétlődő munkákat vettem a nyakamba. Tél alatt a hó mindig megnyomta a kertet, így minden tavasszal pár talicskányi friss földdel kell újraformáznom, a megsüllyedt ágyásrészeket újratöltenem, benne a növényeket újra elhelyeznem. Ilyenkor szoktam az egynyári virágok palántáit is elhelyezni.A kövek, bármilyen nagyok is voltak, idővel elmozdultak, és ahogy a kert nőtt egyre több kellett. Mivel kő mifelénk nincs, de kavics rengeteg, hatalmas kulékavicsok is kerültek az ágyásokba. És hát persze nem bírom megállni, hogy ne telepítsek mindig új növényeket. A túlburjánzó töveket meg idővel ki kell irtani vagy megosztani.
A sziklakert egyik oldala napos, a másik árnyékos. A növényeket úgy kellett elrendezzem, hogy árnyékkedvelők is legyenek köztük. Így mostanra egész takaros az összkép a korábbi sitthalomhoz képest. A hosszú, lecsüngő indák, pamatok jótékonyan eltakarják a csúf betonvályút és a rozzant kutat, a látvány a kuplerájtanya – jellegtől az igényes kertjelleg felé mozdult el, némi túlzással.
(A felépítés utáni beülterés egy külön bejegyzés témája lesz!)